Nem fejlesztheti saját épületét a Pritzker-díjas Peter Zumthor
2009-ben az alapvetően modernista, minimalista építészeti irányzatot képviselő svájci Peter Zumthor kapta a Pritzker-díjat. Épületei mindig szoros kapcsolatban állnak környezetükkel, lehetnek azok egy norvég erdőben, vagy Los Angeles sűrűjében. Egy letisztult korábbi fürdőépülete azonban most nélküle fejlődik tovább.
A zsűri kiemelte, hogy Zumthor korábbi – és szerencsére azóta is töretlen – munkássága nagy tisztelettel fordul az épületet befogadó adott térséghez, az építészeti alkotás számára lényegesen több önmagában egy építmény megalkotásánál. Zumthor számos középületén érződik, hogy kialakul egyfajta kölcsönhatás a környezetével, az épület lényegesen túlmutat önmagán.
Ennek egyik legszebb példája Zumthor jelenleg futó munkája, a norvég nemzeti turistaútvonal egyik állomásaként, egy 19. században üzemelt cinkbánya maradványain megépülő múzeum. Az annak idején nem túl sokáig üzemelő, összesen 168 munkást alkalmazó cinkbánya története szerves része az ország távoli, eldugott kis régiójának, de egyben fontos emléke a nemzeti ipartörténetnek is, így a korábbi ideiglenes installációk mellett már egy bő évtizede felmerült, hogy állandó kiállítóhely létesüljön a bánya maradványain. Az erdő mélyén meghúzódó kőhalmokra, vagy azok mellett épülő, alapvetően faszerkezetű, a környezete sötét tónusait átvevő, pavilonszerű épületekben oszlanak el az intézmény funkciói, így a látogató a parkolótól kezdve kisebb kirándulással érheti el a kiállítótereket, a kávézót, éttermet, vagy akár a kiszolgáló épületeket. A teljes pavilon-együttes átadása jövő nyárra várható.
Újratervezések után nemrég kapott zöld utat Zumthor egy más léptékű, a természetre különleges módon reflektáló projektje, a Los Angeles-i LACMA múzeum keleti szárnyának megújítása. A múzeum tanácsa 2004-ben döntött az 1961-ben megnyílt, nyugat-Amerika legnagyobb képzőművészeti gyűjteményének, színház- és koncertteremnek is helyet adó, majd mozi relikviákkal is kibővült épületegyüttesének megújításáról, amely levezénylésére Renzo Pianót kérték fel. Zumthor a régi keleti épületszárnyak lebontásával új, amorf alakú, sötét olajos színben csillogó szokatlan épületet tervezett, amely hűen reflektálna a múzeum mellett elterülő és nemzeti emléknek számító La Brea Tar Pits-re, azaz a föld alól kibugyogó kátránygödrök által kialakított olajos tóra. Az újratervezésre leginkább a kátyúgödrök védelme érdekében volt szükség, hiszen az új és szokatlan épületstruktúra alátámasztása veszélyeztette volna a gödröket.
Viszont nem Zumthort kérték fel az általa még 1993-ban tervezett és három évvel később átadott svájci Therme Vals fürdőépületének szállodává való bővítésére. A félig hegybe süllyesztett beton homlokzatú, lapos tetős fürdőház épülete merészen szakított a környék építészeti hagyományaival, mégis jól reflektál a hegyek tömegére és anyagára. A fürdő annak idején jelentős nemzetközi sikert hozott Zumthor számára, most azonban, a bíráló zsűri javaslatai ellenére a befektető a Los Angeles-i Morphosis irodára bízta a fürdőhöz kapcsolódó 100 lakosztályos szálloda építését. A zsűri szerint a befektető döntése nem lehet végleges, hiszen megválaszolatlanul maradt számos kérdés és nem világos, hogy az új, jelentős tömegű szárny építészetileg miként kacsolódik majd Zumthor egyik legtisztább, két évtizeddel ezelőtti munkájához.
Bán Dávid
