Niemeyer után szabadon: a tripoli vásárváros bővítésének pályázata
Fél évszázada áll elhagyatottan a világhírű brazil modernista, Oscar Niemeyer egyik kevésbé ismert műve a libanoni Tripoliban. A szerkezetkész vásárvárost a polgárháború kitörése miatt fél évszázada magára hagyták, de most egy technológiai parkkal élesztenék újra. A nemzetközi pályázat eredménye mellett bemutatjuk a magyar induló, az Okka munkáját is.
A tripoli EXPO-t évi kétmillió látogatóra méretezve, a hatvanas években kezdték építeni a város déli részén fekvő narancsligetek között. A Rachid Karame Nemzetközi Vásárvárost az akkori kormány decentralizációs törekvéseinek egyik csúcspontjaként tervezték az ország második legnagyobb városába, Tripoliba. Maga Oscar Niemeyer 1962-ben egy hónapot töltött a helyszín tanulmányozásával; ezt követően vázolta fel a jellegzetes, tiszta, geometrikus alapelemekből álló együttes terveit.
A terület fő motívumát az enyhe ívben hajlított tengelyű, 717 méter hosszú kiállítási csarnok adja, amelynek bumeráng-motívumát mintha Lúcio Costa Brazíliavároshoz készített rendezési tervéből kölcsönözte volna Niemeyer. A százhektáros területen emellett még 14 épületet terveztek: egy betonkupolával fedett előadótermet forgó színpaddal, egy múzeumot, egy szabadtéri amfiteátrumot és több jellegzetes, geometrikus betonépítményt.
Nem vonzanak a kemény, rugalmatlan, ember alkotta egyenes szögek vagy az egyenes vonalak. A szabadon áramló, érzéki ívek vonzanak. Az ívek, amiket megtalálok Brazília hegyeiben, kanyargó folyóiban, az óceán hullámaiban és a szeretett nő testén. Az ívek alkotják a világegyetemet, Einstein ívelt univerzumát.
Oscar Niemeyer, 2000
Az építkezés azonban csak részben követte a brazil mester elgondolásait, majd a munkákat a következő évtized közepén kitörő polgárháború félbeszakította. A következő évtizedekre a hadsereg foglalta le a területet, bár szerencsére a csaknem befejezett épületekben nem tettek nagy kárt. Az utóbbi években sem a Niemeyer és a modernizmus örökségét megtépázó viták, sem Tripoli gazdasági súlyának csökkenése nem tett jót a vásárváros jövőjének. A betonépületek szerkezete az eltelt közel ötven év alatt komolyan meggyengült; 2018-ban egy pinceszakasz be is omlott.
Az érdeklődés csak az utóbbi években nőtt meg a terület és a szinte elfelejtett Niemeyer-örökség iránt. Az utóbbi idők változásai elsősorban lokálpatrióta önkénteseknek, illetve az épületegyüttest felfedező külföldieknek: fotósoknak, kutatóknak köszönhetőek. 2018 szeptemberében az UNESCO világörökség-várományosi listára helyezte a tripoli vásárvárost.
Az alulról jövő kezdeményezések mostanra értek el a libanoni kormányzatig. A közelmúltban létrehozott Tripoli Special Economic Zone keretében a vásárváros területén 60 ezer négyzetméternyi tudás- és innovációs központot telepítenének (ebből hétezret egy meglévő épület felújításával), némileg azzal a reménnyel, hogy ez a beruházás lendületet ad a romló vásárépületek felújításához is. Ennek előkészítése a Getty Foundation segítségével már zajlik, illetve az Európai Unió támogatásával egy kisebb fogadóépületet is helyreállítottak.
Az új Tudás- és Innovációs Központ tervezésére 2018 tavaszán nemzetközi pályázatot írtak ki. Az Amale Andraos, a Columbia Graduate School of Architecture dékánja által vezetett zsűri döntése alapján libanoni építésziroda, az MDDM kapta az első díjat. Az Imad Aoun és Nadim Younes vezető építészek irányításával készült terv alapvetően a föld alá helyezi és süllyesztett udvarok köré rendezi az új beépítést – ezzel a bírálók szerint tiszteletben tartja a meglévő építészetet és folytatja nyitottságra, befogad jellegre építő szemléletét. A második helyezett, az ugyancsak libanoni Dagher, Hanna & Partners szintén alapvetően térszín alatti beépítésben gondolkodott. A bronzérmes spanyolországi Arquivio Architects-nek a Niemeyer formaiságával összhangot találó építészeti elképzelésekért járt az elismerés.
A pályázaton magyar stúdió is indult. Az Okka építészirodát részben a személyes élmények motiválták a nevezésre – tudtuk meg a stúdiót vezető Szabó Pétertől, aki 2009-ben részben épp a Niemeyer-épületek felkeresésének szándékával utazott Tripoliba. „A hely erodáltsága mellett is – vagy éppen azért – elemien erős hatással volt rám. Nyers az egész hely, ahogy az ország is” – mondja az építész.
Az iroda sok időt töltött el a kutatással, hogy felmérjék: mennyiben torzultak Niemeyer eredeti elképzelései a kivitelezés során, és milyen erényeket sikerült megőrizni. „Annak ellenére, hogy nem az eredeti tervek szerint épült, a tojás, azaz maga az EXPO területet befoglaló forma kész kompozíció. Nehéznek tűnt jó választ adni, mivel a kiíró kicsit önkényesen jelölte ki a »telket« ebben a kész kompozícióban. Mintha Mona Lisára kellene bajszot festeni” – részletezi a folyamatot Szabó Péter. „Niemeyer azt is papírra vetette anno, hogy az EXPO-t követően milyen módon lehet benőni a területet. Ő eleve úgy kalkulált, hogy élettel teli helyet fog teremteni, amit a város »benyel«. Ezzel szemben az EXPO-terület egy zárvány a mai napig a városban. Az idő előrehaladtával Tripoli teljesen körbenőtte; kicsit olyan hatású a hely, mintha egy városi léptékű belső udvar lenne.”
Az Okka a tervezés során az elmúlt évtizedekben átalakult és intenzíven beépített környező területekkel kapcsolatot kereső beépítést próbált felvázolni, a niemeyeri gondolatokra érzékenyen reflektáló. A két ütemben kért beépítést egy-egy épületre bontották, a lehető legkisebb lábnyom elvárását tartva szem előtt – ez segítene a terület parkos jellegének megőrzésében.
A tervezési folyamatban sajátos kihívást jelentett az EXPO-terület és a tenger között húzódó, többsávos, Bejrútba vezető autóút. Míg Niemeyer tervei szerint ez az autóút áthaladt volna a területen, addig a megvalósult formában elválasztja át a környező városi szövettől – fejti ki Szabó Péter. „Az első ütemünket az EXPO terület fő szimmetriatengelyének közelébe helyeztük. A megmaradó és felújítandó, Niemeyer-féle két épület relációját hármassá bővítettük, s egy fogadóteret hoztunk így létre. A gyorsforgalmi út túloldalán rekedt egyetemi épületeket gyalogoshíddal kötöttük be ugyanide. Az EXPO-t körbekerülő autóút csuklópontjába tettük a kör alaprajzú kettes ütemünket.”
Az iroda számára a belső udvaros, a hely klimatikus viszonyait szem előtt tartó beépítés számukra is fontos volt. Az új épületek magasságát a környező lakóépületeknél öt szinttel alacsonyabban határozták meg – ezt a területen álló, Niemeyer tervezte vasbeton ív mérete jelölte ki. A telepített új tömbök alaprajza, geometrikus befoglaló formái is a brazil építész munkáira reflektálnak.
Szabó Péter elégedett saját pályamunkájukkal, de tanulságosnak tartja a zsűri döntését is. „Izgalmas vitatéma lehet, hogy vajon egy ilyen helyzetben: a modern építészet mesterének soha be nem fejezett remekművénél, amely UNESCO világörökség-várományos helyszín, ámbár üresen, elhanyagolva árválkodik – mi az arányos építészeti viselkedés.” Ha minden jól megy, néhány éven belül kiderülhet, erre milyen választ tud adni a mai Tripoli és Libanon.
