Nyitva hagyott kérdések - A frankfurti könyvvásár magyar standja

A vásárépítés az anyagszerűség megidézéséről szól. A fényes matricákkal eltakart pozdorja lap, a nyomtatott felületek és az előregyártott építésirendszerek töltik ki a nemzetközi vásárok esztétikai horizontját. Ebbe a világban foglalta el a helyét a 2017-es magyar stand Kassák Lajost megidéző anyag-realizmusa. Garami P. Ida Andrea értelmező beszámolója a frankfurti könyvvásár Paradigma Ariadné tervezte magyar standjáról.

A Paradigma Ariadné építészstúdió az elmúlt években kontextualista, kísérleti építészeti terveivel keltette fel az építészet iránt fogékony közönség figyelmét. Ebbe az irányba tagozódtak be a Vörösmarty tér és a Gellérthegy megújítását célzó pályázatokra készült alternatív terveik, amely könnyen keltették fel a városi terekkel kapcsolatos esztétikai víziókra nyitott sajtó figyelmét.

Terveik rendszerint terjeszkednek túl az építészet határain és merészkednek a társadalomtudományok, a kulturálisörökség és a médiaelmélet területeire, hogy a létrejött víziók egyszerre hassanak esztétikai és elméleti szinten is. A Paradigma Ariadné esetében tehát újra kell hangolni a kontextus magyar építészetben bevett jelentését. A két éve alapított stúdió építészei az adott fizikai környezet kényszerítő erőin túl legalább akkora súllyal veszik figyelembe a társadalmi, elméleti, de akár a konkrét tervezési folyamatot jellemző tárgyi közeget is. 

Nem véletlen, hogy az általuk tervezett 2017-es Frankfurti könyvvásár magyar standja is hasonló megfontolások mentén nyerte el végső formáját, és hogy így egy többszempontból értelmezhető installáció is létre jött a funkcionális standon túl. Azonban mint minden, a narratíváját tekintve összetett építészeti produktum kapcsán, így ezzel a standdal kapcsolatban is felmerül a kérdés: kell-e az építészetnek sokrétű értelmezéseket nyújtania?

Százharminc éve született és ötven éve hunyt el Kassák Lajos. Erre emlékezve az idei magyar stand fő témájává Kassák Lajos munkássága emelkedett. Mivel a kiemelkedő író, képzőművész, szerkesztő munkássága szerteágazó, így a stand koncepciója egyetlen, ám jelentős momentumból táplálkozott az életművön belül, mégpedig Kassák képarchitektúráiból. A koncepció állítása szerint bármennyire is forradalminak szánt alkotásokként értelmezi Kassák Lajos a képarchitektúrákat saját manifesztumában, ezek festék vagy tintafoltok papír és szövetanyagon. Anyagszerűségükből nem következik más.

Ez lett az első alapvetés az építészek koncepciójában, és így kerül előtérbe a bevezetőben is taglalt kontextushoz való viszony sokrétűsége. A Paradigma Ariadné építészeinek elképzelése szerint a stand tervezésének egyik nagyon fontos alapvetése volt, hogy ne legyen azonosítható, ki a tervezője pontosan a standnak. Hiszen a tervek nem saját vonalaik, hanem Kassák Lajos egyszer lefestett vonalai mentén alakultak ki. Ezt a dilemmát pedig nem zavarbaejtő ellentmondásként, hanem mint a tervezés folyamatát performatív tetté emelő adottságként kezelték, melyben hagyják magukat elveszni, élvezve a tervezői elhatározások önmagában jelentőséggel bíró aluldefiniáltságát.

Hiszen amennyiben a formák, amelyek a stand térhatároló felületeit meghatározták, Kassák egyszeri festményein található foltok is egyben, és ezek újra átrajzolása során alakult ki a funkcionális alaprajz, így nemes egyszerűséggel kerül elő a kérdés: Ha ugyanazok a csuklómozdulatok hozták létre a 2017-es Frankfurti könyvvásár magyar pavilonját, mint a Kassák képarchitektúrák egyes foltjait, akkor ki tervezte a standot?

A kérdésre azért sem adható válasz, mert ahogyan a tervezők számára a Kassák Lajos Múzeum képviselőivel egyeztetve világossá vált, a műtárgy piacon és így megannyi Kassák monográfiában is található Kassák festmények jelentős része hamisítvány. Tetézve ezt az állítást, a hamisítványok egy részéről beazonosítható, hogy Kassák Lajos időskori tevékenységének eredményeként jött létre, hogy fiatalon eltűnt, akkor még értéktelen képeit reprodukálva, bevételre tegyen szert.

Ebben a kulturálisan gazdag kassákiságban oldóik fel a Frankfurti könyvvásár magyar pavilonjának koncepciója és egy, már-már rendezői koncepció mentén válik eggyé a stand terve a Kassák Lajos körül százharminc év alatt létrejött ismeretuniverzummal. A standnak azonban a vásári környezetben is értelmezhetőnek kellett lennie abban az öt napban mely idő alatt a magyar irodalmat és a kassáki világot prezentálta a nagyközönségnek, így a bevezetőben is kifejtett, a tervezőcsapatra jellemző többrétű építészeti koncepció nem állhatott meg itt.

Ennek alapját viszont a vásári közeg újagyagszerűsége, a Kassákhoz már csak lazább szálon köthető absztrakt geometria és az ebben mozgó látogató háromszöge határozta meg. Aki valaha ellátogatott bármilyen nemzetközi vagy hazai vásárra, az tisztában lehet azzal, hogy az ottani provizorikus építészet horizontját a valódi anyagokat imitáló felületek teremtik meg. A téglafal polisztirolhabból van, a márványtextúra egy dekoratőr festményének eredménye, a táj pedig egy teljes falat beborító nyomtatott kép. A tervezők értelmezése szerint egy ilyen közegben az anyagrealizmus mutathat ki a felhozatalból, és így vált a 2017-es Magyar Stand meghatározó anyagává a kezeletlen fém trapézlemez, és így tették láthatóvá a tervezők a standot alkotó falak szerkezetét.

A fém csillogása, a látszó bordázat és a festett fehér felület egymáshoz való viszonya pedig nemcsak a stand atmoszféráját teremtette meg, hanem geometriai játékra is lehetőséget adott. Az avantgárd festészetben a színek kontrasztjai teremtik meg a rétegzett látványt, sok esetben építményszerű konstrukciók hangulatát megidézve. A tervezőcsapat döntése volt, hogy ezt a fajta konstruáltságot egy az egyben fordítsák át térszerűvé, és hogy a látogatónak a tér nyílásait és felületeit szemlélve jöjjön létre az az élménye, hogy avantgárd geometriai konstrukciókat szemlél.

Bár a standnak ez a narratívája rendkívül erős, ezen a ponton felmerül a kérdéses, hogy a közönségnek ténylegesen meg volt-e a lehetősége, hogy felfedezze a kapcsolatot a stand építészete és az avantgárd festészet között. Danyi Balázs képei és videója kétségtelenül feltárja előttünk a standnak ezt az olvasatát, de nem nehéz belátni, hogy ezek a dokumentációk a tervezők szemével láttatják a standot. Ha pedig így van, akkor felmerül a kérdés, hogy miként lehettek értelmezhetőek ezek a térbeli látványok térszerűségükben a vásár öt napja alatt, ha céljukat csak képeken és videókon, azaz újra síkban érik el?

Ennek a szövegnek nem feladata, hogy ezt a mediális problémát is feltárja, és hogy újabb szempontból tegyen kísérletet a Paradigma Ariadné standjának értelmezésére a képi előzmények és a dokumentáció viszonyában, így a fenti kérdés nyitva hagyom az olvasók előtt.

Garami P. Ida Andrea