Oldás és kötés – a Magyar Közlekedési Múzeum időszaki kiállításáról

Június óta látogatható a "Bringára váltva" című kiállítás a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Északi Járműjavító Dízelcsarnokában. A kiállítást és a Vannay Architecture építésziroda tervei alapján készült installációt Dombóvári János építész mutatja be.

Június végén nyitotta meg kapuit a "Bringára váltva" technikatörténeti kiállítás az MMKM Északi Járműjavító Dízelcsarnokában. A történeti és technológiai áttekintés mellett a rendezők szándéka az élményközpontú szemléletformálás, amelyet a kiállítás kísérőszövege is nyíltan hirdet, hiszen "egyre több útvonalon versenyképes a kerékpár anélkül, hogy használata veszélyes vagy kényelmetlen lenne". A szervezők azt az alapvető változást kívánják hangsúlyozni, amelyen a közlekedésről alkotott gondolkodás esik át napjainkban, és ahol "egyre nagyobb helye van a fenntartható közlekedési módoknak".

A több mint száz kerékpárt és számtalan, kerékpározáshoz köthető tárgyat bemutató installáció a Vannay Architecture tervei alapján készült.

A tárlat a múzeum rendezvényterében kapott helyet, a monumentális csarnoképületben pihenő mozdonyok és autóbuszok szomszédságában, közel ezer négyzetméteren.

A filigrán tárgyakat összefüggő szalag rendezi szekvenciális füzérré, és ez a pillérek között tekergő, homogén információs felület tematikusan is strukturálja a tárlatot. Öbleiben a tartalom besűrűsödik; a technológiai stációk és egy-egy komponens részletes bemutatása mellett interaktív látványosságok is várják a látogatókat. A történeti mérföldköveken kívül külön blokkot kaptak például a versenysport egyes ágazatai és a biciklis világutazók történetei is.

Maguk a kerékpárok és a világítástechnikai berendezések acél függesztőműveken lebegnek, míg a változó méretű, ösvényszerű szalag karcsú, befogott acélpálcák százain áll. Karakterében a fűzött kerék húzott küllőinek dinamikus egyensúlya köszön vissza. Könnyedség és súlytalanság áll szemben a feszülő fém és izom terhelt kötöttségével. Különösen szembeötlő képzet ez az önálló alkotásként is értelmezhető "robbantott ábránál", ahol egy modern kerékpár alkatrészei függesztett, karcsú acélkeretben, sűrű fémhálóba kötve lebegnek.

A koherens és feszes struktúrájú installáció egésze már-már Ai Weiwei kerékpáros szobrait idézi, ám azokkal ellentétben nem a beszűkülést és elmúlást, hanem éppen ellenkezőleg, a kerékpáros kultúra újrafelfedezését és gazdagodását hirdetve. 

És persze nem szoborszerű tárgyként, hanem egylényegű szövetként lakja be a hatalmas teret - a feszítőpászmák és betonvasak egyszerre kötik a határoló felületekhez és elegánsan el is tartják azoktól. Nem tűnik tehát elveszettnek: pragmatikus magabiztossággal tölti ki a kijelölt csarnokrészt.

Mégis, az egyenetlen padlójú, hatalmas járművekkel megszórt indusztriális közeg és a tárlat precíz finomságának kontrasztja akár jelképesen is értelmezhető – a biciklis közlekedés összetettségének szimbólumaként.

A kiállítás október 23-ig tekinthető meg a Magyar Közlekedési Múzeumban (1011 Budapest, Kőbányai út 24-28.)

Dombóvári János

Szerk.: Hulesch Máté