Mi lesz az épületekkel az olimpiák után? Ez a kérdés minden olimpia alatt és után felmerül. Sobieski Tamás írásában számos cikket gyűjtött össze, amelyeken keresztül körvonalazódhatnak a hibák, amelyeket a következő országoknak nem szabad még egyszer elkövetniük.
Rióban még javában tartottak a nyári olimpiai játékok, amikor egy portugál nyelvű portál több mint elgondolkodtató képeket közölt a pekingi, a második athéni vagy az akár évtizedekkel korábbi játékok létesítményeinek és a sportolók lakhelyeinek jelenlegi állapotáról. A képválogatásból ítélve az Observador is arra a visszatérő és megoldatlan problémára akarta emlékeztetni a korábbi, a brazil és a leendő házigazdákat, hogy a téli vagy nyári játékok után nem mindenhol sikerült megnyugtatóan tartós megoldást találni későbbi hasznosításukra. A minden idők legdrágábban megrendezett nyári, londoni olimpiával nincsenek ilyen nehézségek, bár az alapos felkészülés dacára ott sem sikerült minden úgy, ahogy eltervezték.
A BBC egy nappal a riói olimpia után közölt riportjában tudatta, hogy a szervezőknek az előző, még a londoni játékok előtt már voltak kész terveik, sőt állami szervet is létrehoztak az olimpiai falu és a többi sportlétesítmény kezelésére és későbbi hasznosítására. Más kérdés, hogy az eredeti tervekhez képest például nem tudták tartani magukat ahhoz az ígérethez, hogy az olimpiai falu lakásainak ára elérhető legyen, mert befektetőket és új lakosokat vonzott, ezért Londonban szinte rögtön emelkedtek az olimpiai falu lakásainak árai. A brazil szervezők már ebben is lemaradtak, mert a BBC szerint is Rio de Janeiróban még mindig nem döntötték el, hogy milyen ügynökség kezeli majd az olimpiai létesítményeket és a falut.
Rio de Janeiro főpolgármestere, Eduaro Paes az olimpia után már megerősítette, hogy átalakítanak edzőközpontnak néhány stadiont, másokat lebontanak, hogy újra felépítsék szegényebb városrészekben vagy a városon kívül az országban máshol. Csak a fenntartásuk évi 59 millió reálba kerül, de már biztos, hogy más települések, sportszövetségek és a magánvállalatok is felhasználják őket, és a héten kezdődő paralimpiai játékokon természetesen felhasználják a legtöbb létesítményt.
A tervek szerint lakásokat- és kereskedelmi létesítményeket építenek a 16 sportág versenyeinek helyt adó Olimpiai Park 1,18 millió m²-ének jó részében, a többi oktatási és sportlétesítmény lesz – a tervek szerint 2018-tól a park területén két 500 tanuló befogadására alkalmas iskola épül -, de a maradék területen közparkot is kialakítanak. Ahogy a többi riói olimpiai létesítmény esetében, itt is a PPP-konstrukciót alkalmazták a kivitelezésben.
(ez a portál foglalta össze a legtömörebben az olimpiai létesítmények későbbi sorsát)
Biztos, hogy lebontják Hosszú Katinka és Katie Ledecky sikereinek helyszínét, a Vízi Stadiont és a Jövő Arénáját, és olyan városba viszik, ahol még nincs olimpiai (50 méteres) uszoda, és az egyik biztos fedett lesz. Az ún. „nomád építészet" jegyében pedig úgy tervezték meg mindkét csarnokot, hogy a lebontás hét hónapja után két edzőközpont lehessen a Vízi Stadionból, az utóbbi négy iskolának ad majd helyet, mindegyikben 500-500 diák tanulhat majd.
A Deodoro komplexum esetében – itt 11 sportág versenyeit rendezték - a hadseregé marad három pálya, illetve a Vízi Központ, ahol a kajak-kenu-szlalom versenyeit rendezték, a többi létesítmény visszakerül a város kezelésébe, és a lakosság is használhatja őket. A kajak- és a BMX-pályát átalakítják Rio második legnagyobb közparkjának kerékpár-, és gyalogos utakkal, az odalátogatók pedig csónakázhatnak is, de extrém sportágakat is lehet majd űzni. A sportpályák több mint a fele már megvolt az olimpia előtt is, akárcsak az Olimpiai Parkban.
A Copacabanán természetesen elbontják a strandröplabdapályát, a két botafogói stadion pedig visszakerül Rio de Janeiro szövetségi állam kezelésébe, vagyis az atlétikai számok helyszíne (a João Havelange-stadion, a FIFA egykori mindenható elnökének halála miatt), és a Maracanã stadion, ahol a női és a férfi labdarúgó döntőt, illetve a megnyitó és záróünnepséget rendezték.
A portugál Observador portálja azért is hozakodott elő az olimpiai létesítmények jelenlegi sorsával, – 44 szintén beszédes képpel, de jóval több olimpiai helyszínnel - mert a BBC Brasil riportja alapján is utánajárt az 1936-os berlini olimpiára épített létesítmények utóéletének. Berlin egyik külvárosában, Wustermarkban a NOB-nak az 1920-as évek óta szorgalmazott javaslatára akkor építettek először külön falut az 50 résztvevő ország csaknem ötezer sportolójának és az őket kísérőknek. Most ilyen állapotban vannak, és csak egy részüket hozták helyre.
Az egyik brazil portál képgyűjteménye (54 kép) csak az athéni, a pekingi és az atlantai nyári olimpia, illetve az 1984-es szarajevói téli olimpiai játékok pályáinak, épületeinek kiáltóan elhanyagolt állapotára összpontosít. A szarajevói pályák esetében rögtön hozzá kell tenni, hogy a boszniai polgárháború idején katonai célokra használták néhány létesítményét a boszniai székhely három és fél évig tartó ostroma idején (1992-1995).
Az Observador 44 képből álló válogatása jóval részletesebb, de egyáltalán nem teljes a korábbi olimpiai helyszínekről. Már az 1932-es első Los Angeles-i olimpia egyik sportcsarnokán is látszik az elhanyagoltság, hát még az 1996-os atlantai de a másik németországi helyszín, a müncheni olimpia több létesítménye is már inkább az enyészeté. Hogy ne is említsük a többit.
A leendő olimpiai rendező országoknak szóló intő példáknak kiválóan beillő felvételek után csak remélni lehet, hogy rövidesen hasonló összeállítások készülnek, de már az olimpiai létesítmények sikeres felhasználásáról. Hogy a rendező országok ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint elődeik, mert a hírek szerint már Tokió is gondokkal küszködik.
Mellékletként elérhető a riói olimpia körülményeit és utóhatását tárgyaló cikkgyűjtemény.
Sobieski Tamás