Papillon – Egy biodiverz közösségi tér terve

A Papillon összetett környezeti konfliktusokra szeretné felhívni a figyelmet, és kisléptékű javaslatot tenni a fajok közti kölcsönös törődés lehetőségére egy élhetőbb környezet létrehozása érdekében. Egy olyan közösségi tér létrehozására tesz kísérletet, amely számos fajnak teret adhat. Hábetler Leona Tekla munkája a BME Tudományos Diákköri Konferenciájára.

ELŐZMÉNY

 A BME Lakóépülettervezési Tanszék Forgatag TDK-szekciójában kiírt téma Tatabánya nem túl definiált Fő terére várt javaslatokat egy pavilon formájában. Egy olyan kis építményt, ami valamilyen funkcióval rendelkezik és fixen vagy időszakosan kerül elhelyezésre, a térhez szorosan nem kötődik, ezzel megőrizve annak adaptivitását.

 2023 augusztusában a Velencei Biennálén számos olyan projekttel találkoztam, amelyek inspiráltak a Papillon tervezése során. Ilyen volt az In Vivo is, ami a belga pavilon részeként valósult meg.

Az In Vivo Pavilon felveti a kérdést, hogy hogyan gondoljuk újra az építészetet a véges erőforrások világában. A belga pavilon központi termében egy olyan szerkezetet helyeztek el, amely a gombák vegetatív részéből álló panelekből készült. A pavilon javaslatot tesz megújuló, fenntartható anyagok használatára, emellett időt és helyet kínál a kritikus gondolkodásra.

 A Biennálén számos pavilon az aktuális helyzetre keres válaszokat, egy élhetőbb jövő reményében. A Papillon erre a gondolkodásmódra reflektál, hasonló alapelvekkel, hozzáállással saját környezetével kapcsolatban.

TÉNYEK

Az klímaváltozás számtalan módon kihat a környezetünkre és a bolygónk biológiai diverzitására. A 20. század közepe óta megfigyelt változások hátterében túlnyomóan emberi tevékenység áll. A globális felmelegedés a Föld felszínének hosszú távú felmelegedése, amely nagy részben szintén emberi tevékenységeknek tudható be, ezek közül elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetésének. A Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti időszak óta becslések szerint 1 Celsius fokkal növekedett, ez a szám jelenleg évtizedeként 0,2 Celsiussal nő. Az imént említett változások több mint egy millió szárazföldi faj kihalásához vezethetnek az elkövetkezendő 100 évben.

KORTÁRS PAVILONOK

Számos a Papillon elveihez hasonló kortárs pavilon jött létre az elmúlt években, amelyek segítik a terv kontextusba helyezését és megértését.

Az ARCA pavilon egy fesztivál keretein belül Barcelona utcáit járó projekt, amely javaslatot tesz a város köztereinek azon lehetőségeire, amelyek képesek részben visszafordítani a biológiai diverzitás csökkenését, amiben a városok jelentős szerepet töltenek be, a hősziget-hatás és a korlátozott zöldfelületek miatt. Az ARCA portable garden pavilion lehetőséget nyújt a város lebetonozott utcáin a növények és az állatok életterének felfedezésre.

A BAP! pavilon egy ChartierDalix által tervezett szerkezet, amely egyszerre teherhordó fal és függőleges talaj, egyidejűleg állat- és növényvilágnak ad otthont. A pavilon egy olyan élő konstrukciót hoz létre, amelyben a növények fenntartható módon fejlődhetnek az utcákon.

Ezek a projektek olyan globális problémákra hívják fel a figyelmet melyek bármely város szintjén értelmezhetőek.

HELYSZÍN

 A városokban, hatalmas beépítetlen tereken, betonnal és aszfalttal burkolt felszíneken a hőmérséklet sokkal nagyobb, mint az érintetlen területeken, és ez nem csak a globális felmelegedéshez járul hozzá, hanem számtalan faj kiszorításához is. A madaraknak és a rovaroknak egyre kisebb és kisebb élettér marad. A városok szén-dioxid kibocsátása és az üvegházhatáshoz való hozzájárulása miatt jelen állapotuk változására van szükség. Tatabánya Fő-tere is egy ilyen kevés növényzettel és annál is kevesebb árnyas területtel rendelkező tér. A város és környéke számtalan őshonos állat- és növényfajnak ad otthont. Rengeteg különböző madárnak, mint például az Örvös galamb, Házi rozsdafarkú, Őszapó, a Barátposzáta és a Fülemüle. Számos rovar is fellelhető a területen ilyen az Óriáscsibor, az Atalanta lepke és a Bőrfutrinka. Ezeknek a fajoknak azonban önálló élettérre an szüksége, de az erősen iparosodott, beépített környezet ezt nem teszi lehetővé.

PAPILLON

 A Papillon egy olyan városi építmény, amely egy tradicionális épület elemeit gondolja újra. A pavilon egy olyan kilencosztatú teret hoz létre, melyben különböző fajok együttélését vizsgálja. A pavilont körbejárva négy funkcióval találkozhatunk a sarkokon. Az egyik részben egy rovarhotel áll, amelyet a helyi óvodások készítettek, másik oldalán egy olyan tér jön létre, amely helyet biztosít a már nem kívánatos szobanövényeknek addig, ameddig valaki örökbe fogadja őket. A harmadik sarkon egy „könyvespolc" és egy szék áll, itt a növény- és állatvilágról, környezeti kérdésekről olvashatnak a látogatók. Az utolsó sarokban egy olyan személy kap helyet, aki bemutatja a Papillont, és megválaszolja a felmerülő kérdéseket. A pavilon talajjal érintkező része egy beton alapozás, amely 465 cm-es raszterben helyezkedik el, a pavilon belsejében és 40 cm magas, míg külső részén mintegy lépcsőfokként funkcionálva 20 cm magas. A betonraszterben 9 darab 425*425 cm-es 40 cm magas „rácspadló" található, melyek alatt burjánzó növényzet virágzik átkúszva a rácsokon. A Papillon falai szintén rácsszerkezetűek, 270 cm magasak és 20 cm szélesek, ezek belsejét folyékony mészkeverékkel bevont duzzasztott agyag tölti ki, mely anyag egyes gyöngyei egy könnyű, porózus felületet képeznek, amit idővel a talajban lerakódó magvak, rovarok és növényzet fed majd be. Ennek az önfenntartó ökoszisztémának elengedhetetlen része a pavilont befedő szövettető. A 9 darab, 465*465 cm szélességű és 200 cm magas szövetet egy 18 cm-es acél oszlopokon álló acél szerkezet tartja. A kifeszített szövet vizet és árnyékot biztosít a pavilon lakóinak és a látogatóknak.

Hábetler Leona Tekla