Emlékhely az1956-os forradalom és szabadságharc emlékére
Budapest, XV. kerület, Széchenyi tér – Rákospalota-Pestújhely-Újpalota
Leírás
A helyszín Rákospalota, Budapest pereme. Egyike azon területeknek, ahonnan a pesti srácok érkeztek. Ők adták az egyik, talán a legjellegzetesebb arcát az 1956-os harcoknak. Olyan külvárosi – közöttük jelentős számban XV. kerületi – fiatal, akiket a forradalom hevülete besodort a szabadságharc helyszíneire; és ottragadva sokan megsebesültek, meghaltak.
A forradalmárok, akiket a közös cél összekovácsolt, nem csupán földrajzi értelemben érkezhettek különböző irányokból, hanem a társadalom rétegeiben elfoglalt helyük, foglalkozásuk, vallásuk, anyagi helyzetük szempontjából is. A közös cél, a szabadság kivívása hozta össze őket. A területen elhelyezett, egy pont felé sűrűsödő lapok jelképezik őket, jelképezik emléküket. De ezen lapok lehetnek anekdoták, titkolt képek, újságok, fotók, vallomások; felszínre bukkant képek, történetek; víztócsák; sírkövek, tanúk; emléktáblák, óriásira nőtt macskakövek; halvány vagy éles emlékek, élmények; egyének, csapatok, tömegek; időpontok vagy helyek…Vagy egyszerűen az emlékezés helyei, az emlékezés lehetőségei. Az emlékezés kertje.
A lapok valójában emlékhelyek együttesét alkotják. Táblák, képek, melyek összetömörülnek, eggyé válnak, majd felemelkednek – de céljuk nem teljesül be, elbuknak: egy vízszintes sík a horizont magasságában lemetszi a földről felemelkedő követ.
Az emlékkert a köztér hagyományos elemeiből építkezik, de azokat úgy alkalmazva, hogy ezen egyszerű eszközökkel teremtsen a megemlékezésekhez méltó “félszakrális” teret, biztosítson lehetőséget az egyéni és közösségi megemlékezésekhez. A templom közvetlen szomszédságában nem vertikális jelleggel próbál érvényesülni; hanem a térszint síkjában, horizontálisan alakítja ki az emlékhelyet. Nem egyetlen műalkotás emelkedik a tér egy pontján, ami körül padok és teresedés van; hanem az egész teret kezeli mint emlékkertet.
Mórocz Tamás
építész
Kapcsolódó oldal: