Ravatalozó, Tömörkény
Tervező: Valkai Csaba. A részvét építészete címmel közöljük az átalakított épületről Szentpéteri Márton írását.
A részvét építészete
Az új tömörkényi ravatalozó szerény méretű, alig - vagy talán nem is - nagyobb, mint egy családi kripta a metropolisok nagy kiterjedésű temetőiben. Architektúrája rendkívül puritán, egyszerű geometriai formákból építkezik, a hófehér falakra szürke, palával fedett sátortető ül. A Valkai Csaba tervezte tömörkényi ravatalozót tulajdonképpen egy hosszanti irányban nyitott "egyhajós" apró kápolnaként is láthatjuk. Az épület s a terv vezérmotívuma ugyanis kétségtelenül az a hosszanti transzparencia, amely a lét és a nemlét mezsgyéjén átvezető kapuépítmény metafizikai alapfunkcióját is meghatározza, s egyúttal száműzi a műfajban teljesen indokolatlanul, szinte mindig kötelezően uralkodó sötétséget - mintha bizony a halálnak mindössze egyetlenegy, nyomasztó jelentése volna csupán. Függetlenül bárminő lelkiismereti meggyőződéstől, a tömörkényi ravatalozó hosszanti transzparenciája, fény-árnyék játékai olyan szemléletről árulkodnak, amely elfogadni látszik a tényt, hogy a távozó halála mindig az itt maradóknak szóló üzenet is.
A hozzátartozók, barátok kísérte "utolsó földi út" ugyanis épp ebből az épületből indul, s épp ebben az épületben kell rituálisan szembesülniük egymással mindazoknak, akik a távozóval földi létében kapcsolatban álltak, s akik a távozó szellemét, emlékét ápolni hivatottak ezentúl. A részvét építészete ez, a szó szerint vett együttérzésé. Hogy a Valkai-féle apró ravatalozó milyen látványosan cáfol rá a kötelező temetői sztereotípiákra, különösen esti kivilágításban a legnyilvánvalóbb. Az épület ugyanis a település határában álló rossz közvilágítású temető középpontjában mint izzó fényforrás emelkedik a sírok szintje fölé, márpedig a fény még a legprofánabb világban is jóval inkább az élet jelképe, semmint a halálé.
A ravatalozó korridorja két szakaszra bontható, a bevezető vesztibül hat önmagában álló, ám a ravatalozó alapformájának hálórajzába simuló, hófehér szelvény együttese. A következő, egyik oldalt három résablakkal tagolt, mégis zártabb szakaszt egy nyersfabetétes, üvegezett acélrács választja el a pozitív és negatív formák párbeszédével játszó vesztibültől. A második szakasz ismét üvegezett, fabetétes ráccsal, ha tetszik, egy áttetsző, sík "apszissal" zárul. A rács főosztásai keresztet formálnak, amely különösen éjszakai világításban érvényesül. A ravatalozó apró, prózai szépséghibája, hogy a fenti, metafizikai hangolású struktúrába nemigen illenek az első rácsozat átlós osztásai, melyek - ellentétben a hátsó rácsozat tiszta geometriájával - a szokványos és rideg temetőkapukat idézik fel. Ugyancsak zavaró elemnek tűnik a sekrestye aszimmetrikusan csatlakozó traktusa, amely - hiába is bújik meg a ravatalozót övező lombos fák tövében - tulajdonképp mégiscsak megbontja a már említett hosszanti transzparencia megteremtette puritán szerkezet metafizikus egységét. A tényleges használatra készülő építészet azonban sohasem lehet pusztán szimbolikus tett, egyetlen alapeszme következetes megtestesülése, miként a mentális építészet oly sok esetben. A ténylegesen megvalósuló építészet ugyanis sohasem választható el a maga történeti kontextusától, amely a megrendelők, a kivitelezők és a felhasználók igényeiben, lehetőségeiben mutatkozik meg a leginkább a beruházás során. Nyilván sokkalta jobban megfelelt volna a ravatalozó alapelvének, ha a sekrestye nem a föld fölött épül fel, hanem az épület tengelyében, a föld alatt. Ez a megoldás azonban egyfelől nyilván nem kívánt költségnövekedéssel járt volna, másrészt ergonómiai szempontból is kifogásolható lett volna, hiszen a sekrestye rendszeresen használt munkahely, s nem alkalmi funkciójú altemplom, ahol a gyenge fényviszonyok a szakrális tér hagyományaira rímelő rituális elvárásoknak felelnek meg.
Szentpéteri Márton
Megjelent a Népszabadság 2003. április 16-ai számában.
Tömörkény – Ravatalozó
Megrendelő: Tömörkény Község Önkormányzata
Tervező: Valkai Csaba
Tervezőtárs: Valkai József – statika
Tervezés éve: 1999
Kivitelezés éve: 2002
Az épület szerepel az f_f_f_ „fiatalok feketén-fehéren” válogatott anyagában.
