Repülőtéri motívumvilág - ibis Styles Budapest Airport Hotel

Mindig is hiányzott egy szálloda a budapesti repülőtérről. Sokat vártunk rá, de az idén elkészült épületet látva mindez megérte. A Szerdahelyi László (Aspectus Architect) által tervezett szoborszerű épület egy új, de a meglévő minőséghez kapcsolódó építészeti értéket hozott Ferihegyre. Bán Dávid írása. 

Mióta 1939-ben elfogadták ifj. Dávid Károly modernista épülettervét, azóta időről időre számos kiváló építészeti eredménnyel bővült a mai nevén Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Ugyan már 1935-ben Budaörsön is pompás előkép született Borbiró Virgil szintén modernista munkájával, de a ferihegyi utód, a háborús nehézségek – bombatalálat, majd újjáépítés – után csak 1950-re teljesedett ki. A felülről egy repülőgépet formáló, sokáig nagyon korszerűnek számító épület a főváros egyik méltán ikonikus darabja lett.

1985-ben adták át, a maga korában szintén modernnek számító, ekkor immár egy madarat formáló – az előcsarnokában hatalmas, szárnyaló madárplasztikákkal is díszített – 2-es terminált, majd idővel elkészült annak párja is. A következő látványos bővítés a számos díjjal jutalmazott, Tima Zoltán és a KÖZTI tervezte SkyCourt, amelyet 2011-ben, az akkor nagyon komoly, regionális szinten jelentős pozíciónövelésre törekvő BUD Future fejlesztési projekt részeként adtak át. Az egy évvel később beállt MALÉV-csőddel azonban egy időre meginogni látszott a repülőtér felfelé ívelő jövője, de szerencsére – ugyan változatlanul nemzeti légitársaság nélkül – két év alatt kiheverte a zuhanórepülést és ma már ismét a jelentős fejlesztéseké a főszerep.

A repülőtér üzemeltetői, részben leporolva a korábban kényszerűségből megfeneklett terveket, ismét a terminálbővítésbe és az égetően hiányzó kiszolgáló létesítmények megteremtésébe fogtak. Látványosan bővült a parkoló kapacitás, hatalmas cargo terminálok épültek a csomagszállító cégeknek – a maguk ipari mivoltában szintén említésre méltó, jól megtervezett darabok –, jól halad a 2B terminálhoz kapcsolódó utasmóló építése, valamint nemrég, hiánypótlóként elkészült a repülőtér első szállodája is. Ezt a szerepet korábban csak az 1970-es években épült, a Határ úti csomópont mellett álló Aero Hotel töltötte be, a repülőtérhez közvetlenül kapcsolódó komolyabb és komplex szolgáltatást nyújtó szálláshely hiánya azonban már-már akadályozta a dinamikus fejlődést. Persze megemlítendő, hogy a fejlődés egyik kulcsmotorja, a megfelelő közúti és vasúti kapcsolat lenne, amelynek megnyugtató megoldására, az időről időre elhangzó ígéretek ellenére ma sincs komolyabb kilátás. Igaz, ez a probléma jóval túllép a repülőtér üzemeltetőinek hatáskörén.

Idén január elején azonban, a Wing beruházásában, Szerdahelyi László és az Aspectus Architect tervezésében végre megépült a repülőtér első közvetlen terminál összeköttetéssel rendelkező szállodája. Ugyan egyelőre még egy kicsit magányosan árválkodik a nagy parkoló-rengeteg közepén, de remélhetőleg idővel a környezete is hozzáérik a szállodához. A telek adott volt, hiszen a repülőtér tulajdonosai határozták meg, hogy a parkoló átszervezésével, lényegében annak a közepén adtak helyet az épületnek, ahonnan egy könnyűszerkezetű, fedett folyosón, rövid sétával juthatunk el a terminálhoz. A szálloda az átutazó vendégek, a légiforgalmi személyzet, a konferenciaturizmus és az üzleti utak kapcsán hazánkba érkező utasok igényeit elégíti ki. Számítanak azokra is, akik a kora reggeli indulást megelőző este megérkeznek a repülőtérre, hogy másnap csak kényelmesen átsétálhassanak, és üzletemberekre, akik egy villámlátogatás alkalmával itt bonyolítanák tárgyalásaikat magyarországi partnereikkel. 

A repülőtéri, az Ibis szállodalánc Styles brandjébe tartozik, Budapesten harmadikként. A brand jellegzetessége, hogy minden szállodájának egyedi, külön vizuális arculat teremt, olyat, amely reflektál az épület földrajzi környezetére, egyediségére, abból megragad egy jellegzetes motívumot, ami azután tudatosan vonul végig az házon. A repülőtéri szálloda esetében a motívum – nem meglepő módon – a repülés és a világjárás lett, így ez az, ami játékosan és következetesen vonul végig a belső terekben. A belső díszítés mellett azonban Szerdahelyi Lászlóék magát az épületet is igyekeztek karakteressé tervezni. A lehetőség adott volt, hiszen ellentétben az Ibis Styles Hotels másik két belvárosi egységével szemben, ahol meglévő épületek átalakításával jött létre a dizájnos szálloda, itt az alapoktól lehetett építkezni.

Mivel a reptéri szálloda közvetlen a terminál mellett, de külön épületként áll egy sík terepen, jó alkalom volt arra, hogy valami szoborszerű formát öltsön. Fő tömegében egy szokatlan, hengeres alaprajzi formát kapott, amely a terminál felé mutatja fő arcát, egyben ebbe az irányba valamelyest elnyúlik, míg a másik oldalon szétnyílik és a két szinte teljesen elváló szárnyrészt csak az emeletek menekülő hídjai öltik egybe. A hengeres hatás mellett a másik jellegzetesség az ablakkiosztás. A teljes homlokzaton álló és dőlt ablakok váltogatják egymást – minden szobára jut mindkettőből –, s az így létrejött osztás pedig dinamikát, gyors lendületességet ad az épületnek, vagy pilótaszemmel nézve akár a sugárhajtómű kompresszorok légterelőinek formavilágát is felfedezhetjük benne.

A terminálok felé néző lekerekített „sarok” adja az épület fő tengelyét, ebben helyezték el a bejáratot is, amelynek előterét egy, az épület alaprajzának inverzét formáló előtető fedi. Belépve jobbra a recepció, balra az étterem fogad. A bejelentkezés szigetszerűen különálló pultjai a repülőtér check-in részlegére emlékeztetnek. A háttérben hatalmas Budapest felirat – a tárgyalásra, villámlátogatásra érkező üzletember mégiscsak tudja, most épp hol tölt el pár órát – a falakon pedig egy várostérkép motívum fut végig. A sarokban borbár, amely igen sok természetes napfényt kap a nagy üvegfelületeken keresztül, egyik falán felfűzött – és megvásárolható – borospalackokkal, másik oldalon pedig egy élő zöldfallal.

A teljesen körüljárható középső mag – benne a liftekkel, lépcsőházzal, illetve vizes blokkal – a földszint három nagy funkcionális egységét szétválasztja egymástól. A recepció és a borbár az érkező vendégeket várja, ezt az egyik irányban az étterem, másikban pedig a konferencia központ öleli körbe. Mindhárom egységhez külső terasz is csatlakozik. A konferencia részleg is kapott előteret, innen nyílik az igény szerint kettéválasztható, 120 négyzetméteres nagyobb konferenciaterem (a Wing), illetve a Cockpit, Engine és Runway fantázianevű kisebb szemináriumi szobák, amelyből az egyik, szinte állandóan készenlétben levő tárgyalóként is funkcionál. Minden konferencia helyiség természetes benapozást kap (kivéve akkor, amikor a Wing termet kettébontják), illetve egy teraszt is kapcsoltak az előtérhez. A konferencia részleg egy horizontális sávozású, dombornyomott műagyag tapétát kapott, az ajtók mellett pedig fénycsövekből kirakott római számok világítanak. A teljes földszinti mennyezeten az épület lekerekített háromszög formájú alaprajzára utaló mintázatban jelenik meg a rejtett világítás.

A földszint fölötti négy szállodaszinten, egységes elrendezésben alakították ki a 145, több kategóriába sorolt szállodai szobát. A szobák prototípusa a 127 darab dupla- és kétágyas szoba, amelyekben egyfajta visszafogott indusztriális dizájnhangulat uralkodik. Míg a kárpitok természetesen süppedősek, puhák, melegséget sugároznak, addig a mennyezeten látszóbeton, a szekrények helyett pedig csak acélváz fogad. Az egész épületet végigkíséri a papírrepülő és a világjáró motívum. A fürdőszobákban az óriási méretű fali csempék és a tisztaüveg zuhanykabin ad egyfajta minimalista eleganciát. Egyel nagyobb méret, az akár családok részére is alkalmas junior lakosztály, amiből 10 darabot alakítottak ki és itt már egy külön, ággyá alakítható kanapénak is hagytak helyet. Minden emelet legtávolabbi pontján 2-2 lakosztályt is kiképeztek, amelyeknek két lakótere van, ezekből az egyik akár kisebb irodának, vagy kinyitott kanapéval különálló második hálóhelységnek is használható. A szobák színvilágát részben azok kategóriája határozza meg, leginkább a szürke, zöld, fehér és lila dominálnak. A szobák ablakai, a repülőtér közelsége és az ebből adódó magasabb szintű hangszigetelési igény miatt nem nyithatóak, a levegőztetést, a fűtést és a hűtést, egyedileg szabályozható ötcsöves légkondicionáló rendszer biztosítja. Az ötödik emelet, kicsit aszimmetrikus kiképzésében helyezték el az épületgépészetet.

Szerdahelyi Lászlóéknak sikerült egy valóban egyedi, a repülőtéri motívumvilágot szabadon és játékosan kezelő épületet összerakniuk. A belsőépítészeti munkában az IDM Grouppal közösen kidolgozott szálloda mindenképpen egy új építészeti színfoltja lett a remélhetőleg hasonló minőségben fejlődő repülőtérnek.

Bán Dávid