A Site UnderConstruction című kiállítás
A modernizmus megjelenése Kelet-Európában nem volt egy egységes folyamat, szorosan összefonódott a viharos és ellenmondásos társadalmi-politikai eseményekkel. A hatalmas ipari monstrumok megjelenése a városi környezet folyamatos destrukturálódásához vezetett, ami erőteljes népesedési változásokat idézett elő.
Ilyen összefüggésben szemlélve a dolgokat, az ez évi Román Pavilon az ipari építészetet mint a modernizmus létrehozóját közelíti meg. A bejárandó útvonal kiindulópontja a két világháború közötti iparosítás, ezt követi a szocialista iparosítás és végül a posztindusztriális vákuum. A dicsőség és a kiürültség, a múlt és a jelen szembeállításával elmélkedésre, új szemszögből való megközelítésre hívja el a figyelmet. A dezindusztrializációval párhuzamosan, az ipari létesítmények maradványai tartalomnélküli, haszontalan, modern városi romokká váltak lehangoló, kietlen tájat hagyva maguk mögött.
A Pavilon belső tere a jelenkor megavárosát idézi, mint egy érzékelhetetlen, határok nélküli fekete dobozt. A város szövevényében három urbánus sziget villan fel, amelyeket video projekciók és az ipari múltat idéző filmjelenetek keltik életre. Ezek a szigetek, amelyek Tarkovszkij zónáit idézik, egy atipikus univerzumot jelenítenek meg. A szigeteken belül egy másféle térbe érkezünk, a posztindusztriális jelen vákuumába. A jelent a fény tornya testesíti meg, amely a végtelenség fele törő hűtőtornyok sziluettjét idézi. A tornyok az álmodozás, a külső stimulusok nélküli, salagmentes személyes tapasztalat világát testesítik meg. A rugalmasan kialakított kiállító tér kettős jelentést hordoz, ez a fény és a sötétség, a zaj és a csend közti ellentéten alapuló antagonista szenzoriális hatások keveréke.
A szerzők: Mihai Sima, Andreea Iancu, Raluca Sabău, StejaraTimiş, Anca Trestian |
ExploringIdentity the Nomad Archives
A nomád archívum a világ bármely sarkában alkotó globális és nomád építész metaforája, aki magával hordozza, a múltat a jelennel, a modern érzelmeket a hagyományos melankóliával egybefonódó, személyes archívumát. Az identitásról szóló hivatalos vagy spontán meghatározástól eltérően, az építész megpróbálja bemutatni ennek az identitásnak a meghatározó jegyeit. Az identitás szempontjából a modernitás azt jelenti, hogy az egyén a saját korának kultúrájával szinkronban van. A tradicionalizmus és az avantgárd, a kelet és a nyugat között, a román modernizmus mindenek előtt egy identitás kísérlet, egy egészen sajátos, csak rá jellemző jelenség. A kutatás két egymással összefüggő argumentumot javasol: az egyik a nemzeti pavilonok, mint az identitás hivatalos kifejezői, ennek a vizsgálata és egy másik a transzarchitekturális, az identitás felfüggesztése, az identitáson való túllépés. A kutatási forrás az Építészeti Közlemények román levéltára, 1906-tól napjainkig.
A létesítményt Nicolae Iorgának, a hagyományokhoz ragaszkodó humanistának dedikálják, akinek a Giardini di Castellóban kialakított Román Pavilonját köszönhetjük, valamint Tristan Tzaranak, a dadaista avantgard mozgalom megteremtőjének, akik a diaszpóra kultúrájának meghatározói. Mind a hagyományok, mind az avantgard átfogó képet nyújt a XX. század román modernizmusáról. Az elmondottak illusztrálására, felkérik a látogatókat, hogy a pavilonban tapasztalják meg a neomodern építészetet: hogy mennyire is tradicionalista és modernista a látogató szemszögéből ez az ironikus és egyben tudományos performansz.
A szerzők: Emil Ivănescu, Laura Iosub, Olivia Zahalca, Carmen Tănase, Loredana Mihali, Marius Danciu szervezők : Román Kulturális Intézet, Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium, Román Külügyminisztérium, Román Építészszövetség, a velencei Román Kulturális és Humánkutatási Intézet szponzorok : Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium, Román Kulturális Intézet Nemzeti biztos: Monica Morariu |
Kovács Andor