Még 2004-ben tüntették ki Pritzker-díjjal a néhai építészt, aki azóta is az egyetlen ilyen díjjal rendelkező építésznő. Az olasz szakmai portál, az Archiportale így mutatta be Zaha Hadid poszthumusz alkotását, amely ma már a meghosszabbított Manfredi-móló végében, a kereskedelmi kikötőn és a rakodóparton túl, a móló végében áll: a külső, kemény héjú osztrigára emlékeztető tetőzetének vegyes borítása védelmet ad a Földközi-tengeri tűző napsütése ellen. A hosszan elnyúló, 4500 négyzetméter alapterületű épület két szintre, azon belül három nagy összefüggő épületrészre oszlik (a hivatali irodákra, magára a kompállomásra és a tengerjáró hajók fogadására is alkalmas részre).
Az újító Hadid úgy tervezte meg az állomást, hogy a hajók felé tartó utasoknak mindenképpen át kell menniük a három fő épületelemen, a jegyárusító csarnokon, a várótermen és el kell haladniuk étterem mellett. Éjszakánként az állomás olyan, mintha egy hatalmas világítótorony volna, de nappal is nagyszerű a kilátás az öbölre és a városra. Azért volt szükség az új hajóállomásra, mert a 90-es évek vége óta egyre több turista érkezett az Amalfi-öböl városába, Salerno pedig 2001 óta az EU úgynevezett „tengeri autósztrádájának” egyik kiemelt kikötője is.
Öt héttel Hadid halála után a spanyol El País már azt is biztosra vette, hogy ki a legnagyobb esélyes, ha a bírálóbizottság választása újra női díjazottra esne, ezért már be is mutatta a japán Kazujo Szedzsima portréját.
Sobieski Tamás