Santiago Calatrava és a Holnap elrontott Múzeuma
A világhírű spanyol építész, Santiago Calatrava hatalmas fehér mérleghintára, üllőre - egyesek szerint rákfélére - emlékeztető múzeumot tervezett Rio de Janeiróban. Az acél, az üveg, a beton, a környezetbarát és a fenntartható tervezés elvei azonban elhalványulnak az épületen már egy hónappal az átadás után megjelenő hibák miatt. Sobieski Tamás sajtószemléje.
Rio de Janeiróban, még tavaly december 17-én, nyolc hónappal a nyári olimpiai játékok előtt adták át a világhírű spanyol építész, Santiago Calatrava tervezését, a hatalmas fehér mérleghintára, üllőre, mások szerint rákfélére is emlékeztető Holnap Múzeumát. A Guanabara-öbölben, a Mauá-kikötőhíd déli végében áll az észak-déli tájolású épület. A fenntartható tervezést szem előtt tartva a múzeum szerkezete acél, üveg és beton, és a tervező a környezetbarát elvek szerint használja fel az energiát és a fényt is. Az öböl vize és a bejárat előtti medence feszített víztükre a múzeum fűtését is szabályozza, a múzeum tetején a nap járását követő napelemek pedig az épület energiaellátására szolgálnak.
Legfeljebb 18 méterre korlátozták a múzeum magasságát, mert a közelben áll az UNESCO kulturális világörökségébe tartozó Szent Benedek kolostora, így akarták védeni az öböl kilátásának összképét. (Az egyik helyi építésznek, Carlos Murdochnak más a véleménye: Riónak nem volt szüksége rá, mert az öbölnek már így is fantasztikus a panorámája.) Az állandó kiállításon kívül szorítottak helyet más időszakos tárlatoknak is az 5000 m²-es kiállítóterületen, de 400 fős hangversenyterem, kávézó és egy étterem is elfért benne. Ide tervezik a Jövőbeli Tevékenységek Laboratóriumának székhelyét, sőt oktatási célú termet is kialakítottak, a Holnap Obszervatóriumában pedig tudományos és technológiai kutatásokat is végeznek majd.
Calatrava öt alapvető kérdésre keresi a választ az eredeti tervekhez képest 30 ezerről 15 ezer m² alapterületűre csökkentett épületben: honnan jöttünk, kik vagyunk, hol vagyunk, merre tartunk, és hogyan akarunk együtt élni az elkövetkező ötven évben?
Az épület kivitelezésére eredetileg 210 millió reált szántak (60 millió euró), de végül 310 millióba (86 millió) került. Ám ahogy a brazil nagyvárosnak és a kormánynak az olimpiai rendezéssel, Calatravának sem volt nagyobb szerencséje a múzeummal. Tudniillik még akkor mondtak igent nagyszabású tervére, amikor 100 dollárnál többet adtak a nyersolaj hordójáért. (2006-ban fedezték fel a hatalmas nyílt tengeri szénhidrogénmezőt Rio de Janeiro és São Paulo partjainak közelében, amelyet 2007 végén hitelesítettek, a brazil kormányzat ennek jövedéki adójából akarta fedezni a legtöbb fejlesztési nagyberuházást, többek között az oktatás és az egészségügy fejlesztését, de a riói olimpia költségeit is.) Csakhogy az olaj ára hosszú hónapok óta 50 dollár alatt mozog, öt évig tartott a múzeum építése, és évekig úgy hitték a városban, de Brazíliavárosban is, hogy tartósan 100 dollár környékén marad a nyersolaj ára. Andy Robinson, a katalán La Vanguardia egyik tudósítója szerint paradox módon úgy vélték, hogy ezen az áron valóban fenntartható a költséges múzeum.
A megnyitó után alig 40 nappal fedezték fel az első hibákat az épület külső felületén. Többek között fekete foltok jelentek meg a külső szárnyakon, leválófélben több oldalpanel, és bár az épület főleg acélból készült, az illesztéseknél már rozsdafoltok jelentek meg. Az átadás után nyolc hónappal egyre hangosabbak az ellenfelek és bírálók is, a visszatérő hibák miatt újabb csorba esett Calatrava tekintélyén. A hibák újabb támadási felületeket jelentenek, hiszen nem sokkal a New York-i, velencei, és valenciai tervezéseinek átadása után szintén hasonlóan gyors állagromlásokat tapasztaltak. A Rio de Janeiró-i Egyetemen tanító (UFRJ) építész, Carlos Murdoch kifejezte ugyan csodálatát Calatrava iránt, aki a katalán Gaudí örökségét viszi tovább, ugyanakkor drágállta épületeit. „Nehéz fenntartani őket, mert Brazília nem gazdag ország." Az sem tetszett a hazai építészeknek (sem), hogy pályázat nélkül döntöttek a spanyol építész mellett. De Murdoch kifogásait enyhén szólva megkérdőjelezi az a tény, hogy jelöltként indul az októberi helyhatósági választásokon.
Sobieski Tamás
