Sol omnibus lucet – a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának új épülete

Új épületrésszel bővült a Semmelweis Egyetem Vas utca és Szentkirályi utca közé befeszülő Egészségtudományi Karának épületegyüttese. Az egykori Pajor szanatórium épületeihez kapcsolódó új ház a Bődi Imre és Frikker Zsolt vezette Studio Fragment tervei alapján valósult meg. Az épületet Marián Balázs mutatja be.

´A nap mindenkire süt´ – ez a latin köszöntés áll a Palotanegyedben a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar épületének Vas utcai bejáratánál.

Történeti leírás szerint 1889-ben Dr. Pajor Sándor eredetileg a Szentkirályi utcában alapította meg vízgyógyintézetét, amit hamarosan kibővíttetett a párhuzamos Vas utca felé. 1908-ban épült meg a ´Pajor szanatórium és vízgyógyintézet´ Hültl Dezső építész tervei szerint, és 1913-ban a Szentkirályi utcai szárny átépítésével jött létre az egységes gyógyintézet.

Az épület korának egyik kiemelkedő alkotása volt: lépcsőházi opálüvegablakait és a bejárat felőli udvart lefedő tető festett díszüvegezését Róth Miksa, a hatalmas színes kerámia pálmatartó kaspókat és díszburkolatokat a Zsolnay gyár készítette. A luxus színvonalú bútorzat Thék Endre gyárából került ki.

A Pajor szanatórium épülete a II. világháborút követően egészen 1996-ig kórházként működött tovább, azóta pedig a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara használja – nagy megelégedéssel egyébként: néhány éve még a legszebb budapesti egyetemi épület szavazását is elnyerte a többszörös felhasználóváltáson átesett Hültl-ház.

A Vas utca és a Szentkirályi utca közé befeszülő, egységes belső homlokzatokkal, udvarokkal tagolt épületegyüttes egyedül az északi sarkánál, a Szentkirályi utca 14. sz. teleknél bicsaklott meg, hiszen a beépítés ezen területe sosem volt eddig a nagyvonalú együttes része. Korabeli térképek tanulsága szerint itt egy kétszintes elemi iskola lehetett, amely még a 20. század végéig is tűzfalával fordult a kórházzá váló szanatórium kertje felé. Az ezredfordulóra kinyílt a tér: a Szentkirályi utcai iskolaépület elbontásával a murvával felszórt terület az egyetemi dolgozók parkoló foghíjává vált, magas kerítése felett betekintést engedve a varázslatos Hültl-udvarokba.

Az új felhasználó – a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara – tereinek bővítése céljából 2018-ban nyílt tervpályázatot írt ki, amit a Bődi Imre és Frikker Zsolt vezette Studio Fragment Kft. által készített pályamű nyert el. A megépült ház, – a Vas utcai intézményhez csatolt Szentkirályi utcai foghíj beépítés – így ennek a mára már sajnos megritkult, de kívánatos kiválasztási és tervezési folyamatnak a kézenfekvő eredménye.

A Hültl-házhoz való új hozzáépítés egy majd´ 120 éves hiányt pótol mesteri lazasággal: kiegészíti az épületegyüttes hiányzó sarkát, bezárja az egységes térfalú udvart, és így a minden szinten átjárhatóvá tett tereivel új használati és esztétikai minőséget teremt. Körbejárhatóvá váltak tehát az intézmény terei, ami használatában könnyíti, szimbolikus üzenetével pedig erősíti a hely identitását – még szorosabban kötődve ezáltal a Palotanegyed morfológiájához, jellegzetes, zárt udvaros világához.

Maga az új épületszárny ugyanakkor kétarcú: a finoman visszalépdelő belső udvari térfalak, valamint a kert kiteljesedése mellett egy régi-új karakter erősödik fel a Szentkirályi utcában. Ennek értelmezhetősége miatt érdemes röviden kitérni a Palotanegyed sajátos arculatára, Budapest egyik talán legizgalmasabb városszövetére.

A viszonylag szűk utcákat, és az azokat határoló magas beépítést a térfalak erős plaszticitása, dinamikus tagolása és az ebből fakadó folyamatosan változó árnyékhatásai teszik élővé és emberléptékűvé, mindeközben úgy, hogy az egyes házak homlokzatainak szerkesztését szigorú rend és ritmika uralja. Ez a sok egymásmelletti rend, – emberi léptékből eredeztethető harmónia-sorozat adja az utcák varázsát, összekeverhetetlen karakterét.

A Bődi-Frikker tervezőpáros által tervezett ház ebbe a sokszólamú harmóniába simul bele könnyedén. Földszintje zárt, csak a szélére kitolt, és a belső térrendszer logikáját kivetítő félköríves záródású bejárat egyértelműsíti a köztérrel való kapcsolatát és a belső kert pozícióját is.

Emeleti szintjeinél ortogonális nézetében visszatér a szomszéd épületeknél is tapasztalt tengelyes rend szigora és ritmikája, ugyanakkor a homlokzati síkok ravasz, repetitív kifordulásával mély plaszticitást és határozott dél felé nyitást eredményez – feszes, mégis változatos utcaképi megjelenést kölcsönözve a háznak.

Már csak az eredeti tervező személye kapcsán is idekívánkozik, hogy a tárgyalt Szentkirályi utcakép kiegészítése ékes bizonyitéka annak, hogy még egy Hültl-házat is (!) lehet / illő / megkerülhetetlen kortárs eszközökkel bővíteni (emlékeztetőül ld. még Kossuth téri volt MTESZ székház elbontását, és áleklektikus homlokzatosítási kísérletét: a szomszédos Hültl-ház homlokzatának talmi megismétlését).

A bővítés belső terei is magától értetődő törvényszerűségek mentén szerkesztettek: a ház végeredményben összeköti a Hültl-ház zsákhelyzetben félbemaradt közlekedőit, és megismétli a Vas utcai bejárat szellős udvarát egy nagyvonalú, a közlekedőterek súlypontjába pozícionált átrium formájában, ami szervezi, bevilágítja, átláthatóvá és könnyen percipiálhatóvá teszi az újonnan létrehozott tereket, valamint újradefiniálja a meglévő térkapcsolatokat, térhasználatot is.

A sűrű beépítés ellenére meglepően világos és tágas terek derűs atmoszférájára erősít rá a határoló felületek neutrálisan kezelt, természetességet sugárzó anyaghasználata. Kívülről a nemes, sallangmentes tartósság érzetét hordozó finombeton és perforált fém felületek, belülről a csiszolt terazzo, látszóbeton- és faburkolatok, valamint az eredeti színvilághoz igazodó, szépen szerkesztett bútorok keretezik az összképet – mindezt akkurátusan végiggondolt anyagtalálkozásokkal, pontos részletképzéssel.

És ha már korábban szóba került a tervpályázat és a nyertes koncepció evolúciója, említést érdemelnek azok a rétegek is, amelyek bár nem olvashatók le a megvalósult műről, de mindenképp tanulságul szolgálhatnak a folyamatról. Feltétlen jót tett a háznak az eredeti programban szereplő pinceszintre bezsúfolt tornaterem elhagyása és ezáltal az utcai homlokzat egy szinttel történő mérséklése. Ugyanígy a hosszú tervezési folyamat érlelő és szelektáló munkájának pozitív eredménye az udvari homlokzat felületének a Hültl-ház arányaira reagáló plasztikus tagolása, az eredetileg homogén és léptéktelen üvegfal cizellálása, valamint a belső terek lazítása, további légterekkel való oldása is emelte a hozzáépítés nagyvonalúságát.

A frissen használatba vett épületszárny tehát annak tervezőit, Bődi Imre és Frikker Zsolt érzékeny hozzáállását és szívós elkötelezettségét dicséri. A kiérlelt részletek összhatása igazolja a ráfordított időt, a gondos törődést. A bővítés végeredményben a meglévővel folyamatos párbeszédben értelmezi újra a berögzött évszázados térstruktúrát a változó térhasználati igények mentén, ezáltal új, alternatív tanulási, kutatói és kommunikációs felületeket teremtve használójának, az egyetem közösségének.

Valóban. A nap mindenkire süt.

Marián Balázs

Szerk.: Hulesch Máté

A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.