Stefan Lengyel: több mint 30 design díj

Bár Stefan Lengyel nemzetközi mércével mérve is jelentős munkássága Németországban teljesedett ki ugyan, de a nevéhez fűződő Calypso magnó vagy a 4-es és 6-os villamos vonalán sokáig futó kettős szerelvények révén a mi hétköznapjainkat is alakította. Világcégek tanácsadója, több mint 30 design díj birtokosa, rangos egyetemek vendégprofesszora, s mi itthon alig tudunk róla valamit.

70. születésnapja alkalmából a nagyívű életmű legfontosabb alkotásait és állomásait mutatja be a Ponton Galéria kiállítása.

Stefan Lengyel designer életmű kiállításának megnyitója: 2007. október 11-én 18 órakor
Helyszín: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériája (1015 Budapest, Bathhyány utca 65.)
A tárlatot megnyitja: Dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Formatervezési Tanács elnöke

A kiállítás 2007. október 12-től november 24-ig tekinthető meg.

Nyitva tartás: keddtől szombatig, 12-től 18 óráig

Curriculum vitae

Stefan Lengyel — Lengyel István — 1937-ben született Budapesten. Az érettségit követően 1956 és 1961 között az Iparművészeti Főiskola formatervezés szakán tanult, ahol 1961-ben kitüntetéssel diplomázott. Diplomamunkája a csuklós villamos volt. Önálló tervezőként -egyebek között- magnetofonokat, laboratóriumi- és mérőműszereket, szerszámgépeket, folyami személyhajót (Németh Aladárral), automata gépsort (Jancsó Miklóssal), valamint – diplomamunkája nyomán – csuklós villamost (Bozzay Dezsővel) tervezett, amelyet szériában gyártottak.

1962-ben Dózsa-Farkas András maga mellé veszi tanársegédnek a Főskola formatervezés szakán. 1964-ben felkeresi Ulmban a Hochschule für Gestaltungot, ahol az Otl Aicherral folytatott beszélgetést követően egyéves tanársegédi ösztöndíjat kap. Szakmailag egy új világ tárul fel előtte. Hans Gugelot-val együtt dolgozik a főiskolán, illetve a designer tervezőirodájában. 1965-ben meghívják docensnek az esseni Folkwangschule für Gestaltung Industrial Design tanszékére. Az ICSID által kiválasztott 18 legjobb designiskola között Essen is részt vesz az 1967-es montreali világkiállitáson, ahol Németországot rajta kívül Ulm képviseli. Ugyancsak kiemelkedő esemény – egyúttal a képzés magas minőségének elismerése –, hogy Lengyel növendéke, Florian Seiffert nyeri 1968-ban az első Braun-pályázat fődíját, a fiatal tervezőt rögtön alkalmazza is a cég.

1969-ben Lengyelt tanszékvezetőnek nevezik ki. Az intézetet egy docens (Steffen Boeckmann) alkalmazásával, valamint óraadók (ergonómia: Ulrich Buirandt, tervezéselmélet: Manfred Zorn, tervezés-módszertan :Theo Anschütz , gyártmánytervezés és èrtékelemzés: Klaus Limberg) bevonásával fejleszti. Az oktatásban mind több a társadalmi vonatkozású tervezési feladat: iskolabútor, kórházi laboratórium, tömegközlekedés. Fokozatosan az interdiszciplináris, problémaorientált munkamódszerek kerülnek előtérbe. Ennek az időszaknak az emlékezetes terméke a közúti takarítógép; a több cég közreműködésével elkészült prototípust 1972-ben Braun Preis-zel díjazták.

1972-ben megalakul az Esseni Egyetem, ennek lesz része a Folkwangschule Ipariforma és Kommunikáció tanszéke. Nagy fellendülés az egyetemi státusz és az új környezet – a műszaki ismeretektől a filozófiáig, az orvostudománytól a marketingig lehetőség nyílik más szakterületekkel közös projektekre. Az oktatás színvonalát az is emeli, hogy négy tervezőtanárt helyeznek át más főiskolákról Essenbe. Az egyetemi státusznak megfelelően kiírt tanszékvezetői állásra 1981-ben Stefan Lengyel nyeri el a kinevezést.

1982-ben George Nelson meghívja Lengyelt Aspenbe (Colorado), az IDCA nemzetközi designkonferenciára, ahol az esseni diákmunkákat három amerikai egyetem –Art Center College of Design, Cranbrook Academy, IIT – társaságában kiállításon mutatják be; a szimpóziumon Lengyel az európai designképzésről és annak filozófiájáról tart előadást. További sikeres évek következtek, számos díjazott hallgatói munkával.

1990 és 2000 között Lengyel a Helsinki Design Egyetem tanácsadó bizottságának (Advisory Board, Design Leadership Programm) tagja. További vendégprofesszúrák, előadások és workshopok: többek között az USA, Kanada, Olasz- és Spanyolország, Kína, Japán egyetemein. 1985 óta rendszeresen megfordul Budapesten is, ahol 1992-ben címzetes egyetemi tanári címet kap.

A legkülönfélébb ipari cégeknek tervez, munkáival számos díjat nyer (if Hannover, Design Center Stuttgart, esseni red dot). Hosszú időn át nagynevű cégek (Miele, Aral, Rosenthal stb.) tanácsadója.

1989-ben az esseni designerképzés negyvenedik évfordulóján Hermann Sturmmal közösen szimpóziumot és kiállítást rendez; erre az alkalomra jelenik meg az iskola történetét feldolgozó „Design Schnittpunkt Essen“ című könyv.
1994-ben az esseni EU-csúcs alkalmával nemzetközi szimpóziumot szervez Norbert Bolzcal és Hermann Sturmmal vezető politikusok és egyetemi tanárok részvételével.
Essen és Nagaszaki gazdasági együttműködési megállapodásának keretében 1990-től több alkalommal tart előadást Japánban, egyebek között 1995-ben Tokióban, ahol bemutatja az Aral, a BMW és a Mercedes konzorcium számára tervezett tankrobotot.
Az esseni designeroktatás ötvenedik évfordulója alkalmából kiállítást és szimpóziumot rendez, erre az alkalomra jelenik meg nagy sikerű könyve, az „Industrial Design Ausbildung in Essen – von der Folkwangschule zur Universität“.

2001 és 2007 között Stefan Lengyel a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező Tanszékének vezetőjeként több évtizedes gyakorlati és elméleti tapasztalatát hasznosítja. Egykori hallgatóinak segítségével munkakapcsolatot épít ki az egyetem és több vezető világcég (Braun, Mercedes, Miele, Grohe, Vorwerk) között. A budapesti hallgatók ily módon bepillantást nyernek az ottani designstúdiók munkájába, a tervezőkkel közvetlen kapcsolatba kerülve közös projekteken dolgoznak. Lehetőséget kapnak diplomamunkáik, ösztöndíj révén, doktori disszertációjuk elkészítésére. Az utóbbi évek számos nemzetközi pályázati sikere, többek alkalmazása nem utolsósorban ezekre a kapcsolatokra vezethető vissza.
A széleskörű tervezői munka és az egyetemi oktatás mellett Stefan Lengyel aktívan részt vett több szakmai szervezet munkájában. 1986 és 2000 között a Német Ipari Formatervezők Szövetségének (VDID) elnöke, azt követően tiszteletbeli elnöke, a németországi Formatervezői Tanács (Rat für Formgebung, RfF), az Essen-Designzentrum, valamint a Magyar Formatervezési Tanács vezetőségének tagja.