Struccfejhomok
A Földalatti beszélgetések évadnyitó összejövetele új helyszínen, a Király utcai Kuplungban várta az érdeklődőket. Szemerey Samu moderátor összegzése szerint az este ”a választás szabadságának lehetőségéről szólt”.
A beszélgetés a törökbálinti hatcsoportos óvodára kiírt építészeti tervpályázat dobogós terveinek ismertetésével kezdődött, majd nagyon gyorsan átváltott a tervezési jogosultságok rendszerének vitájára. Ehhez az apropót Dévényi Tamás ”önfeljelentése” adta, aki a megosztott harmadik díjat nyert Horváth Zoltán Vilmos - Takács Orsolya páros számára nyújtott egyébként szabálytalan É-1-es aláírási segítséget, később nyilvánosan feltárva szerepét a dologban. A mai pályázati rendszer keretei között köztudottan elterjedt gyakorlat, hogy a vezető tervezői jogosultsággal még nem rendelkező fiatal építészek tervéhez a pályázati munkában csak névleg résztvevő É-1-es tervező adja aláírását. Dévényi Tamás ezúttal kimondta, amiről szakmai berkekben mindenki tud és hallgat.
Megnyilvánulása vegyes reakciókat indukált, az esti beszélgetésen is képviseltették magukat a főbb álláspontok. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a jelenlegi, bizonyos szintű tervezői jogosultságot előíró rendszer nem biztosítéka az építészeti minőségnek, illetve a felelős magatartás nem jogi kategória, nem előírható és szabályozható. Ugyanakkor a felelősség csak gyakorlás útján, élesben megszerezhető tulajdonság. Mint a beszélgetés végén egyébként kiderült, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal például diplomaösztöndíj keretében kínál lehetőséget nagy felelősséggel járó feladatok végzésére nem szimulált körülmények között, mégis védett helyzetben - állítólag csekély hallgatói érdeklődés mellett.
Dévényi Tamás javaslata, a mentori rendszer (vagyis egy vezető tervező deklarált bábáskodása a fiatal diplomások pályázati részvételénél stb.) nem tűnik mindenki számára elfogadhatónak, de a vita nem hozott felszínre ettől eltérő végleges megoldást sem.
Mónus János, a Budapesti Építészkamara alelnöke hozzászólásában a megbízó szempontjaira, közelebbről a minőségi eredmény biztosítékának igényére hívta fel a figyelmet. Hangot adott tanácstalanságának a kérdéskört illetően, lehetséges útként az őszinteséget és az erősebb, élénkebb szakmai nyilvánosságot jelölte meg. Leszögezte, hogy az értékítéletet nem lehet kizárólag a piacra bízni (ezért is tartozik az építészet az ún. szabályozott szakmák közé az EU-ban). Úgy vélte, a magyar építészek megalkuvó magatartása nagyban hozzájárul az ilyen és ehhez hasonló kérdések eldöntetlenségéhez.
Szóba került még a zsűri által gyakorolt kontroll mint szabályozó tényező szerepe, a kamarák kapcsolatának hiánya a tagsággal és a közvéleménnyel, a tervezői felelősség hangsúlyának várható eltolódása a nagyon komoly anyagi következmények irányába illetve az eltérő jogosultsági szintek bürokratikus rendszerének felszámolása stb. Dévényi Tamás arra bíztatta a fiatal szakmabelieket, hogy ”hőzöngés” helyett konkrét tettekkel igyekezzenek javítani a helyzeten.
Erő Zoltán véleménye szerint a gyakorlatban már tulajdonképpen számos esetben a mentori rendszer működik. Balázs Mihály hasonló állásponton volt, egyúttal kifejtette, hogy szerinte a vezető tervezői jogosultság megszerzéséhez szükséges gyakorlóidő hasznára van az építészeknek, nem szükséges lerövidíteni vagy kiiktatni. Ezzel együtt magát a kérdésfeltevést is értelmetlennek tartotta, lévén a szabályozás elegendő mozgásteret hagy kinek-kinek saját hajlamai szerint eljárni. Budapesti kamarai társ-alelnöki minőségében ugyanakkor meghívta az érintetteket a téma alaposabb átbeszélésére.
Kívülről szemlélve a dolgot, mintha nagyon is hiányzott volna a beszélgetésből az építészképzés szerepének körüljárása. Ugyanis ha szakmai téren tanúsított felelősségteljes magatartásról illetve megalkuvásról, építészeti minőségről és annak biztosítékairól stb. akarunk érdemben beszélni, nem tekinthetünk el a szakmagyakorlás megalapozásának színhelyén uralkodó viszonyok vizsgálatától, amiknek a hatása döntő fontosságú a későbbiekre nézve. Bizony vannak itt feltárandó összefüggések, röviden most csak arra utalnánk, hogy a demokrácia és a vele párhuzamos szabadság hiánya mindig debilizáló és züllesztő hatású. Ez pedig egybecseng a vita már idézett moderátori összegzésével.
Mindenesetre örvendetes, hogy az ezerfejű strucc legalább az egyik fejét felemelte a homokból. Majd eldől, hogy visszadugja vagy visszanyomják-e.
Fotó+szöveg: Török Tamás
A Földalatti beszélgetések következő, októberi találkozója az epiteszforum.hu születésnapjával szoros összefonódásban kerül megrendezésre.
