Az ellentmondásokkal teli, fogalomzavarokkal értelmezhetetlenné tett szabályozás az önkormányzatok kényének-kedvének szolgáltatja ki a zöldfelületek és zöldterületi besorolású övezetek ügyét – nagyjából ez a gondolat határozta meg az Építészfórum Távol Kert-Magyarországtól című, Bardóczi Sándor táj- és kertépítész mérnök vezette kerekasztal-beszélgetésének első perceit. Persze a részletek is fontosak: a kiindulópont az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) az a 2009-ben készült jelentése volt, mely a magyarországi települési önkormányzatok zöldfelület-gazdálkodási gyakorlatáról adott helyzetképet.
A kutatás eredménye sokkoló: az önkormányzatok a szinte totális zöldfelület- és zöldterület-szabályozási káosz következményeként óriási különbségeket mutatnak ezen a téren is. Mint kiderült, az önkormányzatok 24 %-a tekinti kötelező feladatnak a zöldfelület-gazdálkodást, s a zöldfelületek aránya a tervbe vett növekedés helyett országszerte csökkenő tendenciát mutat. Világos, hogy a „zavarosban halászás” gyakorlata ezen a téren is elterjedt, amit még inkább ösztönöz, hogy még az építési szabályozás sem igazodik az egyébként is gyönge és határozott kontúrok nélküli zöldfelületi/zöldterületi előírásokhoz.
A szabályok a legalapvetőbb kérdésekben sem konkrétak: a zöldfelület-gazdálkodás például nem tartozik az önkormányzatok kötelező feladatai közé, az ugyanis csak közfeladat, ugyanakkor a közfeladatok teljesítésének körülményei ebben az esetben nem egyértelműek, s éppen ezért jó, hogy végre generalizált adataink vannak – mutatott rá Dr. Gerzanics Annamária, az Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Területrendezési és Településfejlesztés Főosztályának Főosztályvezető-helyettese. Az övezeti besorolás rendszere és annak tartalma is problémás, az önkormányzatok sokszor nem tudják mit hova soroljanak, s az egyes nyilvántartások nem érnek össze – folytatta.
Az ÁSZ, látva a helyzet tarthatatlanságát, kezdeményezte a zöldfelület-gazdálkodással kapcsolatos követelmények, jogok, kötelezettségek felülvizsgálatát, s egy új „zöldtörvény” (pontosabban: egy zöldfelület-gazdálkodási kerettörvény) megalkotását. Beliczay Erzsébet a Levegő Munkacsoport (LMCS) elnökhelyettese, építész, várostervezési, energetikai, környezetpolitikai szakértő üdvözli ezt az ötletet, s megjegyzi, hogy mindez arra utal, hogy végre „nemcsak a zöldek pattognak, hanem a hivatalos szervek is”. Hozzátette, olyan egyszerű, könnyen értelmezhető, de a környezet zöldítése szempontjából hatásos szabályozás kell, amely néhány fontos, alapvető célra alapozódik, nem túlbonyolított, bürokratikus rendszerekre.
Az önkormányzatok jelenleg mindent elkövetnek, hogy a zöldterületeket intézményi területté minősítsék át, megszabadulva a jövedelmező jövőbeli építési beruházások reményében a zöldfelületek költségigényes fenntartásának nyűgétől, s nem számolnak azokkal az értékekkel, melyek révén a zöldfelületekbe fektetett pénz többszörösen megtérül – hangsúlyozta. Sokat ártottak az ügynek az utóbbi évek „gyorsítócsomagjai” is, melyek a települési beruházások kapcsán egy sor engedélykötelezettséget megszüntettek.
Dr. Csemez Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCM) Tájépítészeti Kar dékánja, a Virágzó Magyar Kertkultúráért Alapítvány elnöke, az ÁSZ által szorgalmazott zöldfelület-gazdálkodási kerettörvény tervezet elkészítésével megbízott szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok egy része nem feltétlenül valós adatokat szolgáltatott az ÁSZ-nak, mivel nincsenek meg a megfelelő eszközeik és nyilvántartásaik; a lefestett kép sok esetben nyilvánvalóan szebb a valóságnál. Kifogásolta, hogy az ÁSZ mindenestül kihagyta a munkából „zöldszakmát”, s így még az ő jelentésükben is fogalomzavarok vannak.
Kontrázta ezt Helembai Mihály, az ÁSZ által vizsgált XIII. kerületi önkormányzat Környezet-gazdálkodási Kht-jának ügyvezetője, az AngyalZöld program egyik felelőse. Elmondta, hogy a maguk részéről nagyon sokat dolgoztak azon, hogy az ÁSZ-nak minél pontosabb, a valóságot a lehető legjobban megközelítő adatokat adjanak, mert fontosnak tartották a vizsgálat céljait. Érthetetlennek tartja azonban, hogy miért maradt ki éppen a főváros a felmérésből, s miért csak két, kontextusukból kiragadott budapesti kerületet elemeztek. Az AngyalZöld kapcsán kiemelte, hogy a program kidolgozásakor a hálózatos gondolkodással és a participációval, a lakosság bevonásával kísérleteztek – szerinte ez előremutató lehet más települések, önkormányzatok számára is.
A kerettörvény-tervezet kapcsán Gerzanics Annamária kifejtette, hogy az NFGM ÁSZ-tól kapott feladata az, hogy tisztázza a zöldfelületekkel kapcsolatos fogalmi kört, határozza meg az önkormányzatok a zöldfelületekkel kapcsolatos feladatait és azt, hogy milyen zöldfelületekkel kapcsolatos adatok szerepeljenek az ingatlankataszterekben.
Abban minden résztvevő egyetértett, hogy az ÁSZ kezdeményezése fontos lépés, azonban az illetékes minisztériumnak a munka során nagyobb figyelmet kell fordítania a zöldszakma és a civil szervezetek álláspontjára.
Haba Péter
fotó: vm
Az esemény támogatója:
öko-retro-bio-grín | FUGA 2009/2010
Távol Kert-Magyarországtól
Kis növénytan óra: építészeknek
Közös vagy nem közös?
Ökofalvak, közösségi alternatívák
Boncasztalon az ökopolitika
Mozgalmárkodás vagy felnőtt ökopolitika | öko-retro-bio-grín 4. | FUGA
Csináld magad, és a válság is megsegít
É·T·E·L, L·É·T·E, É·L·E·T / öko-retro-bio-grín 2.
High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín 3. | FUGA
Ökorapszódia