Székesfehérvári anzix
Beszélgetés a Várfal Kft. építész tervezőivel: Csutiné Schleer Erzsébettel és Ács Miklóssal
Beszélgetés a Várfal Kft. építész tervezőivel: Csutiné Schleer Erzsébettel és Ács Miklóssal
ÉF: Önök szerint mennyire számít jelentős irodának a Várfal Kft. Székesfehérváron?
CsE: Úgy érzem, a nagyságrend nem feltétlenül árulkodik egy iroda valódi jelentőségéről. Évtizedeken át egy nagy központi iroda működött Székesfehérváron: a Fejér Megyei Tervező Iroda, 80-100 fővel, de ez az 1990-es évek elején atomjaira hasadt, s jobbára ebbõl, a szakmában és a városban maradt építészekből alakult több, 1-2 fős kis fehérvári építésziroda. No ebben a "megyei elsőosztályban" bizonyára mi is ott vagyunk.
ÉF: Milyen jellegű feladatokat vállalnak szívesen?
CsE: Valójában nincs speciális működési területünk, de egy biztos, hogy minden feladatunkba beleszeretünk.
Családi ház, Velence
ÉF: Pályázatokon szerzik munkáikat, vagy visszatérő megrendelőik vannak?
ÁM: A helyi pályázatokat ritkán nyerjük el, ellenben van egy kialakult megbízói körünk, akiknek bizonyítottunk, akik bíznak bennünk, és tovább ajánlanak minket. A referencia a legjobb reklám. Elsősorban a városban és a megyehatáron belül kapunk tervezési feladatot.
ÉF: Nagy verseny folyik Székesfehérváron a tervezőirodák között a munkák megszerzéséért?
CsE: Van verseny, ez természetes, de van annyi feladat is, hogy mindenkinek jut belőle. A szakmailag tiszta, korrekt és etikus pályáztatásról viszont még csak álmodozhatunk. Szomorú, hogy gyakran nincs másról szó, csak a tervezési díjak filléres összeméregetéséről, a körvonalazható szakmai teljesítmény ritkán kerül a mérlegre. Mi ilyenkor nem indulunk.
ÁM: Többször tapasztaltuk, hogy nem mindig az építészeti minőség a döntő, hanem megalázó megalkuvás az árban, irreális követelmények a határidőben és a korrektség bántó hiánya, mi ezt nem vállaljuk.
Feltehetően ez nemcsak Fejér megyei specialitás, hanem általános jelenség.
ÉF: Milyen sikerekről tudnának beszámolni?
CsE: A legutóbbi szakmai örömünket egy hidacska szerezte, amelyet az Arany János Speciális Iskola kerekesszékes gyerekei számára terveztünk. "Az év akadálymentes épülete 2000" című pályázatra megvalósult épülettel, de építészeti részlettel is lehetett jelentkezni. A pályázathoz Kovács Krisztina készített egy csodaszép dokumentációt. A két díjazott közül az egyik a mi munkánk lett. Ebből is látszik, hogy nem feltétlenül a nagyságrend a döntő, akár egy részlet is lehet építészetileg elismerésre méltó.
Hasonló témájú egy másik nagy munkánk: a Mozgássérültek Viktória Rehabilitációs Központjának több ütemben megvalósuló épületegyüttese. A megbízó a Fejér megyei mozgássérültek által létrehozott alapítvány. A tervezési program kiötlője, a beruházás menedzsere és a kivitelezés tiszteletbeli építésvezetője, Horváth Klára, aki kerekesszékéből csodálatra méltóan fogja össze és gördíti előre munkálatokat.
ÁM: Én a Széna téri általános iskola bővítésének tervezési megbízására vagyok büszke, amelyet tavaly országos tervpályázaton nyertünk el. A feladat érdekessége, hogy Fehérvár talán legszebb modernista épületéhez kellett hozzányúlnunk. Krisztinával közösen dolgoztunk rajta.
Az 1938-ban épített iskolaépület impozáns telepítése, igényes építészeti megformálása, a rendelkezésre álló telekterület, és a pályázati kiírásban megfogalmazott tervezési program számunkra egyértelműen meghatározták a feladat megközelítését. A tervezendő új funkciókat (étterem, konyha, tanári, irodák) a régi épülethez tapadó új épületszárnyban helyeztük el, mert nem kívántuk megbontani a meglévő tömegek harmóniáját. Az új rész tömegében hozzátapad, hangulatában illeszkedik a meglévő téglaburkolatos épülethez, egyszerű, visszafogott építészeti hangvételével, fehér vakolt felületeivel, véleményünk szerint szépen egészíti ki a meglévő elegáns iskolaépületet. Bizonyára a pályázat zsűrije is ezt értékelte.
Már kész az alapozás, folynak a szerkezetépítési munkák, a közművek kiváltása. Abban reménykedünk, hogy a pályázati tervünkben megfogalmazottak szerint később továbbtervezhetjük a bővítést: a meglévő kis tornateremből többcélú aula lenne, és egy új tornateremmel kell még kiegészíteni a házat. Jó lenne folytatni!
CsE: Izgalmas feladat volt a nemrég átadott UPC irodaház. Székesfehérváron a hatvanas években épült egy vasbetonvázas lapos tetős épület a történelmi belváros határán, az egykori várárok felett. Ezt alakítottuk át és bővítettük az új megrendelő részére. Vigyáztunk, hogy a már eredetileg is modern megfogalmazású, világos szerkesztésű házra mi se aggassunk rá olyan jelmezt, ami nem illik hozzá, ne maszatoljuk el az eredetileg is vállalt tisztaságát, modernségét, tovább őrizhesse a történelmet idéző közegben sajátos formai magányát. Kerültük a fölösleges archaizálást, így is párbeszédet folytat környezetével, miközben a mai korról szól. Megtisztelő, hogy az eredeti épület tervezője, Bartos Gábor elfogadta építészeti szándékainkat. Zakariás András belsőépítésszel közösen végeztük el a feladatot.
ÉF: Milyen részlet vagy megoldás számít ennél az épületnél különlegesen érdekesnek?
CsE: Először meglepett a megrendelő határozott kérése, hogy az irodaház főbejárata kerüljön a meglévő épület mögé, a hátsóudvarba, az utcáról csak az ügyfélszolgálat forgalma bonyolódjék. Megpróbáltunk a kényszerből erényt kovácsolni, az eredmény nekünk is nagyon tetszik. Még egy támfal rekonstrukciója, az üveg előtető és a kertészeti munkák vannak hátra, és akkor egy ragyogó térarányú udvaron keresztül lehet majd az épületbe bejutni. A bővítmény, azaz a gépterem és a lépcsőház terméskő falú, zárt tömege a belső térben az elbontott régi lépcsőház helyén egy acélhíddal kapcsolódik az irodaszárny középfolyosójához, érzékeltetve ezzel az összefüggést. Ez az építészeti megoldás Krisztinát és Andrást közösen dícséri.
A munka még nem fejeződött be ezzel, mert a ház földszintjén működő cukrászdának nemsokára lejár a bérleti szerződése, és egy további szint lehetősége is benne van a levegőben.
ÉF: A tervezési folyamat lezárulása után minden a kivitelezőn múlik, vagy részt vesznek az építkezés irányításában is?
ÁM: Ez a megrendelő partnertől függ. Általában aktív, jó kapcsolatban vagyunk a beruházás többi közreműködőjével. Ez emberi igény, és a háznak is ez az érdeke. Volt azonban olyan munkánk, egy raktárcsarnok, ahol "nagyágyú" volt a megrendelő és a kivitelező is, és ahol majdnem ellenséges viszony alakult ki közöttünk. Érzékelhető volt ugyanis, hogy sokkal nagyobb "rugalmasságot" vártak volna el tőlünk, mi viszont nem bólintottunk bele a szakmai tisztességgel szemben hozott döntésekbe.
CsE: De hadd említsünk pozitív példákat is. Az UPC irodaház jó minőségéhez az is nagyban hozzájárult, hogy napi alkotó kapcsolatot alakítottunk ki Sótér Árpád barátunkkal, a kivitelezés irányítójával. A mozgássérült iskolás gyerekek számára készített híd esetében a díjat a beruházóval - a Székesfehérvári Polgármesteri Hivatallal - és a kivitelezővel - a Székesfehérvári Építőipari Kft.-vel - közösen nyertük. Ez tükrözi, hogy a szándékot és a közös teljesítményt együttesen méltányolták.
ÁM: Felmerül az a kérdés is, hogy milyen szerepet vállalhat az építész a befektetői és használói érdekek kereszttüzében? Felvállalható-e a mi hagyományainktól, életvitelünktől idegen tengerentúli építési tömegkultúra kritikátlan adaptálása? Magam is szembekerültem ezzel az etikai kérdéssel egy lakótelep tervezése során. Egy helyi befektető közvéleménykutatásra épülő, valós igényeket kiszolgáló, emberi léptékű lakóegyüttes szervezésébe fogott. Erre a programra - 280 lakás F+4 szinten, a tetőkön tetőkertes luxuslakásokkal - készítettünk egy tanulmánytervet.
Pénzügyi nehézségek miatt külföldi partnereket kellett bevonni, akik gyökeresen megváltoztatták az eredeti programot, a lakásszám és a szintszám brutális növeléséhez ragaszkodtak. Ezt a fehérvári léptéktől teljes idegen beépítést nem vette be a gyomrunk...
ÉF: Hogy lehetne csökkenteni az ellenérdekeltségekből fakadó feszültséget?
ÁM: Csak ha az építész szerepe a köztudatban felértékelődik, azaz a helyére kerül.
ÉF: Hogy lehet ezt elérni?
ÁM: Mondanám, hogy tapasztalati úton, de ez nem megy egyik napról a másikra, ehhez még sok idő kell.
ÉF: Hogy tudja az építész ezt az üzenetet eljuttatni azokhoz, akiknek a szemléletváltoztatását szeretné elérni? Meggyőzhető a kivitelező, beruházó, hogyan javítható az általános építési színvonal?
CsE: Amíg a pénz diktátumát nem ellensúlyozza más, a hosszabb távon megtérülő befektetések szempontja, addig ez nem könnyű. Ahhoz a beruházónak egy párszor pórul kell járni. Kérdés, hogy szembesül-e ezzel. Azonkívül az igényes, jó építészet markánsabb érdekérvényesítésére is szükség lenne. Saját házunk táján is sepregetni kellene. Az építésztervezői szakma jogszabályokkal bátorított felhígulásának köszönhetően létrejött tervezői produktumot országos szinten elkeserítőnek tartom. Tessék körülnézni: a végeredmény elszomorító! Közel egy évtizedes budakeszi főépítészségem alatt szembesülhettem azzal, hogy milyen tervekből épül ma Magyarország. 1997-ben, amikor az országgyűlésben kőkemény lobbyzás folyt a tervezői jogosultságokat meghatározó jogszabályokkal kapcsolatban, az egyik képviselő szenvedélyesen fölszólalt az addig a családiház-tervezéssel-tervezgetéssel kenyerüket kereső, szakmai jogosítványukat joggal féltő, nem építészmérnök végzettségű tervezők érdekében, miszerint számukra a szigorítás szociális kérdés volna. Meg is született a humánus törvénymódosítás és az azt követő rendelet, sőt a "szerzett jog" azóta újabb bíztató megerősítéseket kapott. Szomorú, de még csak langyos ellenkezésre sem emlékszem. Úgy vélem, ez valóban "szociális" kérdés, csak nem annyira a tervezők, hanem az építtetők, a használók, a lakók oldaláról nézve. A sznoboknál inkább csak az elszalasztott lehetőséget és a bohóccá tett látványt fájlalom, de ha egy szerényebb család életének összespórolt vagyonát beleöli a háza építésébe, nem mindegy, milyen terv alapján költekezik, miben fog emberöltőkön át lakni, milyen épített környezetben nőnek fel a gyerekei. Ez a valódi szociális kérdés: ezért sajnálom, hogy lakóháztervet ma boldog-boldogtalan csinálhat.
ÉF: Képvisel-e az iroda valamiféle markáns stílust?
ÁM: Formavilágunkban úgy vélem, nem. Lehet, hogy ez hiányosságunk is?
CsE: A markáns stílus mögött sokszor markáns divat áll, és ez öt év múlva markáns ódivattá válik. Fontosabb az adott feladat megközelítésében az igényes alázat, a személyes bánásmód, minthogy látványos stílussal vívjunk ki figyelmet. Jó, ha nem a motívumainkról ismernek meg minket, hanem arról, hogy hogyan viselkednek a házaink.
ÉF: És hogy viselkednek?
CsE: Reméljük, hogy szuverén egyéniségekként szolgálják környezetüket, jól megfelelnek annak a funkciónak, amiért létrehozták őket, ezen kívül örömet okoz használatuk. A visszajelzésekből legalábbis ezt tudjuk lemérni.
ÉF: Mi foglalkoztat mostanában egy fehérvári építészt?
ÁM: Megemlítem egy eddig meg nem valósult tervemet. Székesfehérvár belvárosában, a középkori bazilika romjainak szomszédságában van egy bántó foghíj, erre a helyre szakmérnöki kurzus keretében terveztem egy múzeumi funkciójú várostornyot, mesterem, Plesz Antal konzulensi közreműködésével.
Szándékom szerint ez az építmény megoldást kínálhat arra a bonyolult városépítészeti problémára, amit a hely és szelleme fölvet. Másrészt egy állásfoglalás a Nemzeti Emlékhely acélíves lefedésével kapcsolatos országos hírű botrány által felszínre került kérdések egy részére. Ez az én válaszom azokra a félreértelmezett építészeti gondolatokra, amelyek az eddig történteket láthatóan fémjelezték.
ÉF: Visszatérve az iroda működési feltételeire: a helyi megrendelői kör biztosítja az iroda megélhetését?
ÁM: Munkából mindig van elegendő, de a sok egyedi kis beruházás csomóponti mélységig kidolgozott kiviteli terveitől könnyen felkophat az állunk.
CsE: A tervezésből élők nem az élet császárai, viszont büszkék vagyunk az épületeinkre.
ÉF: Köszönöm a beszélgetést!
Kurucz Zsuzsanna
A fotókat Csutiné Schleer Erzsébet, Kovács Krisztina és Kiss László fotóművész készítette
A VÁRFAL Kft. 1991 óta működik Székesfehérváron
Munkatársak
Cserháti Zsuzsa statikus, Grimm Zsuzsa szerkesztő, Vranek Judit adminisztrátor
Legfontosabb munkáik
Csutiné Schleer Erzsébet
* Rác utcai parasztházak felújítása, Székesfehérvár (EUROPA NOSTRA fődíj, 1989)
* Evangélikus parókia és gyülekezeti terem (Ruttkay-Miklián Ágota belsőépítésszel)
* Rózsa utcai lakóház felújítása, Székesfehérvár (Cser P. Antalnéval, Schulcz Istvánnal)
* Mozgássérültek Viktória Rehabilitációs Központja, Székesfehérvár (Ács Miklóssal)
* Szent Gellért Tanulmányi Ház, Székesfehérvár
* Arany János Iskola bővítés és felújítás, Székesfehérvár ("Az év akadálymentes épülete 2000" díjazottja)
* UPC irodaház, Székesfehérvár (Kovács Krisztinával, Zakariás András belsőépítésszel)
Ács Miklós
* Várostorony, Székesfehérvár, Várkörút (szakmérnöki diplomaterv, mester: Plesz Antal)
* Sztráda Fogadó M7, Pákozd
* Bártfai utcai társasházak, Székesfehérvár (Csutiné Schleer Erzsébettel)
* Értékház, Székesfehérvár
* Autótuning szalon, Budakeszi
* Levi's bolt, Székesfehérvár Fő utca
* Szent István téri lakóház felújítása, Székesfehérvár
* Bericap üzemcsarnok, Székesfehérvár
* Családi ház, Velence (Kovács Krisztinával)
* 280 lakásos lakóegyüttes és sportközpont terve, Székesfehérvár (Kovács Krisztinával)
* Műhely és üzlet, Székesfehérvár Berényi út
* Széna téri általános iskola bővítése (Kovács Krisztinával, Göde András belsőépítésszel)
* Brooks üzemcsarnok bővítés (Kovács Krisztinával)
