Szombathelyi színházpályázat
Megvételben részesült:
2. számú pályamű
szerzője: Amphy Antis Építész Iroda Kft.
tervezők: Lakatos László, Tóth Károly, Szabó István
Megvételben részesült:
2. számú pályamű
szerzője: Amphy Antis Építész Iroda Kft.
tervezők: Lakatos László, Tóth Károly, Szabó István
szakági tervezők: Unger Tamás, Rajkai Ferenc, Kotschy András, Strack Lőrinc
munkatársak: Koch Róbert, Jauch Judit, Somorácz György
Részletes bírálat
A pályamű az SZTK-épület megtartásával az „értékőrző városfejlesztés” szemléletét képviseli. Az épület megtartott szerkezetét költségbecsléssel felértékeli és figyelembe veszi a teljes beruházás költségeinél, de ennél is fontosabbnak tartja az épület – építészeti, városépítészeti értékeinek a megtartását és továbbépítését. Károlyi Antal mondatokba foglalt téralakítási koncepcióját idézi, aki a Március 15-e térnek az SZTK épület által kialakított háromszögletűen tölcséresedő teresedését részben a Gyöngyös patak medrének az irányából, részben a középkori városszerkezetből vezeti le. A pályázó ezért is érvel mindkét épület megtartása mellett. Ezt a koncepciót fejleszti tovább a pályamű a Király u. – Markusovszky utcai tengely megerősítésének a gondolatával: az SZTK megtartott épületének a homlokzata elé a tengelybe helyezett hatalmas árkádsort és előtetőt tervez; ezzel az építészeti gesztussal szándékozik a színháznak építészeti-városépítészeti hangsúlyt, identitást adni.
A pályamű az előző – ötlet – pályázat tanulságait végiggondolva alakítja ki városépítészeti és építészeti koncepcióját. Ezért az épület földszintjét egy minden irányban, az MSH, a Március 15-e tér és a Gyöngyös patak felé nyitott agora térként alakítja ki. Ennek az az ára, hogy a színház főfunkcióit (a színháztereket) fel kell emelnie az 1. emelet magasságába, viselve ennek a döntésnek az ódiumait (pl. a díszletbeszállítást csak lifttel lehet megoldani). Az épület alaprajzi és térszervezési koncepciójával alátámasztja azt a gondolatát, hogy az új színházépület megtervezhető az SZTK épület szinte hiánytalan megtartásával úgy, hogy annak építészeti jellegzetességei (pl. a homlokzatai is) az új színházépület részévé váljanak.
Téralakítási koncepciója képletszerűen egyszerű és tiszta: a sok elemében érintetlenül hagyott SZTK épület mögött, attól eltartva helyezi el a színpadok és a nézőtér „ideális alaprajzú” főtömegét. A két épület között többszintes légterű foyer-teret alakít ki és a légtéren keresztül vezetett galériákkal köti azokat össze. Az SZTK alacsonyabb szárnyában a közönségforgalmi tereket, a toronyépületben a színház igazgatási és logisztikai helyiségeit helyezi el. Ezt a térszervezést követi az építészeti megjelenés: az épület homlokzatain a többféle építészeti karakter egymás mellettisége figyelhető meg.
A nagyvonalúnak tekinthető alapkiindulás számos ponton tisztázandó problémákat vet fel.
- A felemelt főszint miatt a földszinti foyer túlzottan nagy alapterületű „lötyögős” térré válik (kb. 1.400 m2) a körüljárhatóság koncepcionális kényszere miatt. Ennek ellenére a tér és az MSH felé nyitó kávéház tere alig kapcsolódik az előcsarnokhoz, attól teljesen leválik.
- A galériaszinti kiállítótér és a 2. emeleti büfétér elférhetne a földszinten is, de így tudta csak a pályázó a rendelkezésre álló teret kitölteni. Ugyanakkor az említett két foyer-szint meglehetősen nyomott belmagasságú (3,30, mínusz álmennyezet), mert átveszi a toronyépület szintmagasságait. A 3. emeleti étterem már teljesen elszakad a foyer többi szintjétől, csak lépcsőn-liften lehet megközelíteni, hosszú, csőszerű alaprajzi elrendezése kedvezőtlen.
- A két épület – régi és új – széthúzása aránytalanul nagy légterű, 5-szintes belmagasságú előcsarnoki teret eredményez, amely nagyon látványos, de nagyon terjengős. A légtérben hosszú hidakkal történő összeköttetések kényszerű megoldások. A nagy próbateremhez és a stúdió színpadhoz vezető hidak keskenyek és nem igazán alkalmasak a közönségforgalom és a technikai kiszolgálás megoldására.
- A stúdiónak a 4. emeletre helyezése nem szerencsés, de a megközelítése sincs megoldva a terven.
A szűkebben vett „színházüzemi funkciók” tömbje szellemes megoldásokat tartalmaz: pl. a nagy próbaterem oldalszínpadként is használható. A fő- az oldal és a hátsó színpaddal az összenyitás nagy lehetőségeket rejt, de megfelelő méretű közönségforgalmi terekkel nincs kiszolgálva.
A fent taglalt nagyvonalú koncepció nem eredményez kellően kompakt térszervezést, hatalmas alapterületek, rengeteg közlekedő és nagyméretű üres légtér az ára. Sok az ismétlődő funkció: pl. a szintenként ismétlődő vizesblokkok illemhelyei majdnem 2000 fő egyidejű kiszolgálására alkalmasak. A homlokzatok követik a belső kialakítást.
Végeredményképpen elmondható, hogy a pályamű beépítési és térszervezési koncepciója értékelhető és továbbfejleszthető javaslatot ad a színháznak a Március 15. térrel és a Pelikán parkkal való kapcsolatára, a színház agoraszerű működésére, a volt SZTK épületének szinte hiánytalan megtartásával. Mindezt túlzottan nagy alapterületű, térvolumenű épülettel oldja meg (a pályamű a pályázati mezőnyben a második legnagyobb alapterületű épületre ad javaslatot). A pályamű építészeti eszközei, homlokzatai nem egységesek. Az SZTK elé tett előtető - árkád elképzelhető megoldás, de a térlefedés javasolt ornamentális jellege nem illik a 60-as évekbeli épülethez. A kevesebb és egyszerűbb itt több lehetett volna.
A színház technológiai és akusztikai tervfejezetek igen rövid leírásokat tartalmaznak. A díszletbeszállítás közvetlenül teherfelvonókon keresztül történik, raktárakat a pincében helyezi el. A színpadrendszerben a hátsó színpad trapéz alakja előnytelen, mélysége kevés. Ötletes javaslat, hogy a nagy próbatermet a főszínpad másik oldalán – a másik oldalszínpad helyén – alakítja ki. A színészöltözők egy része előnytelenül a pincébe került. A nézőtér jól szerkesztett, az első négy sorának lesüllyesztésével térszínpad is kialakítható. Szerkezetét tekintve íves teherhordó falakkal operál, melyek kivitelezése nem éppen egyszerű. A nézőteret tartó íves fal és falkonzol terheinek továbbvitele végiggondolandó (excentrikusság és pinceszinti pillérváz). Különösen jól oldotta meg a pályázó a mélygarázs megközelítését a Március 15. térről az egyirányú fel- és lehajtó rámpákon keresztül. A mélygarázs forgalmi rendje és jó járhatósága, a rámpa csatlakozásánál a forgalmi irányok fizikai szétválasztása a parkolók gyors és biztonságos megközelítését és elhagyását segítik. Kedvező megoldás a dolgozói és vendégparkolók szétválasztása, valamint a buszparkolók bejárathoz közeli elhelyezése. Szűkös, de a fordulási sugarak biztosítottak a díszletszállítás 18-as Honvéd úti egyirányú leállósávján.
A pályaművet a Bíráló Bizottság 2.000.000.- Ft összegű rangsorolás nélküli megvételben részesítette.
