Tanító terek és átalakuló térrendszerek a Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium megújult épületében

A tanító tér kettős jelentéssel bír. Egyrészt a tudásátadás helyét jelöli, másrészt pedig a tér tanító képességét. A jól megfogalmazott tér nemcsak támogatja, hanem inspirálja és tudatos térhasználóvá formálja használóját. A tudatos térhasználó együtt él épített környezetével, a térfal számára nem a tevékenységének a háttere, hanem aktív támasza, katalizátora, amelyben a térhasználó újabb és újabb lehetőséget fedez fel. A megújult Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium épületében jártunk a tervező CAN Architects építészeivel.[1]

A Piarista Iskolaközpont a történeti városmag barokk épülettömbjében az ezerhétszázas évek óta lakik. Az eltelt közel háromszáz évben az épület és az intézmény számos átalakuláson és átalakításon ment keresztül: államosítás, rendszerváltás, helyet kapott itt a Kegyesrendi Gimnázium, majd a közelmúltig Levéltár. Az intézmény közössége az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, amely intézmény-megújulási folyamatot indított el 2018-ban. A megújulás alapja a piarista lét kortárs, előremutató szellemisége, a minőségi iskolaterek kialakítása, a megújuló pedagógiai folyamatok támogatása, az együttműködés terének létrehozása, ahol diák, tanár, szülő és egyház oktatási időben és azon túl is együtt él.

A megújulást egy közel két évig tartó, közösségi tervezésben elkészített, de sajnálatos módon nem megvalósult, új építésű Piarista iskolaközpont tervezése előzte meg.[2] Ebben az új  iskolaközpontban három különböző korosztály – „alsós, felsős és gimnazista" – három különböző tömbben – “bokorban" – kapott volna helyet. Az egyes korcsoporthoz, az életkori sajátosságokhoz, illetve az ezekhez társított antropológiai jellemzők szerinti térhasználati analógiák voltak rendelve: az alsós csoportok térbeli szervezőereje az „otthon", a felsős csoportoké a városi „gangos bérház", a gimnazistáké pedig a „városi tér". A változó alaprajzi felépítésű terek az egyes korcsoportok tapasztalatszerzéseinek és aktivitásainak karakterei köré rendeződtek. Az otthon élménye állandóbb, biztonságot sugárzó és védelmező térben élhető meg, a gangos bérház a világ felé nyitó, de még otthonos környezetre utaló, míg a városi tér a nyitottság, a változás és a gyorsaság impulzusainak intenzívebb környezetét jelenti(…).  Ezen térhasználati analógiák csak felvillantani tudják mindazt a gondolati gazdagságot, amely az új iskolaépület terveiben szerepelt. Bár ezek az új terek nem jöttek létre, a szerzett közös tapasztalás és tudás megmaradt, amely most, a történeti épületegyüttes első ütemű felújításánál megújuló gimnazista oktatási terekké, kortárs piarista térré alakulásával épített térré vált. A megújulás folyamata, az átalakuló térszövet nem egyszerre, egy nagy lendületben, egy épületben jön létre, hanem lépésről lépésre érlelt, kidolgozott haladásban, folyamatos megújulásban fog megvalósulni.

A piarista oktatási terek gondolati alapja egy olyan alternatív, új típusú oktatási és tapasztalatszerzési környezet kialakítása, ahol a fizikai és vizuális térkapcsolatok az aktuális tanulási folyamatokhoz, helyzetekhez formálhatók. Ez az elképzelés szakít a rögzült előképekkel rendelkező megnevezésekkel. Az osztályterem tanulótérré, az iskolafolyosó tanulási tájjá, a közösségi tér piazzává, a büfé nyári konyhává válik. Az új elnevezések új jelentéstartalmat, új használati módot és új téri környezetet is jelentenek.

Az iskola épülettömbje belső udvarok alkotta térrendszer sorozata. Ezen udvarok bejárati előtérként, platánfás iskolaudvarként, játszóudvarként, raktár és használaton kívüli területként alkotnak egy rendszert. Az épülettömb délkeleti területén, a Városház utca és a Soós János utca által határolt sarkon helyezkedik el a felújított gimnáziumi terület. Az épületrész önálló bejárattal rendelkezik a Városház utca felől, valamint belső tereken keresztül kapcsolódik az intézmény egészéhez. A gimnáziumi épületrész részben alápincézett, kétszintes, padlásteres, belső udvaros kialakítású.

A gimnazisták tömbjének átalakítási koncepciója az egykori kihasználatlan udvar beltérré, tanulási tájjá való átalakítása, amelybe egy erős új elem, egy nagy kék lépcső épült. A lépcső körül az épület történeti térsorába illesztett nyitott és zárt terek, téröblök rendszere új tanulási tájegységet hozott létre. A lépcsős tér körüli épülettraktusban a szintenkénti négy nagy tér osztályteremmé vált. A földszint napfénnyel kevésbé elért, tűzfalas területeire vizesblokkok kerültek. Az emelet ugyanezen tűzfalas területén a felülvilágítóval benapozott térbe került a nyári konyha. A belső tűzfalas helyiség a szomszédos udvarhoz csatlakozik. Ez a tér ún. “mag", amelyből a következő fejlesztési ütemben, az új füstmentes lépcsőház megépülte után belső tanulási tér válik. A pincei helyiségek geometriai adottsági és műszaki paraméterei miatt az üzemeltetés tereiként működnek. Az új tetőszerkezet követi az eredeti tető kialakítását. A vonatkozó építési előírási rendszer sajnos nem tette lehetővé, hogy ebben az első ütemben az újonnan kialakított padlástér használati térré, beépített tetőtérré váljon. Pedig ez a tértöbblet jól használhatóvá válhatott volna az iskola számára. Így ez a tér is jelenleg “mag" szerepet tölt be.

A gimnazista tanulási táj lépcsője téri értelmezésben urbánus “városi tér", lépcsőzetes kialakítású “piazza", amely felülvilágítóval megvilágított, így felfelé nyitott térként viselkedik. A lépcsős tér lehetőséget biztosít a földszint és emelet közötti átközlekedésre, gyors léptekre és andalgásra egyaránt. Emellett kis és nagy létszámú formális és informális oktatási tevékenységre, előadásra, társalgásra. A lépcső szabadon áll a térben, egy ponton, az emeleten érintkezik a történeti térsorral. A lépcsőt a földszinten és az emeleten is kerengő veszi körül. E kerengő, mint tanulási táj fűzi össze a lépcsős teret az azt körbevevő zárt és nyitott terek sorával. A lépcsős tér egy felső vízszintes platóval rendelkezik, csapatmunka és társalgás számára. Ez a plató a lépcső mögötti tér felől egyszintmagas erkélyes kialakítású téri és vizuális kapcsolatot hoz létre. A plató alatti fészekben nyílik lehetőség az elvonulásra, a téri szeparálásra, koncentrált munkára, az iskola utáni/közbeni/szabadidős/ közösségi kötetlen találkozásra. A süllyesztett padló elválasztja azt a tanulási tájtól, egy meghittebb, kevésbé nyüzsgő téri helyzetet hozva létre.

A büfét felváltó nyári konyha az egyéni és közösségi ételkészítés és étkezés tere, a főtér melletti kis, napos, teraszos kávézó is egyben. Amely hosszabb-rövidebb találkozás, egyéni elvonulás, társalgás és tanulás tere is egyben. Az épület belső megnyitásaira a többrétegű, több téren és helyiségen való átlátások a jellemzők. Az újító-kísérletező használatot flexibilis és innovatív térhasználat követi, miközben tradicionális frontális oktatási téri helyzetek is létrehozhatók. A gazdag átlátások és térkapcsolatok az épület térbeliségének hangsúlyozását szolgálják: a szintek és a terek közötti belső megnyitások támogatják és inspirálják az épület használóit.

Mire tanít bennünket az átadott épülettömb?

• A téri megújulás képességére, arra, hogy a történeti tér a kortárs eszközöket befogadja és eggyé váljon azokkal: az új lépcsős tér létével, formájával, színével.
• A használat megújulásának képességére, arra, ahogyan a terek támogassák, inspirálják a benne zajló tevékenységet.
• A meglévő értékek továbbírására, a régi és új összhangjára.
• Arra, hogy az elegendő szavak elegendő tereket hoznak létre. Nincs mellébeszélés, nincs fecsegés. Nincsenek felesleges terek, öncélú kialakítások.
• Az egyszerű tettek erejére. Arra, hogy a változatosság és a változtathatóság nem szükségszerűen igényli a mobil szerkezeteket. A jól átgondolt téri és működési rendszerek egysége épített térben, mobilitásban visszafogott, ugyanakkor működésében sokoldalú megoldást eredményez. Nem kell mindent átrendezni, ahhoz, hogy másként működjön egy tér.
• A változó és többhasználatú oktatási terek értékére.
• Arra, hogy a tanító tér kettős jelentéssel bír.

Terbe Rita DLA
építész

jegyzetek
(1) Az épület bejárására Vereczkey Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textilművész, művésztanár kísért el, majd ezt követően az épületről, megújulásról, térhasználatról, rendről, megszokásról és elfogadásról, változtathatóságról és változatosságról beszélgettünk. Azért kértem meg Szilviát, hogy csatlakozzon hozzám ebben a folyamatban, mert ő nemcsak a textilek textúrájához és formálásához ért, hanem azok térben való elhelyezésében is rendkívül kreatív művésztanár. Gondolatai és észrevételei az én építész hozzáállásomat a tereket kreatívan használó művésztanári oldalával egészítette ki. Jelen írás ezen beszélgetés kivonata.
(2) A Mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola és Gimnázium közösségi tervezési folyamatában az első koncepciótól a kiviteli tervek befejezéséig két év telt el. Ebben a folyamatban már az első egyeztetésektől kezdve minden szakterület együtt gondolkodott: építész, belsőépítész, környezetpszichológus, statikus-, gépész-, elektromos-, világítás-, akusztikus tervező… Mindezen szakmai folyamatot szorosan kiegészített és követett az építészek által facilitált, a pedagógusokat bevonó közösségi tervezési folyamat. Különlegesen izgalmas, nagyon-nagyon sokat adó, gazdag alkotóidőszak volt ez minden fél számára. Magam számára különösen feledhetetlen, hiszen a folyamat részese voltam a belsőépítészeti csapat egyik vezetőjeként. Generál tervező: CAN Architects, belsőépítész tervező: FormiConcept és CUBO Építészcsoport, tervezés: 2018-2019. A terv innen érhető el.

Szerk.: Borenich Levente