Tanomália
Jeney Lajos DLA Korszerű iskolaépítés címmel tartott előadást az Építészek Háza Kandallós termében. A képviselőtestület esete a rétegvízzel, bányászbéka, farkasok és más történetek - beszámoló.
Kedélyes anekdotázgatás keretében tartott fejtágító szeánszot Jeney Lajos DLA (az UIA-MÉSZ Nevelési és Művelődési Létesítmények Munkabizottságának elnöke) a készülő iskolaépítési szabványokról a MÉSZ-ben március 22-én. Az eredetileg tévesen meghirdetett időpont miatt állítólag húsz kolléga egy nappal korábban próbált részt venni az eseményen, így ők most nem értesülhettek élőben a készülő változásokról. Pech.
Az előadó szerint a jelenlegi iskolaépítési gyakorlat húsz év visszalépést jelent a rendszerváltás körüli idők vívmányaihoz képest, különös tekintettel az aulára, amit újra kiszorítani látszik a hosszú „ferencjózsefi” oldal- vagy középfolyosó. Ennek megfelelően azt tervezik, hogy szabványba foglalják az aulás rendszert, továbbá visszahelyezik a jogszabályba az iskola- és óvódaépületek telepítésére vonatkozó rendelkezéseket, amiket Magyar Bálint miniszterként törölt onnan. Bizonyos méretű és arányú telekre nem lehet majd pedagógiai létesítményt építeni.
A sport- és szabadidőpedagógia területén fennálló lemaradásunkat az előadó szabatosan a „bányászbéka rozsdás fenekéhez” viszonyította, megemlítve egyrészt a tiszai vízbefulladásos halálesetek és a tanuszodák hiányának öszefüggéseit, illetve a gyerekek felének tartáshibáját, amiből felnőttkorra gerincbántalmak lesznek. Az új szabályozásban mindezek a területek kiemelt fontossághoz jutnak, az udvar biztosítására max. 25 %-os beépítést írnak elő, a többcélúan hasznosítható tornateremtípusok méretrendjét egyszerűsítik és lesz a szabványban külön gyógytestnevelés-terem.
Jeney szerint a szabványtervezet testnevelési részére két „farkas” leselkedik, mert egyrészt a kormány és rajta keresztül az EU által biztosított forrásoktól függ, másrészt az önkormányzatoktól, mert a polgármesterek hajlamosak járdát építeni a tornaterempénzből és különben is minden megkötés miatt a miniszterhez rohannak tiltakozni.
Az előadó utalt az iskolaépítés érdemi szabályozásának hiánya és egyidejűleg a „kenyérkérdés” kényszerítő ereje miatti színvonalcsökkenés mechanizmusára, és az önkormányzati törvény hiányosságára, amely lehetővé teszi, hogy építési szakmai kérdésekről a képviselőtestület szavazással döntsön (itt anekdota hangzott el a földbe süllyesztett budai tornateremről, ahol nem szavazták meg a szivárgórendszer kiépítését, így később a feltorlódott rétegvíz kellemetlenkedett egy csöppet az épület belsejében).
Jeney Lajos a fenti anomáliákra hivatkozva vidéken eltörölné a pártokat („lilaseggű” vs. „zöldfülű”), akik ezt és egyéb erőfeszítéseit azzal honorálják, hogy minden kormányzati ciklusban csak egyszer állnak szóba vele, konkrétan az illetékes bizottságok alakuló ülésein. Mi nyolcan, akik ott ültünk az akolmelegben, megbizonyosodhattunk felőle: nem rajta múlik, hogy „egyenes tartású, rendes kis magyarok” hagyják el az iskolákat.
Török Tamás
