Egyértelműen kortárs, környezetétől mégsem elütő, hófehér ház áll a patakparton. Formakincse egyszerű, tömege arányos. Már távolról is felkelti az érdeklődést. Hátterében felsejlenek a támfal félköríves pincebejáratai. Közelebb érve az építészet kiforrottsága, a részletek igényessége egyértelművé válik, de vajon mit rejthet belül a zárkózott jövevény?
Váncza László és stúdiója az elmúlt években több olyan családi házzal is meglepett bennünket, melyeket nehéz lenne elfelejteni. Mind a mindszentkállai kőburkolatos ház, mind a révfülöpi nyaraló – melynek vörösfenyő héjazata a mai napig kuriózum – szép példája természet és építészet találkozásának. Ezúttal egy ezeknél jóval kisebb, körülbelül 90 négyzetméteres családi ház megtervezése volt a feladat. Ami mégis összeköti a három épületet, az az elemi alapképlet: falak és tető, négyszög és háromszög, két forma találkozása.
Elöljáróban érdemes kitérni a megbízás kiindulópontjára és a telek sajátosságaira. Történt ugyanis, hogy amikor az építtető felkereste a Váncza Műveket, egy készre rajzolt kiviteli tervvel a hóna alatt érkezett. Már a kivitelezés is megkezdődött, de a megbízó valahogy mégsem volt teljesen elégedett, ezért egy alternatívát kért. Mikor meglátta a vázlatokat, nyomban beleszeretett az új koncepcióba, és rögvest leállíttatta az építkezést, pedig már több, mint másfél éve dolgozott a házon. Ezek a részletek mellékesnek tűnhetnek, azonban jól szemléltetik azt az eltökélt, igényes és értő hozzáállást, ami az új terv ilyen minőségű megvalósulásához is elengedhetetlen volt.
A telek Budaörs központjához közel, a Kálvária-domb mögött található. A terület épp mostanában alakul át: az elszórt hétvégi házak között egyre több családi házat fedezhetünk fel. Az utcát lassan csörgedező patak szeli ketté, melynek mindkét oldalán egy-egy utca fut. E két sáv mentén sorakoznak a házak, hol sűrűbben, hol csak tisztes távolságban egymástól. Idilli környezet, de korántsem ideális szituáció, ugyanis a hosszan benyúló teleknek csak a löszfal előtti, alig több, mint 12 méteres részére lehetett építkezni. Erre a területre kellett elhelyezni a két hálószobás kis épületet. A feladatot különösen izgalmassá tette a löszfalba vájt három meglévő pince félköríves, boltozott bejárata.
A három pince határozta meg a beépítés logikáját. A középső folytatásaként, a visszahorgonyzott, betonnal megerősített löszfaltól egészen a kerítés vonaláig helyezkedik el maga a ház, ezzel kettéválasztva a kertet. A délnyugati, keskenyebb kertrész egyben gépkocsibeálló, míg az északkeleti oldalon tágasabb udvart találunk. Az egyik pincébe garázs, másikba a kerthez tartozó fedett-nyitott nyári konyha, szaletli került.
A ház földszintje az utca irányában zárt, azonban két oldalfalán 4 méter széles, üvegezett tolóajtókkal nyit a külvilágra. Belépve egybefüggő térben találjuk magunkat, melyet az emeletre vezető, tárolószerényeket rejtő csigalépcső oszt – jelképesen – előszobára, konyhára és nappalira. A láthatólag műgonddal megválasztott, sötét bútorok és a belső tér világos, meleg színű anyagai harmonikusan egészítik ki egymást, elkerülve azt a személytelen ridegséget, mely sajnos sok kortárs családi ház sajátja. A térbe mindössze három tömeg ékelődik be: a már említett, bútorként kialakított lépcső, egy kandalló és az egykori pincebejárat kövekből felfalazott mása. Ez utóbbi a budaörsi családi ház egyetlen megkérdőjelezhető eleme, mely kissé művinek, mesterkéltnek hat a körülötte lévő csendes rend és elegancia fényében. Érthető a három pincebejárat kihangsúlyozása – és értelmetlen lett volna a középső puszta elfalazása –, de talán egy finomabb, a boltívet csupán láttató megoldás adekvátabbnak érződne. Bár ekkor a felső kertből induló, izgalmas, kör alakú felülvilágító elvesztené titokzatosságát, és a löszfal gyomrába vájt, már-már misztikus hangulatú wc és mosókonyha bejáratait sem szeparálná el semmi a nappali terétől.
Az emeletre felérve hasonlóan egyszerű, három részre osztott elrendezés fogad. A tetőablakoknak köszönhetően fényárban úszó, négyzetes lépcső, a hozzá kapcsolódó közlekedő és a mellette kialakított gardrób és fürdőszoba alkotják a középső magot, melynek két oldalán egy-egy hálószoba található. A fürdő a közlekedő, és – a gardróbon keresztül – az egyik háló irányából is megközelíthető, így a lépcső körbejárhatóvá válik. A hálószobák nagy méretű üvegfelületeinek árnyékolását 1 méter mély, fa deszkázattal burkolt kilépők biztosítják. Figyelmes részlet az utca felől védettséget nyújtó, függőleges fa lécezés, mely a kertkapun és a kerítés egyes részein is visszaköszön. A fotókon feltűnhet, hogy a szokásos tetőtérbeépítésekhez képest széles és jó légtérarányú terek sarkai élekben végződnek. Mindössze apró saroklécek biztosítják az illesztések elkerülhetetlen tökéletlenségeinek elfedését. Ezáltal a felső szint háromszögletű alakja a belsőben is kihangsúlyozódik.
Ehhez köthető a ház legmarkánsabb tulajdonsága. Ez pedig nem más, mint a tömeg kételeműsége. Az utca felől nézve az épület két egyszerű test, egy négyszög és egy háromszög alapú hasáb összeillesztésének látszik. Arról, hogy ez a képlet magától értetődően jelenjen meg, apró, de annál fontosabb részletek gondoskodnak. A födém 9 méteres ragasztott fa gerendái a fedélszék acél tartójához vannak felkötve, ezért a földszint széles, padlótól plafonig tartó nyílásai fölül hiányozhat a megszokott áthidaló gerenda. Ez a szakavatott szemnek sem feltétlenül feltűnő megoldás valóban olyan hatást kelt, mintha a felső szintet ráhelyezték volna az alsóra. A bent még a plafonon futó gerendák szinte megszakítás nélkül folytatódnak a külső térben. Továbbá említésre méltó az megkülönbözetett lábazati borítás hiánya az utcai homlokzaton, mely szintén erősíti a két forma megjelenését.
Az egész épületből áradó nyugodt rend nemcsak a tervezők arányérzékének és a megrendelő ízlésének köszönhető, hanem az alaprajzi méretek szigorú meghatározottságának is. A szarufa- és gerendaállások 1 méteres tengelytávja egyetlen helyen sem íródik felül, és a nyílások kiosztása is ehhez a rendszerhez igazodik. Az egyedi fa nyílászárók és a síkban tartott fa erkélyajtók letisztultsága mellett kissé kitűnnek a tulajdonos által választott, osztott, szintén fa belső ajtók, de mégsem zavaróak. Egy igazán jó ház eltűri lakóinak és használóinak beavatkozásait, és bár a beállított fotók alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, minden okunk feltételezni, hogy a budaörsi ház jól viseli a mindennapi élet esetlegességeit.
A Váncza Művek újabb családi háza első látásra talán kevésbé impozáns és lehengerlő, mint Balaton környéki társai, de egyetlen belső szépséghibája ellenére ismét bebizonyítja, hogy a lakóház téglalapból és háromszögből álló alapképlete, mely ősidők óta velünk van, a mai napig kimeríthetetlen. Legapróbb részletekig terjedő, gondos kidolgozottsága, e részletek igényes megvalósítása, valamint letisztult, de mégis szerethető és otthonos összhatása pedig bárkit örömmel tölt el, aki szereti az építészetet.
Winkler Márk