Tömbszerű kibelezéssel lesz látványos szálloda a Hotel Dorothea
A projekt tulajdonképpen Budapest egyik első olyan projektje, ahol több történeti épületet olvasztanak össze bontással egy intézménnyé. A város egyik legtöbb port kavaró, faszádizmussal járó beruházása most új szakaszához érkezett a négyszintes pinceszint kiépítésének befejezésével.
Az építkezés a Dorottya, a Wekerle Sándor és az Apáczai Csere János utcák által határolt tömb együttesében folyik 2019 óta. A három történeti épület közül az egyik Ybl Miklós pályatársának, Weber Antal építésznek egyik neoreneszánsz munkája, a másik az úgynevezett Münnich Aladár által épített Futura-ház, a harmadik pedig a Kármán Aladár és Ullmann Gyula által 1910 és 1913 között épült Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, később MAHART által birtokolt székháza volt.
Utóbbi esetében roppant érdekes épületről volt szó – minden részletében, ikonográfiájában a társaság hivatására reflektált: volt itt polipkar motívum, hajókötelek tekergése a lépcsőkorláton vagy éppen a homlokzatból kibújó hajóorrok. A Kármán és Ullmann páros egy 1910-es pályázaton nyerte el a megbízást, mely versenyen többek között Gerstler Kálmán és Baumhorn Lipót is megmérettetek. Érdemes az I. díjas terv 1910-es látványos változatát megtekinteni, vagy épp a többi díjazott elképzelését végiglapozni a Magyar Építőművészek archív lapjain, avagy megtekinteni a Fővárosi Blog korábbi összefoglalóját a témáról.
Természetesen a történelem ezen műemlék esetében is tett róla, hogy az épület a 21. századra elveszítse eredeti fényét és berendezését. Később irodaházak működtek benne, de a nyugdíjazott MAHART-dolgozóknak is volt otthona az épületben. A BDPST és a Cretum által megkezdett hotel fejlesztés 2019 júliusában kezdődött meg, a faszádizmust akkor azzal indokolták, hogy az együttes állapota erősen romlott, statikailag életveszélyes állapotok is uralkodnak benne. A helyszínen a "....bontási munkálatok az építéstörténeti tudományos dokumentációnak és az építési engedélynek megfelelően" kezdődtek meg, "beleértve azoknak az épületelemeknek az ideiglenes elbontását is, amelyek a speciális helyreállítást igénylő technológia miatt a helyszínről elszállítva szakműhelyekben lesznek korhűen helyreállítva, majd a helyszínen visszaépítve" – olvasható a projekt nemrég közreadott sajtóanyagában.
Árnyalt témáról van szó, elvégre ami az építéstörténeti tudományos dokumentációban és az értékeltárban nincs védendőnek megnevezve, attól jogosan meg lehet fosztani a szerves egészként kezelendő épületet, erre utalva pedig még a bontások után is lehet úgy hivatkozni egy beruházásra, mint értékőrző "műemléki helyreállítás".
Erre a kiskapura hívta fel a figyelmet Nagy Gergely, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke is, aki szerint a fejlesztés egyik legfőbb veszélye az, hogy legitimálhat egy Magyaroszágon eddig még nem elterjedt negatív gyakorlatot.
"Budapesten ilyen monumentális keretek között még nem volt precedens arra, hogy konkrétan nem csak egy épületet, hanem egy egész épülettömböt bontanak ki a faszádizmus gyakorlatával. Egy műemléknek nem csupán a homlokzata, hanem a mögötte húzódó történeti terek és a koráról mesélő térszervezés is értékként kezelendő. Portugáliában, Portóban például hasonló volumenű, tömbösített bontások már elfogadottá váltak, ám a kibelezett negyedekből el is költözött a helyi lakosság és a mögöttes tartalom, azaz a helyi kultúra már nem fedezhető fel a homlokzatok mögött. Mindez Budapest egyik legszebb, historizáló belvárosi környezetében nem lehet követendő példa"
Az ICOMOS a projekt felfüggesztését kérte, ám a kormány egy 2018-as rendeletben már kiemelt beruházássá nyilvánította azt, melynek keretében biztosítva lett, hogy csak a homlokzatot kell megtartani, az épület belseje bonthatóvá vált. A belsőépítészeti kialakítást az a Lissoni&Partners iroda tervezte, amely a Dürer kert helyére épülő új komplexum tervezésében is részt vesz, a generáltervezést pedig a TSPC jegyzi. A projekt a napokban érkezett új mérföldkőhöz, ugyanis „a szükséges bontások után a kivitelező a pincét mínusz 15 méterre mélyítette, ebből a mélységből épült fel a Moratus Szerkezetépítő Kft. közreműködésével a négy emeletnyi pince, amivel a kivitelezés újra elérte az utcaszintet." – olvasható a közreadott sajtótájékoztatóban.
A MAHART-ház eredeti tetőkialakítása már a beruházás megkezdése előtt sem állt, így egy kortárs tetőéri hasznosítás érthető lépés volt. A három emlékre most egységes, antracit árnyalatú ráépítés igazodik a terveken, ám mivel a Wekerle és Apáczai Csere János utca sarkán álló épület viszonylag alacsonyabb, erre az épületre drasztikusabb ráépítést alkalmaznak. Nagy Gergely véleménye szerint éppen ilyen okokból kifolyólag nem lehet több, eltérő korszakban épített műemléket egy épületként kezelni.
Bár szubjektív a meglátás, kifejezetten a MAHART-ház sarkára épülő, megemelt tetőforma voltaképpen arányait és sziluettjét tekintve a régi épülettel ellentétet alkotó, de nem drasztikusan konfrontáló esztétikáról tanúskodik, így a kortárs és történeti stílusokat összeütköztető műfajban kifejezetten attraktív példa is lehetne a az építészek megoldása. A gond a helyszínnel van. Elvégre a belváros egyik legszebb műemléki környezetében vagyunk és ebből a szempontból leginkább a Futura-ház ráépítésére érdemes reflektálni a Vörösmarty téren állva és körbenézve: a "nagyok" közül ugyanis itt már csak a Gerbeaud-ház "nem esett el" a túl hangsúlyos ráépítéseket tekintve.
