Tower Bridge 125
Ha tíz embert megkérdeznénk, melyik a világ leghíresebb hídja, valószínűleg kilenc kapásból rávágná, a londoni Tower Bridge. A London jelképévé is vált ikonikus építészeti alkotás kettős híd: alsó része felnyitható, alatta óriási tengerjáró hajók is elférnek, a gyalogosok pedig fent, a szédítő 43 méteres magasságban kifeszülő felső hídsoron is közlekedhetnek. Amikor építették, a Tower Bridge volt a legnagyobb felnyitható híd a világon.
Mindenütt a világban vannak ikonikus épületek, a Tower Bridge is ilyen, ráadásul nemcsak Londonban, illetve Angliában számít szimbólum értékűnek, hanem az egész világon. A Tower Bridge-re mindenki életében egyszer legalább rá akar lépni. Persze ma már rég nem azt az arcát mutatja, mint akár néhány éve, hiszen megváltozott a londoni skyline, és a felhőkarcolók ott sorakoznak mögötte, például a Sajtreszelő néven emlegetett Cheesegrater vagy az összetéveszthetetlen formájú 30 St Mary Axe.
Viktoriánus masterpiece
A brit főváros egyik jelképét 1894. június 30-án nyitották meg Londonban a viktoriánus építészet és technológia mesterműveként. A 18. század közepéig csak egyetlen híd, a dalból is ismert, épületekkel teli régi London Bridge ívelte át a Temzét. A lakosság növekedésével és a város gazdasági fejlődésével újabb hidak épültek, 1831-ben a London Bridge helyére is új, széles vízi átkelő került. Az új hidak azonban mind a London Bridge-től nyugatra épültek, mert ettől keletre a forgalmas kikötő terült el. A század közepére azonban Kelet-London is benépesült, az itteni lakók azonban csak óriási kerülővel jutottak át a folyó egyik partjáról a másikra. 1876-ban a városvezetés pályázatot írt ki egy új híd építésére, amely a közúti átkelés lehetővé tétele mellett a kereskedelemben létfontosságú nagyméretű vitorlás hajók közlekedését sem akadályozza. A beérkezett félszáz pályamű közül 1884 októberében választották ki a városi főépítész (s egyben a bíráló bizottság tagja), Horace Jones és John Wolfe Barry közös pályaművét. Ez lett a Temze legalsó hídja, melyet kézenfekvően a közelben lévő Towerről neveztek el. A híd építését 1886-ban kezdték el, az alapkövet a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király rakta le.
Egyszerűbb lett volna eredetileg
A London legkeletibb hídját megálmodó Jones nem érhette meg a híd elkészültét, 1887-ben, még a munkafolyamatok közben meghalt, a munkát George D. Stevenson folytatta, neki köszönhető, hogy nem az eredeti tervekben szereplő egyszerűbb téglahomlokzat, hanem a „cifrább”, a környezetbe jobban illeszkedő, viktoriánus gótikus stílusú homlokzattal híresült el az ikonikus építmény. Nem feledkezhetünk meg harmadik kollégájukról, aki nélkül a híd nem lenne az, ami, a csapóhíd mozgató szerkezetét William Armstrong alkotta meg. Az 1,2 millió fontba kerülő építkezés nyolc éven át tartott, öt fővállalkozónak és heti 56 órás munkaidőben dolgozó 432 munkásnak köszönhető a „technikai diadal”, „az angol nagyság új kifejeződése” — amint azt a walesi herceg a híd 1894. évi felavatásakor mondott beszédében büszkén hangoztatta. Az átkelő kiállta az idő próbáját, ma is működik, sőt a brit főváros egyik legismertebb jelképévé vált.
Üvegpadló és tériszony
Ha még nem lenne elég a tériszonyból a 43 méter magas gyaloghíd, bátorságfokozóként még ott az üvegpadló, amelyen keresztül lefele tekintve az alatta átmenő hajókat vagy akár a hídszerkezet felcsapódását is figyelemmel kísérhetjük, bár ezt már csak az igazán jó fizikai állapotúaknak és a hegymászó alkatoknak ajánljuk. Ha tudjuk, hogy erre sosem fogunk vállalkozni, íme egy videó.
65 méter magas tornyok, 11 ezer tonnás acélváz A kettős szerkezetű Tower Bridge teljes hossza 244 méter, a tornyok közötti csapóhidat rejtő ív 61 méteres, a két szélső függőhíd egyenként 82 méter hosszú. A folyómederbe ágyazott két pillér viseli a híd 11 ezer tonnás acélvázát, amelyet portlandi kővel és gránittal burkoltak. A híd tornyai az alapoktól közel 90, a víz felett 65 méter magasak, 42 méter magasságban két gyaloghíd köti össze őket. A gótikus jellegű tornyok (a régi London Bridge-hez hasonló) házakkal beépített hidakat idéznek, vörösesbarna kőtömegüket fehér ablakkeretek, erkélyek és tornyocskák díszítik. A középső nyílás egyenként 1000 tonnás felnyitható szárnyainak hidraulikus szerkezetét 1976-ig gőzgép mozgatta, akkor a berendezést elektromos meghajtású olajhidraulikára cserélték. A felnyitás — a bonyolult mechanizmus ellenére is — mindössze egy percig tartott. A maximum 86 fokos szögig emelkedő hídszárnyak nyitását mindig az áthaladó hajó méretéhez igazították, de ha az uralkodó hajózott el alatta, a hajó méretétől függetlenül teljesen kitárták. |
A fenti, gyér forgalmú gyaloghidakat 1910-ben lezárták, mert leginkább az öngyilkosjelöltek, kéjnők és zsebesek birodalmává váltak, a gyalogosok meg egyébként sem akartak lépcsőzni, inkább megvárták, míg a híd visszazáródik. A csapóhíd biztonságos nyitására szigorúan ügyeltek, súlyos baleset nem is történt, de kisebb zavarokra azért akadt példa.
Ugrató busz, lemaradó Clinton
1952 decemberében egy emeletes busz éppen a híd közepén járt, amikor a szerkezet emelkedni kezdett, de a sofőr azonnal gyorsított, és átugratott a másik hídfélre.
Utasai könnyebb sérülésekkel megúszták, a sofőrt bátorságáért 10 (mai értéken 243) fonttal és egy szabadnappal jutalmazták, az üzemeltetők pedig szigorították a biztonsági szabályokat. 1997 májusában éppen egy, az áthaladásra pontos időben érkező hajónak nyitották fel a hidat, de ily módon — a biztonsági emberek legnagyobb döbbenetére — kettészakították a Tony Blair kormányfő társaságában „késve” érkező Bill Clinton amerikai elnök gépkocsikíséretét.
A folyami forgalom ma már a korábbinál kisebb, de még most is elsőbbséget élvez a közúti forgalommal szemben. Itt lehet látni, hogy mennek át a kisebb és a nagyobb hajók a híd alatt. Napjainkban a nagy hajóknak 24 órával korábban kell jelezniük áthaladási szándékukat. (Talán ha így lett volna a Hableánnyal is, elkerülhető lett volna a végzetes tragédia.) A turistalátványosságként is közkedvelt felnyitás időpontjairól a híd honlapján lehet tájékozódni, születésnapján ötször is felemelik, hogy átengedjék a kirándulóhajókat. A híd 2000 óta számítógéppel vezérelt felnyitása az áthaladó hajók számára ingyenes.
Naponta 40 ezren a Tower Bridge-en
A Tower-híd továbbra is igen forgalmas közúti átkelő, naponta 40 ezren közlekednek rajta. Állagának megóvása miatt maximum 18 tonnás járművek, 32 km/órás sebességgel haladva vehetik igénybe, a szabálytalankodókat kamerarendszer segítségével szűrik ki.
Mi van a tornyokban?
Nyilván mindenkit ez foglalkoztat a leginkább, ki, mi van a tornyokban, ott ül-e a hídpénzszedő, a hídőr? Nos, a kőtornyokban kiállítás mutatja be a híd történetét.
Az újból megnyitott gyaloghidakról turisták gyönyörködhetnek a város panorámájában, és ha nincs tériszonyuk, üvegpadlón állva nézhetnek le a hídon áthaladó piros double deckerekre, a szintén szimbolumértékűvé vált londoni emeletes buszokra.
A hidat 1977-ben II. Erzsébet uralkodásának 25. évfordulója alkalmából piros-fehér-kék színűre festették, 1982-ben műemlékké nyilvánították.2008-2012 között pedig négymillió fontos költséggel renoválták és kék-fehér színű ruhába öltöztették, a 2012-es londoni olimpia idején hatalmas ötkarikás emblémával díszítették.
A Tower Bridge felavatásának 125. évfordulójára kiállítással és rendezvényekkel készülnek, egyúttal megemlékeznek az egyik tervező, Horace Jones születésének 200. évfordulójáról is.
ÉF
