Design/Belsőépítészet

Irodai kísérletek – Turbine iroda

2024.02.12. 18:00

Mitől lesz jó egy irodatér? Lehet-e más, mint a megszokott? Mekkora mozgástere van a tervezőknek egy munkahely tereinek kialakításában? A Paradigma Ariadné építészeinek tervei alapján megvalósult Turbine iroda vizsgálata során e kérdésekre kerestük a választ.

2023 második felében készült el a Corvin-negyed egyik legújabb irodaháza, a Corvin Innovation Campus első üteme (tervezők: Sugár Péter, Illyés Zsuzsa, Kun Tamás, Radius B+S), melynek egyik első bérlője a Turbine, egy magyar alapítású startup, amely gépi tanuláson alapuló biológiai szimulációs platformmal segíti a gyógyszerkutatást. Az irodaház 2. emeletén, közel 1200 m2 területen alakították ki új irodájukat, melynek megtervezésére a Paradigma Ariadné építészeit kérték fel. A belsőépítészeti portfólióval nem, kiállítások és installációk tervezésében azonban nagy tapasztalattal rendelkező építésziroda igyekezett kísérletező jelleggel hozzáállni a feladathoz. De mivel lehet kísérletezni egy ilyen jellegű irodánál?

A szóban forgó cég a munkavégzés szempontjából nem a legszokványosabb, a tevékenységüknek megfelelően a térigényeik is speciálisak. Az alkalmazottak egy jelentős része – napjainkban nem meglepő módon – számítógéphez kötött munkát végez, legyen szó szoftverfejlesztésről, adatelemzésről, operatív tevékenységekről stb., ugyanakkor a szimulációk validálása és az ún. gépi tanuláshoz használt adat termelése sokszor laboratóriumi körülmények között zajlik. A számítógépes munkaállomások kialakításában mára jóval több lehetőség adódik a tervezők számára, mint a jólismert cellás elrendezés, a laboratóriumok és azok kiszolgáló helyiségei ugyanakkor rendkívül szigorú előírásoknak kell megfeleljenek, így értelemszerűen itt a tervezői szabadság sem akkora.

Az irodatér ennek megfelelően két részre osztható: egy zártabb területre, ahol a laboratóriumok kaptak helyet, és egy nyitottabb, színesebb részre, ahol minden más. Mi ez a minden más? Különböző méretű irodák, tárgyalók, kiszolgáló helyiségek, közösségi együttlétre alkalmas terek, konyha. Ezek térstruktúrája és kialakítása az, ahol leginkább meg tud mutatkozni a tervezők szemléletmódja. A fő hívószó a terek kialakítása szempontjából az átláthatóság. Bár egyes érzékeny adatokkal dolgozó munkakörökhöz szükség van elzártabb területre, alapvetően a kisebb, 5-7 fős irodák, a 20 fős open office munkatér és a tárgyalók is úgy lettek kialakítva, hogy kisebb-nagyobb megnyitásokkal csatlakoznak a központi térhez. Ez a laboratóriumi területekre is érvényes, ezeken is végig lehet látni. Így a köztes közlekedőkön járva mindig látható, hol dolgozik épp egy kolléga – ez pedig kétségkívül növeli a belső kohéziót.

A térstruktúrában az építészeti kísérletezés a derékszögek minimalizálásában is megjelenik. Irodatereknél gyakori megoldás, hogy egy mindent átfogó szerkesztési elv szerint, derékszögű rendszerben vannak kiosztva az egyes helyiségek és azok berendezései. A tervezők ezesetben nem ezt követték, ehelyett esetlegesnek tűnő módon – de funkcionálisan átgondolva –, nem megriadva a tört, vagy akár görbe vonalaktól "dobálták be" a különböző méretű és funkciójú kubusokat a térbe. Az ebből fakadó játékosság remekül párosul az experimentális anyaghasználattal: az alumínium hullámlemez, a fa rétegelt lemez, a polikróm LVT elemek kompozíciója szokatlan, izgalmas megoldás. Mindezt olyan részletek egészítik ki, mint a középső magon körbefutó, programozható LED "fríz", vagy az egyik vasbeton pillér, amelyet egyfajta egyedi világítótestté alakítottak azáltal, hogy LED-eket helyeztek rá, majd egy egyszerű, áttetsző lemezből hullámokat kialakítva fedték le. A hullámos forma fénytörése analóg módon változtatja a világítás színét épp ahhoz hasonló árnyalatokat megidézve, mint a cég arculati színei. Ezek a színek – a türkiz és a korallvörös – egyébként is hangsúlyos elemei a belső térnek, különböző bútorokon és burkolatokon egyaránt megjelennek.

A fentieken túl olyan apróságnak tűnő ötletek színesítik az irodát, mint például egy sárga oszlopfő az egyik pilléren, a tűzcsapszekrényt keretező geometrikus forma, vagy épp a fordított zikkuratot idéző vetítőpult. A munkatársak kedvence pedig alighanem a központi magot teljesen körbefutó whiteboard, mely praktikussága mellett humoros rajzok és üzenetek médiuma. Az ilyen jellegű játékos részletek jól eltalált arányban vannak jelen a térben, anélkül, hogy infantilissé tennék a környezetet. Lehet, hogy elmúlt a korai startupok jellemző, különböző játékokkal telepakolt és ettől fiatalosnak gondolt irodák kora? A Turbine legalábbis azt bizonyítja, hogy mindez építészeti eszközökkel is elérhető.

Úgy tűnik, a Paradigma Ariadnéra jellemző formai megoldások nem csak az eleve kísérleti jellegű "közösségi nappaliban" működnek jól, de az ennél jóval kötöttebb funkciójú irodabelsőben is. Belsőépítészeti kontextusban ugyanakkor ezek a formai játékok, ha csak finom utalás szintjén is, de eszünkbe juttathatják a ’70-es, ’80-as évek főként olasz posztmodern, vagy helyesebben talán posztradikális designtendenciáit. A Memphis, a Studio Alchimia és az e csoportok köré szerveződő tervezők nagyrészt szakítottak a korábbi évtizedek radikális politikai törekvéseivel, formai kérdéssé egyszerűsítve a modernizmus kritikáját. Az újító szándék a Turbine irodában sem több az anyagok, a formák és a terek építészeti játékánál – de egy, a megrendelői igények kielégítését szolgáló tervezési programnál talán nincs is ennél többre szükség.

Hulesch Máté