Újabb rekonstrukció kavar politikai viharokat Németországban
A potsdami helyőrségi templom sokaknak negatív történeti és ideológiai jelképpé, népirtások és diktatúrák szimbólumává vált. Mások a barokk műemléket látják benne. Most tervezett visszaépítése ellen művészek, építészek és egyetemi tanárok sora tiltakozik.
Monica Bonvicini képzőművész, Hermann Czech és Matthias Sauerbruch építészek, Jeanine Meerapfel, az Akademie der Künste elnöke – csak néhány név a több tucat közül, akik aláírták a potsdami helyőrségi templom jelenleg tervezett rekonstrukcióját ellenző nyílt levelet. A levelet Dr. Philipp Oswalt, a kasseli egyetem építészettörténet professzora kezdeményezte, a címzettek között pedig Monika Gütters kulturális miniszter és Frank Walter Steinmeier államfő is szerepel.
Az augusztus 19-én nyilvánossá vált levél támogatóinak száma mára meghaladta az ezer főt, de a felvetett probléma könnyen a kezdeményezőkre éghet. A háborúban elpusztult épületek rekonstrukciója Németországban is megsokszorozódott az elmúlt években. A postdami helyőrségi templom azonban kivételes helyszín, amely a tiltakozók szerint különleges politikai jelentéstartama miatt fokozott érzékenységet igényelne.
Ebben a templomban kaptak egyházi áldást a herero és nama törzsek kiirtására induló német katonai egységek – szögezi le a nyílt levél (az 1904-1908 között elkövetett, a 20. század első népirtásaként számon tartott akció áldozatainak számát 24 ezer és 110 ezer közé teszik a becslések). Emellett 1933-ban a templom egy állami rendezvénynek is helyet adott: Paul von Hindenburg és Adolf Hitler a templom előtt megtörtént kézfogása annak jelképévé vált, hogy a konzervatív politika elfogadja a náci párt térhódítását.
A helyőrségi templom egykor Potsdam legfontosabb történeti helyszínei közé tartozott. 1732-re épült fel Philipp Gerlach tervei szerint, és egészen 1918-ig a porosz uralkodócsalád plébániatemplomaként szolgált, előbb a református, majd az 1817-es porosz egyházi uniót követően az egyesült protestáns egyházi gyülekezet számára. I. Frigyes Vilmost, majd fiát, Nagy Frigyest is itt temették el; utóbbi sírjánál I. Sándor, Oroszország cárja és Bonaparte Napóleon is tisztelgő látogatást tett.
A templom egy 1945-ös légitámadásban súlyosan megsérült; a gyülekezet ezt követően az állva maradt falak közé behúzott, ideiglenes kápolnát használta. 1968-ban a kommunista államvezetés elrendelte a romfalak lebontását, a széleskörű tiltakozás ellenére. A templom helyét részben egy számítástechnikai központ foglalta el; az ennek földszintjén körbefutó, 70 méter hosszú üvegmozaik-kép, Fritz Eisel alkotása mára maga is védelmet érdemelne.
A templom újjáépítésére civil szervezetet hoztak létre 2004-ben, amely 2017-ben elindította a teljes helyreállítás folyamatát. A szükséges 40 millió euróból eddig 28 milliót gyűjtöttek össze; ebből tizenkettő állami hozzájárulás. Az építkezés a Potsdamban zajló rekonstrukciós hullám részeként is értelmezhető; a közelmúltban újjáépült többek között az egykori Barberini-palota, valamint az elbontott városi kastély, ami most tartományi parlamentként szolgál. Ennek tervezője, Peter Kulka egyébként aláírta a tiltakozó levelet.
A most közzétett nyílt levél nem a már megindult teljes rekonstrukció ellen tiltakozik, bár annak szükségességét is megkérdőjelezi. De fontosnak tartaná, hogy a templomra ne kerüljenek vissza a fegyverek replikái, hogy elbontsák az 1991-ben, egy szélsőjobboldalinak tartott korábbi katonai vezető adományaiból épített harangjátékot, illetve hogy a tulajdonosi kör megváltoztatásával a templomépület új funkciót kapjon. Az aláírók szerint a megfelelő helyszín egy olyan oktatási központ lehetne, ahol az emberi jogokról, illetve emberiség ellen elkövetett bűnökről tanulhat a látogató. Ehhez többek között az Amnesty International, vagy a Doktorok Határok Nélkül bevonását javasolják.
