Umbert Eco - Gyufalevelek
Miért hosszabbítják meg az életünket a könyvek?
„Ma a könyvek a mi véneink. Észre sem vesszük, de azáltal vagyunk gazdagabbak, mint az analfabéta (aki nem az, de nem olvas), hogy ő csak a saját életét éli, mi viszont megszámlálhatatlanul sokat.”
1991
Diplomamunkám a visegrádi ókori római limes maradványaival foglalkozik.
A tervezési program alappontjai
A rendszer (I)
A római maradványok kiegészítését, rekonstrukcióját meghatározza a fennmaradt romok mennyisége, minősége. Az őrtornyok esetében három csoportot lehet elválasztani. Első: amikről a legkevesebbet, tehát csak feltételezett helyüket tudjuk (Szentgyörgypuszta, I; Kisvillám; Rév utca aluljáró). Második: a megmaradt kövekből konkrét alaprajzi méret szerkeszthető ki (Szentgyörgypuszta, II.; Várkert). Harmadik: alaprajzok, felmenő falazatok, alapozások maradtak fenn (Kőbánya, Lepence, I.; Lepence, II). Az őrtornyok visszaállításánál, jelzésénél ezek a kiinduló pontok együtt alkotnak rendszert. A két erőd erős önálló objektum, minkét esetben egyedi arcuk van a láncolatban.
A funkció (II)
A rekonstrukciónak akkor van értelme, ha lesz funkciója a rekonstruált épületnek. Ha van funkciója, van gazdája, van, aki valóban gondozza, fenntartja a létesítményt, így a visszaépített teret valódi látogatók töltik meg élettel. Minden esetben a funkció, a szűkebb környezeti adottságból, hiányosságból, lehetőségből fakad. Ezáltal a helyi környezet formálja saját képéből adódóan az épületeket. A funkciót persze befolyásolja az is, hogy a rendszerben melyik elemről van szó, melyik csoportba tartozik.
Az anyag (III)
A fa a kiinduló alapja a rekonstrukciónak. Egységesen minden helyszínen fából épül fel vagy egészül ki az épület. A fa ezerarcúsága lehetőséget ad egy erős egységre, mégis szerkesztésében, részleteiben, keresztmetszeteiben kibontakozhat minden torony visszafogott egyénisége.
Az út (IV)
Az út, amely lehetőséget kínál a római helyszínek bejárására, kerékpárral, gyalog, futva vagy lóháton. Valójában ez csak egy új útvonal a már meglévő utakon.
A helyszínek
Szentgyörgypuszta, I. őrtorony - töredék
Ezen a helyszínen feltehetően 4. századi őrtorony maradványaira bukkantak. A leletek magánterületről kerültek elő.
A 20x20 cm-es keresztmetszetű gerendákból épülő torony-váz nem csak jelzése az egykori őrtoronynak, hanem egy kiindulási alap váza azoknak a tornyoknak, amelyeknek csak feltételezett helyük maradt fenn csupán.
Szentgyörgypuszta, II. őrtorony - kilátó
A Dunára néző dombon 10x10 méteres alapterületű őrtorony maradványait tárták fel. Ez lehetett az egyik torony, mely felelős volt a folyón való kereskedelemért és átkelésért. A kilátó szerkezete fa rácsos tartó. A két sík rács között emelkedik a lépcső.
Kisvillám, őrtorony (?) – mélázó
Földmunkák során egy 2. századi fa őrtorony maradványait találták meg.
A fa váz-alap kiegészül az alsó raszterben egy gerenda kitöltéssel. Tér alakul ki a torony aljában a hegy tetején. Lehetőség nyílik az elvonulásra, gondolkodásra.
Várkert, őrtorony – esőház
A Várkert völgy bejáratánál egy Dunára néző földteraszon kb. 7x7 méteres alapterületű 2-3. századi őrtorony maradványai kerültek elő, mely feltehetően a 3. század végén el is pusztult.
A Várkert völgy fekvéséből adódik az új funkció. Innen indulnak turista utak a Visegrádi-hegységbe. A völggyel szemben a Szentendrei sziget csúcsa látszik, ami kedvelt evezős célpont. A Duna parton pedig jelentős a kerékpáros forgalom. Az esőház egy olyan menedék, pihenőpont, mely minden szabadidős tevékenységet segít. A fa vázszerkezetre egyetlen nagy tető kerül, mely lepergeti magáról a vizet, a fényt beengedi a ferde rések között. Valamint pad, asztal kerül bele, csak a legszükségesebbek.
Visegrád - Sibrik-domb - táborhely
A Duna fölé emelkedő löszteraszon a szabálytalan háromszög alakú római katonai tábor a dunakanyari limes legjelentősebb objektuma. 300 fős katonaság állomásozott itt egykor. A vár eredeti bejárata nem ismert pontosan, feltételezik, hogy a Dunára nézett. Az egykori bejáratot négyzet alakú őrtoronnyal zárták le, miután már nem használták, mint castellum. Miután a rómaiak teljesen elhagyták az erődöt, barbár népek költöztek be és laktak itt. Államalapítás után ez lett az első várispánság. Tatárjáráskor pusztult el végleg. Jelenleg a látható, 40-50 cm magas romok konzerválva vannak. Néhány helyen jelzésszerűen visszafalazták 2 méter magasságig. A romok a tájkép részét képezik. Nem alakítanak ki összefüggő, érzékelhető teret, hogy azt érdemes legyen kiegészíteni, felépíteni. (Ilyen helyreállítás tájsebként jelentkezne.) A romok csak irányt mutatnak az újonnan érkező táborozók számára, miként lehet belakni ezt a helyet, ill. ki, miként használta. A használat puritán, a római tábor használat kialakítási elveire épül. A 6x10/12/6 méteres, kis tornácos barakkok funkciónként szétválnak, egy 32 fős osztály, társaság ellátását tudja biztosítani. Ősszel, télen, tavasszal az iskolások, tavasszal, nyáron, ősszel a kerékpárosok, télen a síelők biztosan ki tudják használni az új táborhelyet.
Rév utca aluljáró, őrtorony (?) - égre nyíló torony
Az Apátkúti-patak torkolatától ÉK-re lévő, a középkorban is használt dunai átkelőnél római falmaradványokat találtak. A város központjának közelsége, és a Duna part kihaltsága ösztönözte a találkozó pontot erre a helyre. Az alap-váz egy deszka borítással egészül ki, mely csak a felső két raszterben van.
Kőbánya, őrtorony – könyvörző
10x10 méteres alapterületű őrtorony egy belső pillérrel, ami feltehetően a tetőt tartotta. A torony bejárata a hegy felé néz. Az alapozáson túl 30-50 cm-es felmenő falazatok maradtak meg, melyek jelenleg konzerválva vannak. A visszaépítés mikéntjét, mértékét befolyásolja a rom egykori és új funkciója, ill. a jelenleg fennálló rom maradványok mennyisége, minősége.
Az új funkció: könyvörző. A régi falak nem csak anyagokat hordoznak magukban. Bennük van a kor tudása, gondolkodása, erőfeszítése. Az idő haladtával ezek az épületek egyre kevesebbet mesélnek az adott korról. De ott vannak a könyvek, amik tovább fennmaradnak az épületnél, és a könyvek, pont úgy, mint falak, magukban hordozzák a kor tudását, gondolkozását, eszmeiségét. Rengeteg könyv kerül szemétre, tűzre. Ez a torony egy mentőhely lenne az ilyen könyvek számára. A Dunakanyar fölösleges könyvei itt gyűlnének, cserélődnének. Önkéntesek felügyelnék, vezetnék a torony életét. Bárki betérhet egy kis időutazásra, olvasásra. A régi falra ráépülő új fal rétegelt ragasztott fa lemezből készülne, mely befogadja a könyveket. A belső pillér visszakapja eredeti funkcióját, megtámasztja az új üvegtetőt. Emellett új feladata is lesz: meleget sugároz majd az olvasóknak. A pillérben egy fatüzelésű kályha-rendszer lenne kialakítva. A pillér anyaga kőből készülne, így a kályha melege a pillérben jól raktározódhat. A szinteket összekötő lépcsők fémből készülnek, azok behelyezett bútorok a „falban”.
Lepence, I. őrtorony – víz-torony
A dunai vízlépcső építését megelőző leletmentés során egy 4x4 méteres alapterületű kőalapozást tártak fel. A 40 cm vastag falak 20-50 cm magasak. A fából épült torony bejárata a hegy felé nézett.
A négyzet keresztmetszetű facölöpök egyszerűen jelzik a vizen „úszva” az őrtorony helyét. A helyzet kimozdít a megszokottból. Úszás, evezés, korcsolyázás felé.
Lepence, II. őrtorony – kultúra
A Lepence, II. őrtorony egy 18,35x18,35 méteres alapterületű építmény. Négy belső pillér osztja a belső terét a toronynak. Átlagosan 2 méteres felmenő falazat maradt meg, mely jelenleg védőtető alatt van. Bejárata a Duna felé néz.
A rekonstrukció lényege, hogy a négy belső pillért négy fénykút idézi meg, így egyszerre történik visszaállítás és új térstruktúra teremtése. Az új térhelyzet lehetőséget ad arra, hogy új kulturális intézmény jöjjön létre Visegrádon. Az emeleti tér alkalmas kisebb kiállítások, rendezvények, színjátékok, koncertek lebonyolítására. A földszinti tér pedig ennek megfelelő kiegészítő-, pihenő-, fogadóteret biztosít. Csak a lépcső az, mely épített bútorként jelenik meg az őrtoronyban. Minden más mobil, mozgatható, így lesz optimális a tér használata, és így érvényesül leginkább a rom a belső térben. Az eredeti falvastagságra ma már nincs szükség, így ide kerülnek elhelyezésre a mellékes funkciók: wc, mosdó, öltöző, tároló.
Visegrád-Gizellamajor, erőd – fürdő
A gizellamajori erőd 50x50 méteres alapterületű, négy sarkán legyező alakú saroktornyokkal. A Duna menti árterületből kiemelkedő domb lábánál épült, a négy fő égtájhoz tájolva. Bejárata a Dunára néz. A megmaradt falak 20 cm-től 250 cm-ig magasodnak. Jelenleg védőtető alatt áll.
A feltárt erődben találtak fürdőt is. A közelben, Lepencén termálforrás található. Az erőd extrovertált rendszerű, tehát teljesen alkalmas egy fürdő kialakítására. Az új fürdő a római fürdőzési szokásokat elevenítené fel. Ami római kori maradvány, az tabu. A falakhoz nem csatlakozik semmi, az új elemek „bútorok”. (Kivétel ez alól a gőzfürdő padozata, de az a helyiség eredetileg is ezt a funkciót látta el, így ez felújítás, nem új elem.) A fürdő, inkább romfürdő, a falak vaskosak, mai szemmel szinte rejtélyes torzó. Ezek visszaállítása értelmetlen volna. A fürdő tömegét, védelmét egy félnyeregtető adja, mely felidézi az eredeti tetőformát. Ezt csak pillérek támasztják alá. A pillérek pedig a megmaradt falakra támaszkodnak, így a falak torzója, könnyed, jelzésszerű kiegészítése sejteni engedi az eredeti térstruktúrát.
Zárszó
A tervezés első gondolatait Umberto Eco írása inspirálta, így a végén is azokhoz térek vissza. Diplomamunkám a Limes romok személyes olvasatának a lenyomata. A terv a valóság és az utópia határán egyensúlyoz. A tervezési program egyik fő szempontja a funkció (ii), amelynek többek között célja az is, hogy a valósághoz kösse a tervet. Ám a valóság azt mutatja, hogy még nem teljesen képes befogadni egy ilyen programot, ezért egyes helyszíneken idealizált helyzeteket feltételezek, hogy létrejöhessen az én olvasatom. A terv mondandója szempontjából mindegy, melyik ponton tud egyensúlyt tartani, vagy éppen elbillenni. A terv lényege, hogy megmutatja viszonyomat a múlthoz, jelenhez, értékhez, lehetőséghez.
Salacz Ádám