Út a Köveken: ember és táj harmóniája - Zöldi Sára diplomamunkája
Messzebb lévő korok épített emlékeinek felfedezésére a Káli-medencében, egy visszafejtésre váró szakrális jelenlét mélyebb rétegeinek megértésére és az ember–táj–építészet viszonyának újragondolására vállalkozik Zöldi Sára, aki diplomamunkáját a BME Középülettervezési tanszékén védte meg.
TUDAT: Mentális út, mely során elkezdtem megragadni az engem ért hatásokat, érzéseket, átemeltem a tudat egy magasabb szintjére, s ennek eredményeképpen úgy kezdtem látni a világot, ahogy korábban nem tettem. Gyerekkorom óta sok időt töltök a Káli-medencében, kötődésem egyre erősebb. A tudat érésével párhuzamosan újabb és újabb rétegét fedezem fel a tájnak, így a diplomamunkám tulajdonképpen egy, a korábbiaknál mélyebben szunnyadó réteg felélesztése és megismerése. A Káli-medence felszínhez közeli rétege ma már tagadhatatlanul telített, azonban kellő áthangolással ezen túl lehet, s túl is kell jutni, s ehhez időre van szükség. Látni kell a különbséget a között, hogy az ember a tájban él vagy az ember a tájjal él együtt.
ÉLŐ MÚLT: A Balaton-felvidéken számos Árpád-kori templomrom található, melyek egytől-egyig különös helyzetben vannak. Némelyik templomrom kitűnik többi közül jelenleg is, némelyek azonban teljesen elhagyatottak. Számosságuk miatt, jelen gondolatkísérlet kapcsán ennek egy szűkített részével foglalkoztam a megismerés időszakában. Erős koncentráció figyelhető meg, az egykori Kál horka földjén. Az év eleje óta többször bejártam az összes hajdani templomot, s a most tavaszán tomboló pandémia, azt a lehetőséget kínálta fel számomra, hogy in situ tervezzem a diplomamunkámat. Kővágóörsön töltött heteim alatt, fel-fel kerestem a romokat, különböző napszakokban, különböző évszakokban. Ez világított rá arra, hogy létezésük töretlen.
HATÁRHELYZET: A Kál-völgyi romok mélyebb megismerése közben, kezdett el bennem megfogalmazódni az a kérdés, hogy vajon lehet-e hozzájuk úgy viszonyulni, hogy azzal a tettel valami megmozduljon a rom körül, újra része legyen az egységnek, amely halad a teljesség felé. Vannak-e olyan elemek, helyzetek, melyek segítenek ebben az önszembesítő folyamat kialakulásában? A harmónia létezik ember és táj között, de vajon az építészet támogatásával megteremthető-e ez a sokkal inkább mentális, mint fizikai határvonal.
SZELLEMISÉG: A felfedező kutatás végén botlottam a Kál nemzetség hajdani központjában uralkodó Kerekikál templomába. Itt éreztem meg azt az energiaáramlatot, amelynek a láthatóvá tételével elindulhat a létezés fejlődése mind a romban, mind a tájban, mind az emberben. Az épített környezet és vele együtt az emberi jelenlét az, ami ápolja, műveli a tájat, s ezt az együttélést fenntartja. A korábbi korokban okkal kerültek az adott helyre az emberi beavatkozások. Sok esetben érzékelhető ez az erő, mely rajzolatát a Szent-György vonal szemlélteti. Az itt található energiavonal észak-nyugati irányból halad dél-kelet felé egyenes a révfülöpi templomon keresztül. A völgy egykori templomai közül is sok található a közvetlen közelségében. Ezeken a helyeken, hol a Föld mágneses energiái erősebben érzékelődnek, egyfajta átszellemülés, vagy más szóval magasabb tudatállapot szükséges, ahhoz, hogy az ember képes legyen ezt a többletenergiát felvenni, s az ne terhelje őt túl. Szüntelenül csak a szakralitás szellemében élők képesek befogadni és feldolgozni.
KEREK ERDŐ: A Kereki-domb, mely egykoron vulkán volt, szigetszerűen kiemelkedik a szántókkal, patakokkal terített síkság közepén. Itt ált a hajdani Kerekikál földvára, melynek kettős sáncainak maradványa megtalálható a domb derekán és az egykori kráter peremén. Ezen civilizációtól, ha kis mértékben is, de visszahúzódott tájon, minden olyan adottság megtalálható, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az az emberre változást előidéző hatást tegyen. Az út, a folytonosság, a végtelen mező, a hegy, mely az ég felé tör, a templom, mely csak falainak maradványaival közrefog egy teret, az erdő és a szántó határa, a patak mind olyan fellelhető szimbólumok, melyek könnyen észrevehetőek, hiszen más tájakon már tapasztalhattuk jelenlétüket. Ezeken túl megjelentek számomra a táj egy rejtett rétegének nyomatéki pontjai. Próbáltam aurájának, kezdetben megíratlannak hitt történetét olvasni. Talán, ami arra bíztatott, hogy ezen a helyen merjek gondolkodni egy újabb rétegről, az az, hogy az egész atmoszféra számomra emberléptékű. Ez alatt azt értem, hogy a domb és környezetének kiterjedése belátható, s ezáltal a napkelték és a napnyugták az ember ritmusát is harmonizálják.
ÜTEMEK: A mező és a hegy határvonala mentén húzódik a folyamat elindítását és támogatását biztosító épített környezet, mely egyfelől a tájat letapogatva találja meg a legvédettebb helyet, másfelől a megmaradt kettős sánc egészül ki a harmadik elemével. Az út három része bomlik fel. Az első ütem a megérkezés, lecsendesedés helye. Az előtérben fokozatosan elhagyhatjuk a külvilághoz kapcsolódó gondolatainkat, kellékeinket, s ezzel párhuzamosan léphetünk át a feltárulkozó tájba. A szabad felfedezés lehetőségének megtartása érdekében az útról le lehet térni, be lehet kapcsolódni, így a legkülső sánc tulajdonképpen a folyamat három ütemére tört szét. A kiszélesített határvonal következő szakaszában két különböző térrel találkozhatunk. Az első az egyén épülete, ahol a hegy felé való tájolás egyfajta befelé fordulást eredményez, mind a tájban, mind a lélekben.
A második a közösség épülete, melyben az épített tér megváltozásának hatásaként egyszerre figyel befelé és kifelé az ember. Egyszerre nyit a külvilág, a közösség, a mező felé, s mindeközben megtartja a hegyhez fűződő kapcsolatot, azáltal továbbra is önmagunkra fordított figyelem kíséretében végezhetjük a fizikai tevékenységeket. Az utat folytatva művelt kertekkel szegélyezettrészen haladunk tovább, s elérkezünk az utolsó ütemhez. A töréspont tengelyében a kút áll, mely a forgópont mélységének érzékeltetését hivatott szemléltetni. A földművelés épülete az anyagi világgal alakítja ki kapcsolatát, a termelésből származó hasznokat tárolja, s alakítja át.
ELEM: Minden elem igyekszik jelen lenni, nem csupán az események hátterében, hanem előlépve a tudatos cselekedetbe. A harmadik sánc is mindszentkállai vegyes kőből építkezik, mely a hagyományokra és az egyszerűségre való törekvés jegyében kiegészül fa elemekkel. Ezen túl minden felhasznált anyag, a műszaki elvárások betartása mellett, igyekszik tudatosan illeszkedni a tájba. Az épület működtetésének biztosítása is a jelenlévők tevékenységei közé tartozik. A korábbi korok építészeti megoldásaira való támaszkodás tetten érhető a cserépkályhákon, melyek fizikai hatásán túl, a tűz elem szellemi megjelenítői. A víz, mint a helyen jelentős szerepet betöltő elem, szintén kísérletet tesz arra, hogy megvesse lábát az élő tudatban, azonban itt a realitás szem előtt tartása érdekében ennek módja nem teljesedhetett ki. A hely adott, azonban a táj története az idők során változik, gondolatkísérletem egy megszilárdulatlan állapotának lefestésére tesz kísérletet.
Zöldi Sára
A diplomavédésen Kisberzsenyi-Nagy György opponensi véleményét hangjegyzet formájában mondta el, amit rajzzal kísért. A videót a diplomázó és az opponens kérésére, Zöldi Sára szerkesztésében adjuk közre.
Szerk.: Somogyi Krisztina
