Viták Magyarországon egy 1956-os szobor körül

A budapesti felkelés ötvenedik évfordulójára készült Rajk László-mű nem tetszik Veszprém populista polgármesterének
Florence La Bruyère írása a francia Libération-ban

A budapesti felkelés ötvenedik évfordulójára készült Rajk László-mű nem tetszik Veszprém populista polgármesterének.

Florence La Bruyère írása a Libérationban, Quotidien, 2007. augusztus 10.

A cenzúra intézményét Rajk László úgy ismeri, mint a tenyerét. Az ismert építész és díszlettervező, aki Costa-Gavras-szal és Tarr Bélával dolgozott együtt, a magyar emigráció egyik pillérének számított. Szamizdatok szerkesztőjeként - és terjesztőjeként - nem publikálhatott saját neve alatt, és a rendőrség is gyakran előállította. Tizennyolc évvel a kommunizmus bukása után az 57 éves Rajknak olyan piszkálódásokkal kellett szembenéznie, amelyek sajnálatosan emlékeztetnek a régi módszerekre.

Acélfelhők
Vétke az az emlékmű, amelyet az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára tervezett, Veszprém város felkérésére. Az általa kedvelt dekonstruktivista stílusban készült alkotásról van szó: négy, egyenként 14 méteres pólusból álló csokor, amelyen acélfelhők lebegnek. Az egyik városi közparkban felállított emlékmű csak akkor mutatja meg valós alakját – egy lyukas zászlót formálva –, ha a befogadó egy bizonyos pontba helyezkedik. Ez az alkotás tisztelgés azok előtt az ’56-os forradalmárok előtt, akik kivágták a nemzeti zászlóból a címert - a szovjetek által a magyarokra kényszerített rendszert jelképező sarlót és kalapácsot. Egyben a forradalom metaforája: a történelem egy rövidke pillanata, amikor az egész nemzet eggyé vált.

„Rajk művészete tele van a képrombolásokhoz mérhető merész gondolatokkal, ő Közép-Európa legkreatívabb építésze” – véli a londoni Blueprint című magazin.
Veszprém város képviselőtestülete egyhangúlag ezt a művet választotta, pontosan az elvont jellege miatt. Az alkotást 2006. október 23-án kellett volna felavatni. Ez a hónap Rajk számára is fontos személyes évforduló, ugyanis ötven évvel azelőtt volt édesapja temetése. 1956 október 6-án százezres tömeg kísérte az akkor hét éves Lászlót és édesanyját az 1949-ben egy koncepciós per nyomán kivégzett Rajk László temetésére.

Párthűség
2006. októberének elején azonban a helyhatósági választások nyomán a kormányellenzékhez került a város irányítása. Az új fideszes polgármester, Debrecenyi János a liberálisoktól váltott át, akik egyébként Rajkot is a képviselőik között tudták. A polgármester rögtön a megválasztása után elrendelte a munkálatok leállítását, ezzel is bizonyítva jobboldali elkötelezettségét, egyben feledtetve liberális múltját. Az építész mit sem törődve a polgármester rendelkezésével, éjszaka befejezte az alkotást. A polgármester nem volt hajlandó október 23-án leleplezni az emlékművet és néhány hét múlva egy másikat rendelt a jobboldali elkötelezett Melocco Miklós szobrásztól. A polgármester – aki nem kívánt nyilatkozni a francia Libération-nak – azzal indokolta a döntését, hogy az alkotás nem felel meg az eredeti terveknek. Az alkotóelemeket például fénytelenre festették, nem pedig „csillogóra”.

Kicsinyesség
A sztálini államgépezetet idéző gáncsoskodástól megfáradt Rajk végül beadta a derekát. 2007. tavaszán elfogadta, hogy az alkotását a város szélén, egy lakótelepen helyezzék el – a Barátság Pakban. A kisszerűség azonban csak a polgármester minapi levelével teljesedett ki, aki nem csak visszautasítja, hogy kifizesse az építész jussát, hanem még azt is elvárja, hogy az emlékművet az alkotója költségén helyezzék át.

Florence La Bruyère