A művészet öröklött fogalma rendkívül heterogén tevékenységeket gyűjt egybe. A kora újkori eszmetörténeti kutatások rekonstruálták azt a többlépcsős és csak végeredményében egyazon állomáshoz elérkező folyamatot, amelyben ma a képzőművészethez sorolt mesterségeket összevonták egy kategória alá, megkeresték analógiáikat az irodalmi és a tudományos alkotással, később a zenével és tánccal is – hogy azután előbb az ízlés fogalmának, majd (a mai kreativitáskultuszban továbbélő) romantikus zseniesztétikának a segítségével kiterjesszék s egyben bizonytalanná tegyék a művészet határait.
A kisgömböcként dagadó fogalom bekebelezte és iparművészetként újradefiniálta a kézművesség jó részét a XIX. század második felében, majd a XX. században a fotót, a filmet, a jazzt. A dandyk az életvitelt, a szituacionisták a politikát is a művészeti alakítás és intervenció terepévé tették. A művészethez tartozás rangot jelent, az alkotásnak koncentrált, odaadó figyelmet, alkotójának különleges bánásmódot követel (onnan kezdve, hogy a művész munkájáért nem bér vagy fizetés, hanem honorárium jár), átalakítja a produkció megrendelőivel, közvetítőivel, közönségével való viszonyt. S természetesen e folyamatosan változó terjedelmű fogalomhoz próbál igazodni a kulturális politika és intézményrendszer is.
A rendezvényt a MÉK Továbbképzési Szakértői Testülete 0,5 kreditponttal akkreditálta. Az előadáson való részvétel előzetes regisztráció és kreditigazolás kiadása nélkül ingyenes.
Minden érdeklődőt szeretettel vár a MÉSZ nevében:
Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke