A nagy múltú Tóth Aladár Zeneiskola a VI. kerületi Szív utcában működik, ám mostanra jócskán kinőtte otthonát: a könnyű- és komolyzenei oktatás nehézkesen fér meg egymás mellett, nem adottak a körülmények a színvonal fenntartásához. A Szív utcai épületben a növendékek koncertjeit, illetve nagyobb létszámú rendezvényeket (pl. évnyitó) nem lehet tartani, a legnagyobb terem jelen pillanatban 50 fő befogadására alkalmas. További probléma, hogy jelenleg az intézménynek nincs udvara, mivel azt a szomszéd épületben működő általános iskola használja.
Az igény egyértelműen kimondatott: szükség van új próbatermekre, ahova a könnyűzenei tagozat át tud költözni, kell egy minimum 150 fő befogadására alkalmas koncertterem, és egy udvar, ahova ki lehet menni az órák között friss levegőt szívni.
A VI. kerületi Rózsa utcában (mely a Szív utcával párhuzamos első szomszédos utca), egy alacsony építészeti értékekkel bíró, a beépítésbe csekélyen illeszkedő lakóépület mögött található egy, az 1950-es években épült, régóta elhagyatott légvédelmi óvóhely. Ennek az adottságai (3 méteres vasbeton falak és zárófödém) tökéletes akusztikai izolációt biztosítanak, a sűrű beépítés ellenére sem szűrődik ki hang bentről. Mivel az óvóhely és a zeneiskola egymással még vizuális kapcsolatban is áll (a Szegfű utca összeköti a Rózsa és Szív utcákat, a Zeneiskola és az óvóhely pont az utca két végén állnak), erre a telekre helyeztem el az igényelt funkciókat. A légvédelmi óvóhelybe kerülnek a könnyűzenei tagozat próbatermei, míg az előtte álló épület helyére egy új épül, melyben helyet kap a koncertterem, egyéb kiszolgálóegységeivel együtt.
Az új épület tervezése során alapvető szempont volt az utca zártsorú beépítésébe való illeszkedés, a kapcsolat keresése a környező épületekkel. A funkció (koncertterem) mérete miatt is a MÁV-székház csatlakozó szárnyának szélességi méretét vettem alapul a lábnyom meghatározásánál, így alakult ki a 15 méteres teljes szerkezeti szélesség, mely az adott 23,85 méteres épülethosszal párosul. A kerületi szabályozási terv a telekre 17 méter maximális utcai homlokzatmagasságot ír elő, melyet a szomszédos lakóépület (Rózsa u. 52) a 16,1 méteres párkánymagasságával tiszteletben tart. Mivel az idomulást tartottam szem előtt a tömegformálásnál is, az épület utcai tetősíkja leköveti a szomszédos épületét.
A koncertépület monolitikus tömegként jelenik meg a bunker előtt mintegy takarva azt, megőrizve annak rejtett jellegét, de a zeneiskolával alkotott tengelyében megnyíilik: onnan kilépve bepillantást nyerhetünk a ‘kulisszák mögé’. A tengely a földszintet két részre osztja, létrehozva a közönségforgalmi- és a művészbejárót. A ház középület lévén a ‘közönség’ felé is invitáló gesztust tesz: a főbejáratot és a belső udvart összekötő átmeneti tér fokozatosan kinyilik az utca felé, mintegy beszippantva az ide érkezőket. Ebben a térben az udvar és az utca szintje közötti 3,30 méteres szintkülönbségből adódóan lépcsőn és biciklis rámpán lehet lejutni a bunker épületéhez.
A bunker jelenlegi magassága az új, előtte húzódó épületéhez képest alacsonyabban van, így az utcáról nem látható. Ennek megtartása érdekében emeletráépítés nem történik, a bunker szinte kocka befoglaló formáját érintetlenül hagyom. A belsejében található 2,20-2,40 méteres belmagassággal szerkesztett szinteket elbontom, és egy használhatóbb felosztással új szintek kerülnek beépítésre.
Az épület érdekes helyzetben van, hiszen két oldalról is tűzfalak határolják, de azoktól el van húzva ~ 2,5 illetve 5 méterrel. Ebből adódott a lehetőség, hogy megtartva az épület süketszoba-jellegét, az egész közlekedőmagot kiszervezzem az épületből, eltávolítva mindennemű lépcsőzésből-liftezésből adódó kopogóhangot a belső terekből. Ez a közlekedőmag a MÁV-székház felé adott 5 méteres ‘foghíjba’ kerül beépítésre, mintegy ‘befoltozva’ az itt tátongó lyukat. A másik oldalon lévő 2,5 méteres rés szintén hasznosítani lehet, a kerti bútorok raktározása és a gépészeti vezetékek elvezetése történik itt, látszó módon.
Az épületkomplexum kettős viselkedése az utcai homlokzaton is visszaköszön. Egyrészről monolitikus tömeget, tömörséget sugároz, védve az udvaron található rejtett bunkert, másrészről kommunikál a szemközti zeneiskola épületével. Az említett átmeneti tér kialakításán kívül az épület felületében is megnyílik a zeneiskola felé. Nagyméretű nyílásokat alakítok ki a koncertépület falában, melyek motorosan állítható függőleges árnyékoló-lamellákkal nyithatók ki, illetve zárhatóak be.
Az épület falai a bunker szellemiségét követve vasbetonból készülnek, maghőszigetelt látszó-kéregbeton felületképzéssel, melyhez az említett árnyékoló-lamellák felületükben illeszkednek. Ezzel a megoldással a koncertépület dönthet arról, hogy éppen teljesen sík zárt betonfelületként ‘bezárja kapuit’, vagy a lamellák 90 fokos kinyitásával mintegy ‘beengedi’ a külvilágot a zeneiskola tengelyében.
A fentebb említett átmeneti tér teljes felületképzése eltér a homlokzati megoldástól. A falakon, a mennyezeten és a padlón is a corten acél köszön vissza, különböző megoldásokkal, de egységes képet alkotva. Ez a belső udvaron lére hozott könnyűszerkezetes megoldások kinyúlásaként értelmezhető, az emberek ezen a téren áthaladva már a belső világ részesévé válnak. A homlokzat látszó betonfelülete utal a környezetében lévő ‘stukkózott-falfülkés’ megoldásokra: a külső betonkéregből a fényt épphogy megtörő falfülkék kerülnek kialakításra, ismerős struktúrát hozva létre. Ez a látszóbeton felület megszakítás nélkül átfordul a tetősíkra is.
A koncertépületben helyet kap egy 150 fő befogadására képes koncertterem a hozzá tartozó funkciókkal együtt: büfé, ruhatár, művészeti öltözők, közösségi terek. Az Andrássy út felől érkezve a befelé futó fal rávezet az épület főbejáratára, kisebb városi teret hozva létre előtte. Az épületbe lépve egy előtér galériára érkezünk, ahol a födémáttörések mozgalmas téri szituációkat alakítanak ki. A galériaszint alatt, az udvar szintjén található a büfé és a ruhatár. Az épület geometriájából adódóan a koncertterem az épület áttörése fölött helyezkedik el, az épület hossztengelyében. Nézőtere kétszintes: egy, a színpad szintjén lévő sík nézőtér, illetve a fölötte benyúló galériaszint gondoskodik a látogatók ültetéséről.
A raktárhelyiség az épület tetőterében kap helyet, ide kerülnek a gépészeti berendezések is. Ez a raktárhelyiség az épületből közvetlenül nem érhető el, erre egy külső teherlift szolgál, mely az udvar szintjéről indul, és a színpad ill. a tető szintjén nyíilik be az épületbe. Szintén a funkciók hasznos terének maximalizása végett az épületen belüli közösségi tereket határoló tartófalak egymás fölött el vannak csúsztatva, így míg az előtér a földszinten kell, hogy a legnagyobb legyen, fölfelé haladva ezek a megérkezőterek egyre kisebbek, egyre több teret adva át a koncertteremnek.
A koncertterem különleges szerkezeti megoldásokkal készül: a HOLEDECK gyártású kikönnyített alulbordás vasbeton födém - mely látszó mivoltának köszönhetően markáns megjelenést kölcsönöz a teremnek -, a falra szerelt perforált rétegelt lemez akusztikai panelekkel együtt teljesíti az akusztikai követelményeket. Ez a két anyag jól kiegészíti egymást: míg a vasbeton födémszerkezet a bunker határozott brutalitásának szellemiségét közvetíti, a rétegelt lemez színében és anyagában is lágyítja az összhatást.
A bunkerbe a belmagasságokból adódóan 4 szint kerül. A földszinten lévő megérkező-pihenő zóna a recepcióval egészül ki, itt találhatók az épület mosdói is. A további szinteken 3-3 próbaterem található, ideális teret biztosítva a könnyűzenei oktatásnak.
A terv megoldást keres arra, hogy egy használaton kívüli utilitárius épület hogyan rehabilitálható némi szemléletváltással úgy, hogy az inkább egy épülő jövőt sugározzon, mintsem a hanyatló múltat.
Orbán Ákos