Tervezési program – Építkezés a városban két család részére
Városban élni kertkapcsolattal és alacsony költségekkel? Jónak tűnő alternatíva az urbánus zsúfoltság oldására. A szóba jöhető területek kis száma és azok magas ára viszont eleve kizárja a tervezés szempontjából „könnyű”, megnyerő méretekkel és hosszan elnyúló utcafronttal rendelkező telkeket. Egyedül a belső udvarra szerveződő koncepció mutatott kiutat ehhez a projekthez, elfogadva annak összes kényszerűségét: a bejárat helyének kötöttségét, a technikai korlátokat és a jószomszédi viszony alapszabályainak szigorú betartását. Ez volt a projekt alapja. A két család erre a feladatra nem volt igazán rátermett.
Két, pációra szervezett ház
Az épület a két kőfal által határolt, erősen lejtős és szűk telken két belső udvar köré épül, melyek a megfelelő tájolást és bevilágítást hivatottak szolgálni. Az utcafronttól induló térfűzés folyamatában (lakó- és közlekedőterek, út és a közös kert) mindegyik ház a központi bevilágított homlokzat köré szerveződik. Az építészek szerették volna megőrizni a helyszín eredeti képét, vagyis egy többé-kevésbé kezelhető dzsungelt egymást követő kilátásokkal, nyílásokkal, terekkel.
A terek sorba rendezése különböző szintű intimitásuk alapján történt. A ház a közös kert felől – melyet kerítés nélkül, nyitottnak hagytak meg – indulva tárul fel, ahol egyik belső térből sem lehet közvetlenül átlátni a szomszéd ház saját intim külső terét alkotó pációja felé. Végül a sort a hátsó, elkerítetlen, közös kert zárja.
„Kvázi ikerház”
A kert felőli oldalon a két házat nem lehet megkülönböztetni, elválasztani, a homlokzat mögött viszont mindkettő már a saját belső logikája szerint szerveződik. A déli ház követi a terepet és három platóra épül, felül viszont egyetlen, az eredeti terepszinttel párhuzamos síkú tető fedi. Az északi ház – hogy a szomszéd ház ne árnyékolja le – egyetlen vezérszinten található, melyet az egymás mellé sorolt helyiségek adnak ki. Az északi homlokzat megformálásához a telekre érvényes magassági előírások adtak keretet. A szobák padlószintje mindkét háznál követi a terepet. A két ház egységes együttest alkot, közös, növénnyel beültetett, a magasságkülönbséget követő kanyargós tető fedi őket.
Annak ellenére, hogy a favázas szerkezet jó választás volt, illetve a tervezők egyetlen kényelmetlenséggel számoltak csak a bejáratot illetően (az ingatlan egy 80 cm széles folyosószakaszról, és 1,8 m magas ajtón keresztül közelíthető meg), a technikai bonyodalmak mégis elhúzódtak, végigkísérték, nem egyszer lassították a projekt előrehaladását. A nehézségek egy része persze megoldható helikopterről, alpesi technikával, ésszerűen elhelyezett fapallókon közlekedve, de számtalan egyéb, többé-kevésbé megvalósítható megoldást is megvizsgáltak az építészek. Végül az vezetett eredményre, hogy a szomszéd telektulajdonossal – akinek parkolója a telek mellett található – 6 napig tartó anyagszállításra kötöttek szerződést a szomszédos kőfal helyreállítása fejében.
Felhasznált anyagok
A kezeletlen Douglas-fenyő széleskörűen alkalmazott építőanyag. Gerendák, homlokzati panelszerkezetek, ácsszerkezet, talpfák, nyers fűrészáruk készülnek belőle. Erre a fafajtára alacsony ára és kezelés nélkül is hosszú élettartama miatt esett a választás. A tetőt a növényi gyökérzetnek ellenálló Derbigum fedi, erre komplex alagcsőrendszer, majd termőföld és pozsgásnövény-beültetés került. A termőföld a szállítási problémák elkerülése érdekében magából a kertből származik. A tető növényborítása teljesíti egyrészt a házak jobb szigetelésének kívánalmát, másrészt segít belesimulni a környező buja növényzetbe. A padlószigetelés anyaga cellulózvatta, a falaké gyapjú és kender.