A történelmi városközpont legfőbb útvonala, a Kapu utca, a 19. századi Erdély valóságos óriásplázája volt. A két sávos közút 1977-es megszüntetése óta a város legfelkapottabb sétálóutcája.
A város egyik különlegessége a mintegy 700 éves fal, ami ma is javarészt közrefogja a budai várnegyedhez hasonló méretű történelmi központot. Erős védművei ellenére a várost a 15-18. század között többször is elfoglalták, esetenként fel is égették, vagy „csak” kifosztották.
A városba nyugatról belépők a felvonóhídon átkelve, 1559 óta láthatták a külső kapu pompás mennyezetét. A megnövekedett forgalom miatt a 19. század elejére két szomszédos utca is külön átvágásokat kapott a várfalon.
A városba nyugatról belépők a felvonóhídon átkelve, 1559 óta láthatták a külső kapu pompás mennyezetét. A megnövekedett forgalom miatt a 19. század elejére két szomszédos utca is külön átvágásokat kapott a várfalon.
Az 1788-as nagy földrengésen is megsérült kaput a szomszédjai elkészülte után befalazták és raktárnak használták, műemléki helyreállítása 1973-ra készült el.
A hosszú várfal mentén átlagosan 90 méterenként erős bástyák sorakoznak, amik nagy része szintén fennmaradt. Egykor mindegyikük állapotáért a város egy-egy céhe felet, ami később a nevüket is meghatározta. A fal délnyugati sarkán a posztósok bástyája áll, aminek 1526-os fegyverzete 10 ágyúból állt- több, mint amennyi egy kisebb magyar végvárban akkoriban összesen szokásos volt, miközben ez csak egy bástya volt a tucatnyi közül. Brassó igen gazdag város volt.
A híres főtér mai szemmel egységes, régies képe, ami valójában több száz év különbséggel épült és átépült, merőben eltérő stílusú épületekből álló, rendkívül változatos házsor.
Míg a forgalmas utcák épületei szépen renováltak, addig távolabb már nehezebben megoldható az állagmegóvás. Kulcsszéfek sokasága jelzi, hogy a lakások nagy része apartman. Az utóbbi évtizedben egymás után alakulnak sétálóutcává az addig autóval járható utak, de a történelmi városmag teljes gépjárműmentesítése egyelőre nincs tervben.
Az „Európa legkeskenyebb utcája” cím számtalan jelöltjének egyike a Zsinór utca. Az egykori névtelen terület turisztikai értékét a 2003-ra ismerte fel a város, ekkor kapott új burkolatot, közvilágítást, és díszes utcanévtáblákat. Különleges hangulata mellett valójában azonban nem utca, hiszen egyetlen ingatlan bejárata sem nyílik belőle.
A Kapu utca 10, 1902-ben épült, velencei gótikus motívumokkal díszített homlokzata. Eredetileg kereskedelmi irodaháznak épült, ma lakóépület.
Az Albert Schuller tervei szerint épült Korona Szálló 1910-es átadásakor Erdély legnagyobb és legmodernebb szállodája volt. Ma is változatlan (román) névvel és funkcióval működik.
Hogy mennyire más irányt vett az építészet alig másfél évtized alatt, mi sem prezentálja jobban, mint a Wilhelm Scherg posztógyár üzletháza, a történelmi Kapu utca egyetlen modern épülete. Halász Kálmán tervei alapján épült, az 1930-as évek közepén.
Nem csupán Erdély, de a korabeli Magyarország egyik legnagyobb temploma, egyben az európai gótikus építészet legkeletebbre fekvő jelentős műve a 600 éves Fekete templom. Eredetileg két toronnyal tervezték, de befejezése a török háborúk miatt elmaradt.
A viharos történelem különleges emlékei a templom bejáratai mellett sorakozó kopásnyomok, amik a hadba induló katonák kardjaitól keletkeztek. Ha a pengéket Isten házának falán élesítették, szerencsét hozott a pogány hódítók elleni csatában.
A templom elnevezése a legenda szerint a város nagy részét elpusztító 1689-es tűzvész idejéből származik, ami feketére kormozta a falakat. A mai kutatások ezt már cáfolják, a sötét szín az alkalmazott építőanyag sajátossága. A templom korhű műemléki környezetéhez a körülötte elterülő, szilárd burkolat nélküli tér is hozzátartozik.
A főtéren álló régi városháza épülete alig fiatalabb a templomnál, pedig a 20. század eleji városrendezés idején kis híján lebontották. 49 méter magas tornya négy év múlva lesz 500 éves.
Az épületek átépítése, kisebb bontások, vagy akár beázások nyomán az évszázados múlt számtalan rétege tárul fel, majd tűnik el.
A város 20. századi történetére jellemző, olykor nehéz anyagi helyzetét sokáig tetézték a kaotikus átépítések is. A teljes városközpontra kiterjedő egységes műemlékvédelem csak 1965-ben jelent meg, amihez már állami források is tartoznak. Sok tulajdonos saját belátása szerint, maga is kezébe veszi a kezdeményezést kisebb felújításokhoz.
A Budapesten is számos középületet tervező Kiss István vázlatai alapján épült igazságügyi palota, mai nevén megyeháza. Hasonlóan ismert az 1987-ben használatos megnevezése, mint pártszékház, a novemberi brassói felkelés helyszíne, ami az 1989-es román forradalomhoz vezető út egyik első állomása volt.
A városközpontból kivezető úton, közvetlenül a Katalin kapu mellett áll a Schei kapu. Sokáig jellegzetes, fehér színe a legutóbbi felújításakor változott okkerre.
A klasszicista stílusban, 1828-ra megépült kapunak már nem szántak védelmi funkciót, ellenben a városba érkező közúti forgalom fontos áteresztő pontja a mai napig.
A várost elhagyva, a fal déli oldala mentén végigfutó Tiberiu Brediceanu utcából kiválóan megfigyelhető az erődített fal, és a bástyasor leghosszabb egybefüggő szakasza. Az út 2020-ig szolgálta a belváros autóforgalmát, átépítése óta már kizárólag a gyalogosoké.
