Velencei mozaik és mészkőkerítés: a Fiumei úti sírkertek újabb beruházásairól

Nagyszabású munkák zárultak le a közelmúltban a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhelyen és a szomszédos Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. A Masznyik Csaba vezetésével tervezett, közel négymilliárd forintos beruházásról Radnainé Fogarasi Katalin főigazgatót és Szakács István műszaki igazgatót kérdeztük a Nemzeti Örökség Intézetéből.

Tavaly novemberben beszélgettünk a Fiumei úti sírkertben zajló aktuális munkákról Kismarty-Lechner Csaba építészmérnökkel, főigazgatói tanácsadóval. Most visszatértünk az ország legfontosabb temetőjébe, közel két és fél évig tartó építkezés után ugyanis lezárult két komoly beruházás: az északi árkádsor részleges felújítása, valamint a Salgótarjáni utcai zsidó temető kerítésének teljes újjáépítése. Előbbi mintegy egymilliárd, utóbbi 2,9 milliárd forintba került – de nem csak a számok árulkodnak a komoly kihívásról. Kérdéseinkre Radnainé Fogarasi Katalin főigazgató és Szakács István műszaki igazgató még a kijárási korlátozás idején, telefonon válaszolt. 

Az északi árkádsor

„Az északi árkádsor a szemköztivel együtt a Fiumei úti sírkert legmonumentálisabb építménye" – magyarázza Radnainé Fogarasi Katalin főigazgató. „Különlegességét a méretei adják: 89 méter hosszú, 18 méter széles és 20 méter magas. Ha felállítanák, ez egy tízemeletes lakóház méretét adná ki." A Gerle Lajos tervei alapján, 1904-1905-ben emelt, szimmetrikusan elhelyezett két árkádsort vörösrézlemezekkel fedték, keleti és nyugati végüket pedig egy-egy kupolás csarnokkal zárták le. A kupolák belső felületét, valamint külső homlokzatát Róth Miksa műhelyében készített mozaikkompozíciók díszítik. 

Az északi árkádsor alatt összesen 86 síremlék található; itt nyugszik többek között az Országház, a Nyugati pályaudvar, a Fővámház és a Szent István Bazilika épületén kovácsoltvas-munkáit készítő műlakatoscég alapítója, Jungfer Gyula, a hazai faáru- és bútorgyártás megindítójaként tisztelt Lingel család tagjai, valamint a legismertebb magyar gasztrodinasztia alapítója és fia: Gundel János és Károly. 

Az árkádsorokat utoljára közel fél évszázada, az 1970-es évek közepén újították fel, így állapotuk a 2010-es évek végére komolyan leromlott. A négy kupola közül a legrosszabb állapotba az északi árkádsor nyugati végén található került, benne Dudits Andor festőművész Krisztus sírbatétele témájú mozaikkompozíciójával, amely még egy világháborús aknatámadás nyomait is magán viselte. A felújítás tervezése a Diescher-síremlék felújítását is tervező Masznyik Csaba vezetésével indult el, a 2017-ben lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként. A teljes folyamat közel két és fél évig tartott.

A legnagyobb szakmai kihívást a háborúban sérült nyugati Dudits-kupola statikai állékonyságának biztosítása jelentette. Itt a belső téglaszerkezetre ragasztott mozaik felületet hordozó kupola több helyen darabokra tört, és az egyes részek kimozdultak szabályos, közel félgömb-formából. „A felújításnál komoly kihívást jelentett, hogy a kupola sarkain, a kőszerkezet fugáiban meggyökeresedett fásszárú növényeket károkozás nélkül távolítsuk el. Több száz kilós mészkő elemeket kellett darabjaira szétszedni, hogy a gyökereket kiszedjék" – ecseteli a főigazgató. 

Ezt követhette a belső csarnoktér alátámasztása, valamint a mozaikfelület ideiglenes restaurátori rögzítése után a dupla kupola külső kőszerkezetének kinyitása a zárókő, az azt díszítő kőkereszt leemelésével. Kiékelték, megerősítették és szigetelték a mozaikot hordozó belső téglakupolát, a statikai állékonyságát biztosító, korrodált vonóvasakat új, rozsdamentes szerkezetekre cserélve. A felújítás ezen szakasza a kupola visszazárásával: a sérülése miatt újrafaragott kőkereszt helyére emelésével zárult. 

A szerkezeti megerősítést követően kezdődhetett meg az árkádsor felújításának leglátványosabb eredményét hozó munka: a Dudits-kupola felújítása. Az 51,5 négyzetméter felületű mozaik Róth Miksa műhelyében készült, majd a helyszínen habarcsba ágyazva építették be. Az elmúlt több mint 110 év alatt sokféle módon károsodott: a háborús sérülések nyomán szerkezeti törések, a folyamatos beázások következményeiként kisózódások, feltáskásodások, lefagyások, a statikai problémák következtében pedig repedések jelentek meg. Különösen szembetűnő volt az aranyszemcsék nagyfokú károsodása.

A mozaikok további pusztulásának kivédésére és megelőzendő a további sókicsapódást, a kupolában a Brutyó Mária restaurátor javaslatára bevont Dr. Várfalvi János által kidolgozott termodinamikus falszárítási technológiát alkalmazták, ami korábban a Deák-mauzóleum helyreállításánál is fontos szerepet kapott. A kupola falszerkezetébe mintegy kétszáz fűtőpatront helyeztek, amelyeket internetes kapcsolattal és intelligens szabályozórendszerrel láttak el. A patronok ütemes melegítéssel, hat önállóan szabályozható körben hajtották el a felülettől a sót, illetve a nedvességet. A kupolát ideiglenes saját mesterséges szellőzéssel látták el; a technológia pontosságának köszönhetően még az is mérhetővé vált, hogy a szárítás kezdetén napi ötven-hatvan liter vizet párologtattak el a kupola belső teréből, ami aztán húsz-harminc literre csökkent. 

A szárítás utolsó szakaszában már a restaurátorok is munkához láthattak. A Dudits-mozaikot Brutyó Mária műemléki restaurátor vezetésével újították meg, a csegelyek mozaikjainak helyreállításáért Kürtössi Brigitta Mária DLA felelt. A figurális kompozíciók színgazdagsága, a hiányok mértéke sok megoldandó problémát vetett fel, de az aprólékos munkához kihívást jelentettek a téli időszak alatt áthűlt falak, illetve a nyári hőség is. Az eredetihez hasonló mozaikanyagot olaszországi üvegmanufaktúrákban szerezték be.

2020 februárjára elkészült a nyugati kupolamozaik, a hozzá tartozó csegelyek, a teljes északi árkádsor külső mozaikdíszeinek restaurálása, valamint a keleti kupola szerkezetének helyreállítása, a további beázások elkerülése végett. Itt a mozaik restaurálása egy következő ciklusban folytatódhat. 

„A nyugati kupola rekonstrukciója mellett elkészült az árkádsor avult vörösrézlemez tetőszerkezetének teljes felújítása, az árkádsor kazettás mennyezeti gipsz díszítőelemeinek újragyártása és elhelyezése. Megtörtént az északi és déli kripták keret- és fedköveinek részleges kőcserével történt helyreállítása süttői mészkőből, valamint Zahora András kőrestaurátor vezetésével a homlokzati kőfelületek homokszórásos tisztítása és restaurálása. Elkészült a teraszok padlóburkolatának cseréje, az előlépcsők felújítása, valamint a bronz kriptaemelő szemek rekonstrukciója. Megújult továbbá a nyugati kupola homlokzatot díszítő akantuszos mozaikfelülete is" – sorolja az elvégzett további munkákat Szakács István. A kupola sarokpilléreinek tetejére eredetileg szobrokat szántak, ezért itt a vízszintes felület védelem nélkül maradt; ezt az évszázados mulasztást most pótolták, Dr. Birghoffer Péter tervei alapján (a teljes tetőzet cseréjének részeként) ólomlemez fedéssel zárva le a sérülékeny részeket.

Sürgős állagmegóvásra, majd mielőbbi restaurálásra szorul a déli árkádsor is. „A déli árkádsor felújítását, különös tekintettel a Görgey Artúr síremléke feletti kupolára, még ebben az évben szeretnék elindítani" – szögezte le Fogarasiné Radnai Katalin. „A Körösfői-Kriesch Aladár mozaikjával díszített kupola szintén nagyon rossz állapotban van, így elsőként erre kell fókuszálnunk."

A Salgótarjáni utcai zsidó temető kerítése

A Salgótarjáni utcai zsidó temető átfogó rekonstrukciója 2017 nyara óta szintén egy közbeszerzés eredményeként zajlik a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. és a Forlana Flow Kft. konzorciumának részvételével. A megoldandó problémák listáján a kőbányai homokmészkőből emelt, 150 éves kerítés helyreállítása is szerepelt, de azzal senki sem számolhatott, hogy 2018. februárjában váratlanul a nagy része összeomlik.

Szerencsére a központi költségvetésből biztosított források lehetővé tették, hogy még az év őszén meginduljon a visszaépítés, és mintegy másfél év alatt a teljes kerítésrekonstrukció elkészüljön. 
Bár látszólag csak egy kerítés újjáépítéséről van szó, a munka is igen összetettnek bizonyult: az 1875-től emelt kőfal egy történetileg védett, biológiailag is értékes, emellett sajátos vallási előírásokkal biztosított területet határol, műemlék építmények statikáját biztosítva, a túloldalán pedig állandó forgalmú villamosvonal vezet. Mivel az eredeti durva mészkőelemek másfél évszázad alatt fizikailag nagyon lepusztultak, az egyetlen lehetséges műszaki megoldás a teljes szakasz elbontása és nagy szilárdságú, fagyálló forrásvízi mészkőből történő visszaépítése maradt. 

A munkák kezdő lépéseként a fali sírboltok és a kerítés közé, illetve magába a kerítésbe benőtt gyökereket kellett eltávolítani – ebből nem kevesebb mint másfél tonna hulladék keletkezett! Mivel a kerítés vonalától alig négy méterre fut a sínpálya, ezért munkagépeket nem tudtak használni; a rekonstrukció jellemzően kézi erővel zajlott. A kerítésből nőtt fák lombjának eltávolítása csak a hajnali órákban, a villamosvezeték feszültségmentesítésének idején vált lehetővé, alpintechnikai módszerekkel. A kerítésre támaszkodó sírépítmények statikáját szintén biztosítani kellett az építkezés idejére, esetenként aládúcolásokkal. A szakaszon sorakozó összesen 49 emlék közül kiemelkedik a turai kastélyt építtető tornyai Schossberger család kriptája, illetve a magyar képviselőház első zsidó vallású tagja, Wahrmann Mór és családja mauzóleuma. 

Az újjáépítés során a teljes nyomvonalszakaszon 400 m3, közel 1000 tonnányi, 12.500 db egyedileg méretezett és kézi erővel megmunkált kemény mészkőtömböt használtak fel – ezek jellemzően darabonként 80-90 kilogrammot nyomtak. Külön kihívást jelentett a külső járdaszakasz és a temető síkja közötti, helyenkénti szintkülönbség. A kerítés három, kőből emelt szakasza 127, 61, illetve 56 méter hosszúságú; a déli fal utolsó, már Haidekker-hálóból készült szekciója 52 méteres.

A felújítás során egy nem várt érdekesség is előkerült. A kerítés elbontását követően az egyik sírépítmény hátuljában felfigyeltek egy faragott kőhasábra, amelyről csakhamar kiderült: valószínűleg a pesti belváros egyik elbontott barokk házából származhat. Rácz Miklós az Örökségfigyelőre írott cikkében az eredeti helyét is megtalálni vélte, mégpedig a mai Veres Pálné utca 10. alatt egykor állt, copf homlokzatú lakóház kő kapukeretének részeként. Mivel a faragványon megmaradtak az eredeti festés maradványai is, páratlan ablakot kínál a múltba a kutatók számára. A kerítés újjáépítésénél odafigyeltek erre a különlegességre: a kőfalazatban meghagyott betekintőablakon keresztül az értékes faragvány a jövőben is tanulmányozható marad.

Az évtizedeken keresztül elhanyagolt, szinte menthetetlen állapotba került Salgótarjáni utcai zsidó temető felújítása pedig folytatódik. „A sírokat szinte egyenként kell a darabjaikra szedni és felújítani" – jelezte lapunknak a főigazgató. – „Bízunk abban, hogy ez a munka is folytatódik, hiszen készen áll a terület üzleti és megvalósulási terve is." A komolyabb beruházások részeként a kiemelt építmények helyreállítása mellett rekonstruálni szeretnék a Lajta Béla tervei alapján emelt ravatalozót is, amelynek Zsolnay-kerámiával ékes kupolája évtizedekkel ezelőtt beomlott. 

Kovács Dániel 

A cikk fényképeit, amennyiben másképp nincs feltüntetve, a Nemzeti Örökség Intézete bocsátotta rendelkezésünkre.