10+1 – Demeter Nóra

"Úgy gondolom, hogy az építészeti közösségnek határozottabban kellene fellépnie, hogy felelősségteljes magatartást várjunk el ügyfeleinktől." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Demeter Nórával, a Demeter Design Studio alapítójával és tervezőjével készítettünk interjút. 

Demeter Nóra Amerikában született magyar szülők gyermekeként. Építészeti tanulmányait a Berkeley és a Yale egyetemen végezte, tervezőként évekig dolgozott az Egyesült Államokban, Japánban és Angliában. A magyar kultúra kezdetektől fogva fontos volt számára: egyetemista korában egy Fulbright ösztöndíj keretében Budapesten Lechner Ödön munkásságát kutatta egy évig. Immár harminc éve Budapesten él, és a szakmai pályáját több meghatározó fejezet jellemzi. Húsz évig vezette Zoboki Gáborral közös cégüket: az évek során ők tervezték a Művészetek Palotáját, a sencseni Nanshani Kulturális Központot, illetve számos irodaépületet. Szakmai együttműködésük azt követően is folytatódik, hogy több mint hét éve megalakult a Demeter Design Stúdió. A DDS egy 15 főből álló alkotóközösség, amelynek belsőépítész és építész tagjai igényes és különleges kihívású tervek megvalósításán dolgoznak. Az iroda jelenlegi tervezés, illetve kivitelezés alatt álló munkái között szerepel a budapesti Lake 11 lakópark, a törökbálinti Würth székház és a Római Magyar Akadémia rekonstrukciója.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Értékteremtés, alázat, minőség.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

A világ egyik legcsodálatosabb és legáhítatosabb helye a nagy vörösfenyő erdő, a Muir Woods Észak-Kaliforniában. Ebben a természetadta „katedrálisban", ahol a látogatók ösztönösen is lehalkítják a hangjukat, több mint ezeréves és száz méternél is magasabb fák között sétálhatunk. A legnagyobb fa átmérője meghaladja a négy métert. Ez az erdő számvetésre késztet, hogy lássuk a reális helyünket ezen a bolygón.

Az egyik kedvenc épületem a Louis Kahn által tervezett Salk Intézet. Ez az épület pontosan tükrözi, hogy Kahn miként viszonyult a térhez, az anyaghoz és a léptékekhez. Rendkívül érzékeny volt arra, hogy egy épület milyen kontextusba kerül, illetve az, ahogyan az anyagokat és a fényeket alkalmazta és egymással társította, ma is aktuális. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Párbeszéd, feszültség, harmónia.

Építészként elsősorban a történelmi kontextus és a kortárs beavatkozás közötti dinamika érdekel. Az örökölt múlt megértésének és az új megfogalmazás finom, hiteles integrálásának a folyamata a legvonzóbb kihívás számomra. Építészként gyakran tervezünk új tereket, de közben rendszerint régi épületekben lakunk. A legtöbb projektem pontosan erről, a történelmi terek értelmezéseiről és rekonstrukcióiról szól. Jelenleg Kozma Lajos egyik épületében élek és dolgozom. Megtanultam, hogyan lehet ezeket a tereket a 21. század igényei szerint újraértelmezni, miközben tiszteletben tartom a Bauhaus örökséget. Az ilyen „újraértelmezések" során óhatatlanul szükség van az alázatra, az eredeti arányok tiszteletben tartására.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Az alkotás folyamata során sok „kedvencem" lett. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számos különböző, egymástól eltérő jellegű projektben vehettem részt. Pályafutásom során nem kényszerültem rá arra, hogy egy bizonyos „tipológia" mellett kötelezzem el magam. 

A kultúra iránti erős vonzódásom miatt különleges számomra a MÜPA épülete. Ez egy komplex folyamatnak és egy tág alkotóközösség együttműködésének volt az eredménye. Zoboki Gáborral közös pályafutásunknak egy olyan meghatározó időszakában zajlott a tervezés, amikor kimeríthetetlen energiával rendelkeztünk és mindenre képesnek éreztük magunkat. Ahogy az ember szakmailag fejlődik, ezt a naivitást felváltja a tudás, a tapasztalat és a magabiztosság.

Egy másik kedvenc munkám egy nyaraló, amelyet egy család számára terveztem. Itt másfajta léptékről van szó, és ennek megfelelően másfajta érzékenységgel kellett dolgoznom. A helyszín – a Balaton partja közvetlenül – ehhez ideális lehetőséget adott. Szoros kapcsolat alakult ki az ügyfeleimmel: a ház tervezése egy közös folyamat volt, heti intenzív megbeszélésekkel. Ritkán adódik ilyen kölcsönös tisztelet és harmónia egy ügyféllel.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Számomra rendkívül fontos egy olyan alkotó közösség megteremtése, amely az őszinteségen és szakmai hitelességen alapul. Tervezőként persze óhatatlanul ránk nehezedik a tervezés felelősségének súlya. Ám az alkotás folyamata mámorító is tud lenni – egyfajta kábítószer, amely új terek létrehozására ösztönöz. Mindamellett számomra a tervezés legérdekesebb aspektusa a közös munka – inspirál a kollégáimmal folytatott párbeszéd, amelyen keresztül megfogalmazhatom a saját gondolataimat. Az is ösztönző tud lenni, hogy egy ügyfelet miként kell a megfelelő irányba terelni, felmérve, hogy adott esetben a finom győzködés vagy a határozott fellépés vezet-e a sikeres megoldáshoz.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben?

Alázat – minőség – fenntarthatóság.

Az ellentmondások és az átmenetek idejét éljük. Tudatára ébredtünk, mennyire sebezhetőek vagyunk, s hogy milyen károkat okozunk saját környezetünknek. Építészként nem tagadhatjuk, hogy mi is naponta szembesülünk dilemmákkal. Alkotásaink részben hozzájárulnak ahhoz a környezeti válsághoz, amelyet már rég érzékelünk. Befolyásolhatjuk-e az építésnek, az energiafelhasználásnak az új megközelítését és értelmezését? A szükséges eszközök a rendelkezésünkre állnak, de a projektjeink gyakran nem teszik lehetővé, hogy ennek megfelelően cselekedjünk. Úgy gondolom, hogy az építészeti közösségnek határozottabban kellene fellépnie, hogy felelősségteljes magatartást várjunk el ügyfeleinktől.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Tanítani... továbbadni a gondolataimat... megőrizni az optimizmusomat.  

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A kevesebb több.

Egy könyv, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

• André Schwarz-Barttól az Igazak ivadéka. Ezt a könyvet néhány évente újra olvasom. Segít megérteni a társadalom törékenységét, a gyűlölet és a diszkrimináció tragikus következményeit.
• Mahler 4. szimfóniájának 3. tétele.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Tod Williams és Billie Tsein irodájával. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

A női hang – Petőcz-Tóth Anikóval.

Szerk.: Sütöri Laura