10+1 – Dobos Botond Zsolt DLA

Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Dobos Botond Zsolttal, az Intramuros vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Dobos Botond Zsolt 2002-ben diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Középülettervezési Tanszékén, egyetemi évei alatt egy évet az École d’Architecture de Toulouse-on töltött Erasmus ösztöndíjjal későbbi feleségével, a szintén építész Gerzsenyi Judittal. Az egyetem után a Zoboki, Demeter és Társaik építészirodában dolgozott egy ideig többek között a Művészetek Palotája és a Richter Gedeon KKI épületén, majd saját építészirodát alapított Intramuros néven. Elvégezte a Mesteriskola XIX. ciklusát, illetve 2014-ben DLA fokozatot szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 2005 óta a BME Urbanisztika tanszékének szerződéses külső, majd félállású oktatója. A tervezés és oktatás mellett budaörsi lakosként a helyi építészeti, városépítészeti, közösségépítő Húsznegyven Egyesület egyik alapítója és elnöke. Többek között olyan alkotások fűződnek nevéhez, mint a közelmúltban több hazai és nemzetközi díjjal méltatott, Média Építészeti Díja döntős budaörsi buszvégállomás épülete, a budaörsi benzinkút kezelőépülete, vagy a közelmúltban publikált zsámbéki piac közösségi és kiszolgáló épülete.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Közösség, kísérletezés, szintetizálás.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Az egyetem alatt lehetőségünk volt egy évet ösztöndíjjal Franciaországban, a Toulouse-i Építészeti Főiskolán tölteni. Az iskola épületét a mellette lévő Bölcsészettudományi Kar épületegyüttesével együtt, a környező Le Mirail városrészt is jegyző, Team 10-es Georges Candilis tervezte munkatársaival. Meghatározó év volt szakmai fejlődésünk szempontjából, amely részben ezekből a rendkívül lerobbant állapotú épületekből áradó építészeti gondolatnak volt köszönhető: az arab világ kasbah-építészetének strukturalista átirata az esztétizálás és a szigorúan vett funkcionalizmus helyett az épületet használó közösséget szolgálta. Igazi kísérletező építészeti gondolkodás emlékei voltak ezek az épületek, amelyek bár a kísérlet kudarcát bizonyították (azóta rendkívül leromlott műszaki és „erkölcsi" állapota miatt az egyetem és a főiskola épületét is gyökeresen átépítették), mégis hihetetlenül friss és aktuális gondolkodást tükröztek. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Fontos és szimbolikus hely számomra a Lucca-i Piazza dell’Anfiteatro, ahol a római amfiteátrum romjain egy középkori piactér épült, teljesen eltüntetve az eredeti épületet, de térileg megőrizve az emlékét az örökkévalóságnak. Persze ehhez az is kellett, hogy egy ponton konzerválták ezt az organikus fejlődést. Alapvetően minden új épület valamilyen viszonyba kerül a meglévő épületekkel, ha nem is a közvetlen környezetével, de a város szövetével mindenképp. Van olyan helyzet, amikor az új felülírhatja a régit. Eddigi munkáim során, ahol ezzel a kérdéskörrel szembesültem, arra törekedtem, hogy ez a viszony az épületbe legyen írva, jelenjen meg karakteresen, és ne mosódjon össze. Lehet, hogy kicsit didaktikusan néha...

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Fontosak számomra azok az épületeim, amelyek Budaörsön állnak, hiszen itt élek, ezeket látom naponta, ezekről kapok visszajelzést az ismerőseimtől.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Hogy az iroda, az egyesület és az egyetem mellett még van időm a gyerekeimmel, a családommal is foglalkozni. Illetve siker az, amikor érzem, hogy ők büszkék rám.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A jövő. Az elmúlt két év pandémiás helyzete és a jelenleg zajló háború egyértelművé tette, hogy a világnak nagyon nem kellene ugyanabba az irányba haladnia, amerre jóideje tart. A világ keresi a válaszokat a kérdésekre, de vagy a fenntarthatatlan növekedés fokozásával próbálja orvosolni a problémákat, vagy olyan lokális megoldásokat kínál, amelyek nem veszik figyelembe a probléma alapvető természetét. Nyilván végezzük a feladatunkat, próbálunk minél jobb és energiatakarékosabb házakat tervezni, de ezzel is csak fokozzuk a problémát...

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

A tavalyi év leginkább az építészeti tervezésről, illetve a korábban tervezett épületek megvalósulásáról szólt, míg az idei év fókuszában eddig inkább az egyesület és az oktatás áll. Több, a pandémia miatt polcra helyezett budaörsi tervünk idén megvalósulni látszik (Budaörsi Latinovits Színház műhelyháza, Budaörsi Tanoda helyiségei), illetve két jelentősebb budapesti épületünk is használatbavétel előtt áll: végéhez közeledik a több, mint 15 évvel ezelőtt elkezdett József körúti szálloda projektünk (Hotel Savoy), és egy Mester utcai társasházunk is lassan előbújik az állványzat mögül, illetve a Gyógyfű utcai társasház-együttesünk második ütemének is elkészült az alaplemeze. Azért remélhetőleg idén sem maradunk tervezési munka nélkül, több olyan projektünk is van, amelyek folytatása különböző támogatási pályázatok eredményétől függ.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Hogy utazzanak minél többet, és próbálják megfigyelni az ott élő emberek életét. Ha elég nyitottak, a többi már jön magától.

Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál? 

Nagyon szeretem a menekültválság kezdetekor a magyar politikai közélet kérdéseivel összecsengő témájú, Behódolás című könyve miatt itthon is hírhedt Michel Houellebecq legtöbb könyvét. Csodálatosak ezek a szatirikus korrajzok, amelyek teljesen azonosulhatatlan, rendkívül antipatikus kiégett értelmiségi főszereplőiben magunkra ismerünk, és rajtuk, profán érzéseiken és önző gondolataikon keresztül felismerjük a vesztébe rohanó világunk lehetséges jövőjét.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen?

Mi alapvetően egy „családias" iroda vagyunk, törekszünk arra, hogy minden munkatársunk szinte családtag, barát legyen. Az, hogy szakmailag valakire felnézek, még nem jelenti azt, hogy kellemes ember is. De vannak építészek, akiknek a munkásságát próbálom figyelemmel követni, és adott esetben szívesen megismerkednék velük. Ilyen számomra például Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal, akik szerintem nagyon példamutató úton járnak. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Kurucz Olíviával.

Szerk.: Sütöri Laura