10+1 – Fazekas Katalin DLA

"Tanítani és tervezni csak örömből szabad." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Fazekas Katalinnal, a Kettőpera Stúdió társalapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Fazekas Katalin 2008-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett építészként, diplomamunkája elnyerte a Magyar Építészeti Kamara, a Hauszmann Alajos és a Graphisoft Diplomadíjat, majd Junior Prima Díjjal tüntették ki. Szakmai tapasztalatára az Allied Works Architecturenél, illetve a Zsuffa és Kalmár Építész Műteremben tett szert. 2015-ben megalapították Vilics Árpáddal közös irodájukat, a Kettőpera Stúdiót. Legfontosabb munkáik között szerepel többek között a díjazott Hajdúszoboszló Multifunkcionális Rendezvénycsarnok, a pozsonyi Grössling fürdő rehabilitációja, a tócóskerti Görögkatolikus Szentháromság templom, valamint családi és társasházak Budapesttől Győrig. 2012 és 2013 között Fulbright kutatói ösztöndíjas volt a Portland State Universityn. Doktori fokozatát, amelynek mestermunkája a monori Biobrikett Szárító, 2017-ben szerezte meg a BME Középülettervezési Tanszékén, ahol azóta is oktató, tárgyfelelős és konzulens.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Ember, vágy, tér.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Rengeteg hely eszembe jut... nehéz lenne egyet kiragadni. A Fertőrákosi Kőfejtő, a bécsi Pálmaház, a londoni Sir John Soane’s Museum, a berlini Neues Museum, a seattle-i Központi Könyvtár, James Turrell Three Gems című alkotásának belső tere, a kambodzsai Angkorvat, a házunk, ahol élünk, a nyaralónk kertjének kőfallal határolt hátsó kertje, ami a szántóföldekbe fut bele, ott az a csodaszép almafa.... mindegyikről hosszan tudnék mesélni.

Ha mégis egyet ki kellene emelnem, akkor mondjuk legyen a seattle-i Központi Könyvtár (OMA), ami újragondolja a könyvtár hagyományos fogalmát. Különös élmény ott lenni, azt a szintű nyitottságot és a terek áramlását még semelyik más épületben nem éltem át. A belsejében úgy érezhetjük, mintha egy köztéren sétálnánk, a bent és a kint határát szinte észre se venni. Miközben számtalan lehetőség nyílik egyedül lenni, elvonulni és a különböző médiumokban elmélyülni az egész épületben. Ez egy olyan intézmény, ahol mindenki egyenlő, bárki bemehet szinte bármelyik részére, az egész ház mindenkié. Szerintem nagyon különleges munka, meghatározó élmény volt átélni, hogy egy középületnek milyen szabadságfokai lehetnek.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A régit meg kell becsülni, de helyén kell kezelni. A legszebb kortárs épületek sokszor a régi épületek modern kiegészítéséből születnek. Nagyon inspiráló a tervezés során, ha egy már létező történet folytatására van lehetőség. Munkám során gyakran javasolok régi bútorokat és tárgyakat a frissen elkészült terekbe. Ez visszafelé is jól működik.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyelőre minden munkámra büszke vagyok, mondjuk nem készült el sok. Egyikre se vagyok legbüszkébb, mert mindegyiknek megvoltak a maga nehézségei, kihívásai. Egészen más szemmel nézek a munkáinkra úgy, hogy ismerem a millió döntést, helyzetet, meghatározó tényt, ami a folyamat során felmerült. A monori biobrikett-szárító pár négyzetméteres épületét két évig készítettük elő és öt hétig építettük a hallgatókkal kora reggeltől késő estig. Erre a munkára épp annyira büszke vagyok, mint az épülő társasházunkra, a Grösslingi pályázatunkra, vagy éppen a hallgatóim terveire, eredményeire. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A siker általában számomra a jókedvet, boldogságot jelenti. Boldoggá tesz például, ha a társammal a munkaflownk jól alakul, közösen nyugvópontra tudunk juttatni egy koncepciót, kialakítást, csomópontot, anyagválasztási kérdést, homlokzatot, egy-egy tervet. Boldogság, amikor a megrendelők elégedettségét tapasztalom egy terv, egy elkészült munka kapcsán.

Örömmel tölt el, amikor a hallgatóimon azt látom, hogy tudtam segíteni, meg tudom velük szerettetni a tervezést, tudom motiválni őket, hogy érdemes időt, energiát fektetni a tervezésbe. Ha ez sikerül, látom, hogy élvezik a feladatot, a tervezést. Azt is szeretem, ha tanártársaimmal az órákon szakmai diskurzus alakul ki, tartalmas időt töltünk a hallgatókkal. Szerintem tanítani és tervezni csak örömből szabad, igazán klassz dolgokat csak úgy lehet létrehozni. A hallgatókról jut eszembe, hogyha arra gondolok, 2020-ban az év konzulensének választottak, az nagyszerű megerősítés volt nekem.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A közösség és a fenntarthatóság állandóan jelen vannak az építészeti gondolkodásomban, és egyre inkább az olyan épületek nyűgöznek le, amelyek középpontjában a kis közösségek, közösségformálás és fenntarthatóság áll. A BME Középülettervezési Tanszéken a Fenntartható Közösségek Stúdió tagja vagyok, tervezem, hogy hamarosan visszatérek a stúdióba (jelenleg csak limitáltan veszek részt az oktatásban, három kisgyermekem van), és remélem, a kutatásomat is tovább tudom folytatni ezen a téren immáron a doktoranduszommal és a hallgatókkal közösen. 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Jelenleg annyira sok a megbízásunk, hogy a folyó projekteket szeretném befejezni, aztán egy kicsit lelassulni. Kis iroda lévén a tervezés minden szakaszában benne vagyok. Tervezési munkáink közül azok, amikben én épp részt veszek az egy picike borászat Tokajban, egy ház átalakítás a Káli medencében, két nagy és néhány kisebb családiház. A XII. kerületben épül egy pici társasházunk, aminek a művezetése is ad feladatokat. Az egyik épp elkészült munkánk, egy villaépület a Hegyvidéken, ennek dokumentálása, fotózása folyik jelenleg. Mivel társammal, Vilics Árpáddal mindketten maximalisták vagyunk, és rengeteg energiát fektetünk a tervezésbe, most a legvégső szakaszban nekem még a dokumentálásra is maradt erőm, amin Danyi Balázzsal dolgozunk.

Hosszú távú terveink között szerepel újra nemzetközi pályázaton indulni, ami kis iroda lévén komoly erőforrásokat igényel részünkről. Régi vágyunk egy saját projekt, ami egy igazán élhető, ökologikus szemléletű társasház tervezése és építése. Hiszünk benne, hogy van kereslet egy olyan társasház lakásaira, aminek az életterei jól megtervezettek, és ami takarékos, fenntartható kialakítású. És ezek csak az irodai munkáink. Szabadidőnkben egy kis falu közösségi építményének tervezését dédelgetjük. Ahogy már korábban írtam az egyetemen is többet szeretnék lenni mielőbb, ott is vannak terveim... És még tudnám folytatni, valahogy a napokat meg kellene nyújtani kicsit.

Mit üzennél a megbízóknak?

Bizalom és nyitottság. 

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Viszonylag kevés szabadidőm van mostanában három kisgyermekem, munkáink és az oktatás mellett, de ha valamivel szívesen tölteném az időmet, az a dokumentumfilmek nézése. Különösen az életrajzi jellegűeket, kortárs művészekről szólókat kedvelem. Amik eszembe jutnak most: Ai Weiwei: Never Sorry, Noriko and Ushio Shinohara: Cutie and the Boxer, Marina Abramovic: The Artist is Present, Eames: The Architect and the Painter. Régi nagy kedvencem a filmek közül az Anders Thomas Jensen nevéhez köthető Ádám Almái, a Zöld hentesek, vagy a Michel Gondry által rendezett Eternal Sunshine of a Spotless Mind. 

Könyvből nagyon furcsát fogok mondani, de mindenkinek ajánlom Vekerdy Tamás Jól szeretni című könyvét. Rengeteget lehet belőle tanulni és nem csak gyereknevelésről, de önmagunkról és a környezetünkkel való kapcsolatunkról is. Mostanában hangos meséket és gyerekdalokat hallgatok. 

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Nagyon szívesen dolgoznék együtt Anna Heringerrel, Alejandro Aravenával, Francis Kérével, a Mass Design Group csapatával, a már megszűnt TYIN tegnestue Architects bandájával, Hollmen Reuter Sandman finn hármassal. Elsősorban mint ember érdekelnek. Távolról úgy találom, ezek az emberek jószándékúak, energikusak és hegyeket képesek megmozgatni jó célok érdekében. Szívesen lennék akár csak a környezetükben is.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Valkai Csabával. 

Szerk.: Sütöri Laura