A gótika hatása az 1950-es évek vasbeton-építészetére - Minoru Yamasaki korai munkáin keresztül értelmezve
Milyen kapcsolatok fedezhetők fel a középkori gótika és a 20. század vasbeton-építészete között? Miben jelentettek inspirációt a katedrálisok a modern építészet számára? Hogyan alakult az adott korokban az épület és a környezete közötti kapcsolat? Pók Enikő tanulmányában ezekre keresi a választ, Minoru Yamasaki japán-amerikai építész munkáinak elemzésén keresztül.
A gótika hatása az 1950-es évek vasbeton-építészetére - Minoru Yamasaki korai munkáin keresztül értelmezve –, valamint épületeinek kapcsolata az építészt vezérlő „kifordított elv" és az ezzel szoros összefüggésben álló, természettel való kapcsolat tükrében
Dolgozatom egy idézettel kezdem: „a 12. századtól kezdve… az ember ismét észrevette a természetet, ezzel pedig együtt járt az a kényszer, hogy valamilyen módon értelmezze is." 1 Ez a gótikában a „racionális magyarázat vágya" 2, mely legfőképp az épületszerkezetek kialakításában, a statikai erők játékát közvetítő támívek, támpillérek és boltozatok használatában jelenik meg. Ám a gótikus katedrális célja, hogy - az ésszerű kialakítás mellett - az érzelmekre is hasson, a stílus építésze „az érzékelés feltételeit alakítja úgy, hogy a valóságon túli illúziója a valós élmény meggyőző erejétől váljon ésszerűvé." 3 A gótikus templom külső szerkezeti rendszerének és színes üvegablakainak köszönhetően kapcsolatot teremt közvetlen környezetével, melyre a 20. században kibontakozó modern építészeti stílus építészei is odafigyelnek. „A természeti, földrajzi környezet, a közvetlen hely a hordozója az építészet műveinek, s egyúttal az építészet is részévé, elemévé válik a tájnak…" 4 Minoru Yamasaki japán-amerikai építész kezdeti munkáit áthatja a természetszeretet, amelyeket az 1950-es évek vasbeton-építészetére jellemző későhistorizálás jegyében, gótikus karakterrel alkot meg.
Elemzésem Yamasaki vasbeton épületei közül a detroiti Wayne State University Oktatási Épület, a McGregor Memorial Konferencia Központ, a Princeton University Robertson Hall csarnok, valamint a Glencoe-i North Shore Congregation Zsinagóga gótikát idéző hatásaira terjed ki. Tanulmányom végén a Pruitt-Igoe épületegyüttest és a World Trade Centert is megemlítem, az építész kezdeti elveit feladó viselkedése és annak negatív következményei miatt.
A Wayne State University Oktatási Épülete 1955-1959 között épült Detroit-ban. A négyszintes épület homlokzata előregyártott vasbeton elemekből áll; földszintje árkádos kiképzésű, a negyedik szint frontját a tervező a homlokzat alsóbb szintjeitől beljebb húzta. A nyílások formailag a gótika lándzsaíves ablakaival mutatnak hasonlóságot, ám ez geometrikusan - háromszög alakú kiképzéssel - jelenik meg, az alsó szinteken szimpla-, a negyedik szinten ikernyílások formájában.
Ahogy az egyik legszebb külső támívrendszerű gótikus székesegyháznál, Le Mans-nál is megfigyelhető, a támpilléreket fiálék zárják le, amelyeknek statikai jelentőségük van. Ám az Oktatási Épületnél a homlokzat függőleges osztásaként megjelenő, a födémből vertikálisan kiálló, megjelenésükkel fiálékra emlékeztető vasbeton elemeknek valószínűleg csak optikai szerepük van - Yamasaki minden bizonnyal ezzel szerette volna erősíteni a gótikus hatást
Az árkádsorok megjelenése a gótikára tehető, a münsteri Prinzipalmarkt utcai homlokzata - hol félköríves, hol csúcsíves nyílásokat tartó - oszlopokra támaszkodik, mely a földszinten a homlokzati síktól visszahúzott utcácskát védelmezi az időjárás viszontagságaitól. A detroiti épület földszinti árkádsora fokozatosan oldja fel a feszültséget a környezet és az épület tömege között, a félig nyitott-félig zárt tér a gótikus bazilikabelsőkkel mutat hasonlóságot: „a főhajót még egy térköpennyel burkolja, tehát a határokat jelző diaphan réteg mögé beállít egy optikai zónát, hermetikusan elszigeteli a belsőt a külső természeti tértől, de úgy, hogy közben rögtön pótolja is a megtagadott természetet olyan mesterséges környezettel, melyet éppen az optikai zóna von a főhajó köré." 5 Míg a gótikában ez a diaphan réteg választja el az épület tömegét a természettől, addig a modern építész megfordítja a rendszert és az árkádsort teszi kívülre - azaz megfordítja a bazilikális elrendezést -, amellyel a természetet a főhajó és a benne található szentély szerepével ruházza fel. A következtetést folytatva, Yamasaki a transzcendencia megélését a külső térnek tulajdonítja, a természetet ruházza fel természetfölötti erővel, ahonnan - Gábriel arkangyal szavait idézve - akár Isten is könnyebben elérhetővé válik.6
Míg a Wayne State University épületegyüttese közül az Oktatási Épület külső jegyeiben hordoz magán gótikus hatást, addig az 1958-ban épült McGregor Memorial Konferencia Központ belső csarnokának kialakításán fedezhető fel historizálás: Míg Franciaországban „A reimsi belső a hossztengely mentén bontakozik ki; egy irányban, sodró lendülettel vezet a szentélyhez… Az amiens-i tér inkább fölfelé tart, kiterjedésében - legalábbis hangulatilag – a magasság a meghatározó." 7 Az épület belső terét látva hasonló szélességi-magassági aránnyal találkozunk, mint az amiens-i székesegyház esetén, azonban míg Amiens esetén a keresztboltozatok vezérgörbéi érik el a magasba törő hatást, addig Yamasaki a hálóboltozatot utánzó vasbeton tartókba helyezett üveggel kelt végtelenített hatást - a boltövek optikai kikönnyítésével. Ebben az értelemben a födémkiképzés az angliai érett gótikus - perpendicular - stílusú Gloucester katedrálissal mutat hasonlóságot, mely „a Parler-műhelyekben megfogalmazott kései gótikus csarnokformát fejlesztette alkotó módon tovább."8
Bár a McGregor csarnok monolit vasbeton pilléres kialakítása szerkezeti tekintetben jóval leegyszerűsített az Amiens-i belső háromszintes - árkád, triforium, felsőgádor - felépítéséhez képest, a tér hasonlóan dinamikusan érzetet kelt, mint az Amiens-i székesegyház főhajójának oldalában álló árkádpillérek sora (a szentély felé tekintve), a főhajó szélességének és hosszának 1:8 aránya miatt. A perspektíva miatt tapasztalható párhuzamos vonalak összetartása következtében és a beeső fények átgondolt használata miatt a tekintet a félköríves szentélykörüljáróra és a szentélyre szegeződik, ezzel a katedrális fókuszpontjává téve azt. „A feltárulás „célra irányított" szervezése nélkül az interieur nem lenne képes arra, hogy kiemelkedjen a hétköznapi létből. Ebben az öntörvényű, transzcendens világban a cél persze nem lehet reálisan meghatározott. A térnek úgy kell hozzá elvezetnie, hogy közben s a végpontjánál is befejezetlenül záruljon teljessé." 9 Hogyan éri el Yamasaki a „befejezetlenül teljes" hatást? A teret a belső csarnokból szemlélve, a külső medencére néző áttetsző üvegfelület használatával az épület enteriőrjét kibővíti a természettel, így – bár fizikálisan megállapítható, hol az épület határa – az optikai trükkel végteleníti a teret, így a gótikus katedrálisok szentélyének helyére ismét a természetet állítja.
Az 1960-ban befejezett, a Princeton Egyetemhez tartozó Robertson Hall csarnoképület megjelenésében első látásra peripterosz elrendezésű ókori görög templomra emlékeztet külső oszloprendszere miatt, azonban Yamasaki - a vasbeton-építészet szerkezeti újdonságait használva - a dór oszlopok helyett gombafödémes pillérrel támasztja alá a második szintet. Ezzel a megoldással a szabályos mértani rendszerből az organikus formák világába vezet minket: az oszlopok úgy nyúlnak a koronázópárkányt idéző szintig, ahogyan a fa törzse tartja a lombozatot. Ám ennek a lombkoronának az ágai az ágas-bogasság helyett szigorú rendben - párhuzamos osztásban - követik egymást, amely a párizsi Notre Dame homlokzatának áttört galériájára emlékeztet. Míg a gótikus katedrálisnál a rózsaablak fölötti szinten lévő, áttört galéria a főhajó és a mellékhajók hármas tagolódásából adódó, függőleges irányultságú homlokzatot igyekszik összefogni, addig erre a Detroit-i épületnél nincs szükség, hisz a pillérek sora egységes képet alkot a homlokzaton. A függőleges homlokzatosztást alkotó balusztrád oszlopokhoz hasonlító kiképzése - sorolásának köszönhetően - mégis a horizontális hatást erősíti, jól ellensúlyozva ezzel a földszinti pillérek erős vertikalitását. A homlokzat többi eleme a gótikus kialakítás helyett - bélletes kapuk, csúcsíves nyílások - mindkét szinten a modernre jellemző, négyzetes ablakkeretezést használ.
A Robertson Hall külső oszlopainak elhelyezését vizsgálva a modern építészet kezdeti törekvéseivel való szembenállást fedezek fel. Le Corbusier a modern építészetről alkotott öt pontjában meghatározza, hogy pillérvázas házakat építsenek, s így a tér belsejében elhelyezett pillérek miatt a homlokzatképzés elszakadhasson a kialakításbeli kötöttségektől. Ezzel a nézettel szemben Yamasaki mintegy „kifordítva" tervezte meg a csarnokot, a modernben használt belső pillérek ezzel az épület határoló falain kívülre kerültek. Az elemzés elején kitértem rá, hogy az épület ókori görög templomra emlékeztet. Köztudott, hogy ezekben a templomokban az istentisztelet nem az épületen belül, hanem a falain kívül, a természetben folyt. Ezzel Yamasaki ismét transzcendens tartalommal ruházza fel az épületet körbeölelő teret.
Minoru Yamasaki Glencoe-i North Shore Congregation Israel Zsinagógája is gótikus hatást tükröz, ám az eddig elemzett épületekhez képest új, organikus formálással. Az 1956-ban elkészült Lambert - St. Louis-i nemzetközi repülőtérnél tervezett vékony vasbeton héjszerkezet tapasztalatait használhatta fel a Zsinagóga tervezésekor, ugyanis „Yamasaki először a héjszerkesztés terén szerez nevet." 10 Az 1964-ben épült zsidó templom boltozata egymás mellé sorolt levelek héjszerkezetéből jön létre, amelyek érintkezés nélkül ölelik körbe a homlokzat lándzsa alakú falait. Ezzel Yamasaki ismét a „kifordított technikát" alkalmazza, azaz úgy hoz létre pozitív formaként a gótikára jellemző, lándzsa alakú nyílásokat, hogy a gótikus ablak szerepét a homlokzati térhatároló fal, a nyílás keretezésének szerepét pedig a modern nyílás tölti be. Ezzel a bravúrral a homlokzat és a héjszerkezet között hagyott üres téren szabadon áramlik be a természetes fény a templom terébe, amely különleges formai kialakításával elősegíti a hívő közeledését a transzcendens élmény átéléséhez.
A zsidó istentiszteletnek helyet adó Zsinagóga funkciójából adódóan egy nagy csarnokból áll. Míg a főfal belülről homogén hatást kelt, kívülről a levél erezeteit mintázó erősítő bordák jelennek meg rajta. A növényi díszítés kisebb mértékben bár, de a gótikára is jellemző: „megtalálhatók itt-ott az oromzatok szegélyét díszítő, azokon mintegy kúszó levelek és a csúcsvégződéseken a keresztrózsák, a belső boltozatok legmagasabb pontján elhelyezett zárókő díszesen kifaragott változatai." 11
A North Shore szamárhátíves kiképzésű földszinti nyílásai a templomhoz szervesen kapcsolódó, tájba ültetett Goodman Amfiteátrumra néznek. Bár a zsinagóga előtt lévő tálszerű mélyedés - az ókori görögök természetbe való építését ismerve - színháznak tűnne, a zsinagóga kiemelkedő falaival „kifordított helyzetbe", amfiteátrum-funkciónak megfelelő pozícióba helyezi, ami az ókorban - a peripterosz templomokhoz hasonlóan - szabadtéri istentiszteleteknek is helyt adott. A nyílások használatának mélyebb értelmezése is lehetséges: „A kapuk, küszöbök és nyílások az egyik térből a másikba való átmenetet jelzik. Rajtuk átlépve az egyén más társadalmi vagy vallási viszonyok közé kerülhet." 12
Korstílus-, és gondolkodásmódbeli átlépést jelent Yamasaki modern várostervezés szellemében megvalósult Pruitt-Igoe lakótelepe. A Pruitt-Igoe 1972. március 16-án végrehajtott felrobbantása Charls Jencks amerikai építész szerint „a modernizmus halála". „Nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas területeken kibontakozó, kommerciális szemlélettel épített új városrészek, lakótelepek az otthontalanság érzetét keltik, a személyes és közösségi identitás kialakulásának gátjai." 13
Sajnálatosan - emberéleteket követelve - szintén porrá lett az építész által tervezett World Trade Center is - 2001. szeptember 11-én terrortámadás áldozata lett. Homlokzati formálása hasonlóságot mutat a földszinten a gótika csúcsíves nyílásaival, valamint az előcsarnok belsejében is gótikus trifóriumra és felsőgádorra utaló kialakítást láthattunk, de az építész korai alkotásaiban élő lényegi gondolat itt is eltűnt: megszűnt a természettel való kapcsolat. Nincs már „kifordított elv" az épületen, Yamasaki ugyanúgy feladta a kezdeti elveit, ahogy a modern egyik legjelentősebb építésze, Le Corbusier is. A francia építész késői korszakában tervezett Unité’d Habitation „lakógépről" is bebizonyosodott, hogy élhetetlen – bár még a lábán áll, ha kong is az ürességtől.
Yamasaki a Wayne State Oktatási Épület, a McGregor Konferencia Központ, a Robertson Hall csarnok, valamint a Glencoe-i Zsinagóga tervezésekor figyelembe vette az ember és a természet viszonyát. A világos belső téri kialakítások, és az épület tájba illesztése is az ember erős természeti kötődését elégítette ki, mely az evolúció kezdete óta bennünk él. A népesség szaporodása következtében mára nincs elég barlang, ahol élni tudnánk, így lakótömbök épülnek, hogy kielégüljön ugyanaz a szükség: legyen fedél az ember feje felett. Fejlődés - globalizáció - magasházak - lakótömbök - zsúfoltság: fokozatos elidegenedés figyelhető meg mind az emberi kapcsolatokban, mind a környezettől, azonban a természethez való kötődés vágya kitörölhetetlenül ott él minden emberben. Elfojtva, tudat alatt – mint a Yamasakit vezérlő „kifordított elv" –, de bennünk él és hatással van a jövőnkre.
Pók Enikő
BKF - AMI Környezetkultúra Szak
A témaválasztásért köszönettel tartozom Művészet és elmélet tanáromnak, Szilágyi B. András művészettörténésznek.
Hivatkozások
1-3: Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete II. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980., A gótika építészete, 146-147. old,
4: Vámossy Ferenc: Az építészet története – A Modern Mozgalom és a későmodern. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002. Hely, táj és környezet, 66-68. old
5: Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete II. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980., A gótika építészete, 147. old.
6: „Az ember soha ne menjen a romok közé! Utcán is lehet imádkozni. Aki az utcán imádkozik, elég, ha a rövidebb imát mondja el." Popper Péter: Ne menj a romok közé! Saxum Kiadó, Budapest, 2008. Hol volt, hol nem volt a világon, 11. old
7: Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete II. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980., A gótika építészete, 156. old.
8: Csemegi-Tompos E. – Zádor M. – Sódor A., Az építészet története. Középkor. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975., A csarnokszentély, 599. old.
9: Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete II. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980., A gótika építészete, 158. old.
10: Vámossy Ferenc: Az építészet története – A Modern Mozgalom és a későmodern. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002. Amerikai formagazdagító törekvések, 262. old
11: Gerő László: Az építészeti stílusok. Holnap Kiadó Kft., Budapest, 1998. Gótikus építészet, 62. old.
12: Humphrey, Caroline – Vitebsky, Piers: Építészet és vallás. Helikon Kiadó, Budapest, 1998. Határok, küszöbök és a középpont, 132-133. old.
13: Vámossy Ferenc: Az építészet története – A Modern Mozgalom és a későmodern. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002., 289-. old
Bibliográfia
Csemegi-Tompos E. – Zádor M. – Sódor A., Az építészet története. Középkor. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.
Gerő László: Az építészeti stílusok. Holnap Kiadó Kft., Budapest, 1998.
Humphrey, Caroline – Vitebsky, Piers: Építészet és vallás. Helikon Kiadó, Budapest, 1998.
Popper Péter: Ne menj a romok közé! Saxum, Budapest, 2008.
Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete II. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980.
Vámossy Ferenc: Az építészet története – A Modern Mozgalom és a későmodern. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002.
20:07
Bagra: Érdekes épületek, de azért legyünk tényszerűek: a gótika nagyon-nagyon leegyszerűsítve egy hihetetlen harmóniát teremtett anyag és lehetőség, belső és külső, Isten és ember között és tette mindezt oly módon, hogy részletgazdagsága mellett nem volt csiricsáré, az értő ember a mai napig igen finom geometriai, mesterségbeli és lelki (nem feltétlen szakrális, hanem hivatástudatot tükröző) tartalmakat találhat benne. Sajnos, mindez mára nagyobb részt (tudás és mesterség, hivatástudat) elfelejtődött. Örülök a japán kolléga kezdeményezésének, ez a pasas tud valamit és szeretne még többet tudni, ez tetszik. Néhány szamárhátívtől és csúcs-záródású nyílástól azonban ez még nem lesz gótika, nem láthatók benne azok a finom geometriák és arányok (lásd aranymetszés), vagy a természetből eredő matek (pl. Fibonacci számsor), amihez a gótika mesterei zsigerből értettek. Lehet hogy az "korszerű" (mesterségesen előállított) anyag és a felfogásunk ezt egyszerűen nem is teszi lehetővé. Mindenesetre elkezdődött - érdekes módon messze Keleten - egy törekvés a szépre, a jóra, a természet- és emberközelire. Örüljünk neki.
23:51
@Bachorecz Ferenc: "elkezdődött - érdekes módon messze Keleten - egy törekvés a szépre" - elkezdődött?... keleten?????... a cikk az 50-es évek (!) amerikájáról (!!) szól... :)
22:45
A modern építészet lényegében a gótika egyenes folytatása egy közel négyszáz éves kisiklás után, amióta a reneszánsz rendkívül destruktív hatást gyakorolt elnyomva a jóval korszerűbb gótika szemléletét egy akkor már vagy ezerötszáz éve halott építészeti szemlélet, a római kedvéért. Anno a gótika alkalmazta először és tette normává a födémeket hordozó vázszerkezetet az építészetben, megszüntetve a falat mint teherhordó struktúrát, pontosabban a falat pusztán térelválasztó struktúrává tette:
http://www.uic.edu/depts/oaa/walkingtour/Netschtour/7.0.2-Jefferson,%20Henry%20Halls.jpg http://c1038.r38.cf3.rackcdn.com/group1/building4695/media/2489_HiRes_Site_Photo_N22_medium.jpg http://cires.colorado.edu/~bilham/Earthquake%20Images/concrete%20frame%20Kathmandu.JPG http://3.bp.blogspot.com/_wcRtmezeJII/S_nplSaCgzI/AAAAAAAAAWY/-12XrgAnu3U/s1600/2786934079_5cb284cd97_b.jpg Már amikor, hiszen a gótika gyakran a teherhordó váz közeit fal helyett üveggel töltötte ki: http://www.wayfaring.info/wp-content/uploads/2011/04/sainte-chapelle-paris.jpg http://zeospot.com/wp-content/uploads/2011/01/1999k-street-office-building-lobby-interior-design.jpg
A gótika volt az a stílus is, amely lecsupaszította az épületeket és pusztán a szerkezeti és térelválasztó struktúrák faragott vagy festett díszítésére minimalizálta a dekoratív művészet mozgásterét:
itt > | itt > | itt >
http://3.bp.blogspot.com/-V0Rj8FVcViE/TZZNnO_GU_I/AAAAAAAAB8k/NVJ3Tis2vcQ/s1600/IMG_2650.JPG http://www.asergeev.com/pictures/archives/2006/516/jpeg/06.jpg http://image.yaymicro.com/rz_1210x1210/0/290/gothic-windows-on-stone-tower-290fe9.jpg http://sydneywebcam.smugmug.com/photos/166393523-M.jpg
Lényegében a modern építészet nem más, mint négyszáz év tévút után visszatérés oda, ahol a gótika kényszerűen abbahagyta, mert egy régvolt stílus pusztán divatból kiszorította a minden szempontból korszerűbb gótikát. Elég összevetni egy gótikus katedrális alaprajzát egy reneszánsz dóméval és látni fogjuk, hogy micsoda katasztrófa volt a reneszánsz barbarizmusa a gótikához képest:
http://addovereor.com/wp-content/uploads/2011/01/800px-Amiens_plan_.svg_.png http://4.bp.blogspot.com/_CijcaA9yq58/SxCd9rg7L0I/AAAAAAAAEXE/x4zoh_Yz7U8/s400/Michelangelo's+plan,+St.+Peter's.jpg
Iszonyú anyagpazarlás, a falak újra teherhordó szerkezetek, a technológiai tudás teljes hanyatlása, egyedül a kupolák szerkezete őrizte meg valamennyire a gótikus eredményeket, hiszen máshogy nem tudtak volna kupolát építeni beton nélkül. A homlokzatok összevetése még ennél is rosszabb, hiszen a gótikus homlokzat nem más mint a díszített teherhordó struktúra, míg a reneszánsz, majd a barokk homlokzat egy öncélú építészeti elem, amelyhez igazodik a tér mögötte. Hiszen a gótikus teret a funkcionalizmus diktálta, mind a városi építészetben, ahol a használhatóság, mind az egyháziban, amely utóbbiban a funkciót a liturgia diktálta, míg a reneszánsz és barokk teret ezzel szemben különféle a funkciótól idegen spekulációknak (különféle diszfunkcionális szimmetriák) vagy egyenesen az épület összképének rendelték alá. De természetesen a modern építészet nem csak egyszerű visszatérés, hanem az új anyagok és technológiáknak hála egyben a gótika továbbfejlesztése is.
07:00
Vitatkoznom kell a cikk egy mondatával: "A francia építész késői korszakában tervezett Unité’d Habitation „lakógépről” is bebizonyosodott, hogy élhetetlen – bár még a lábán áll, ha kong is az ürességtől." Ez egész egyszerűen (bocsánat) nem így van. Az épület és Le Corbusier értékén és értékelésén lehet és érdemes vitatkozni, de a ház olyannyira nem lakatlan, hogy a lakók tudhatóan büszkék a lakásukra/az épületre, sőt: ez még Berlinben is igaz, ahol a tervet a német előírások érdekében módosították, ami miatt a tervező ki is hátrált a tervezési folyamatból, azt a továbbiakban nem vállalta fel - a ház ma mégis Corbusierhausnak hívja magát, mégis műemlék, a néhány éve megváltozott tulajdonosi struktúra (és a növekvő költségek) ellenére is ragaszkodnak hozzá (karban van tartva, a földszinten az épületet ismertető tablók fogadnak, stb.) - a ház ÉL. "Ugyanakkor – különös társadalmi mix ide vagy oda – lehet az épület bár félszáz éves, de úgy tűnik, még mindig működik. A közösségi területek tiszták, graffiti-mentesek, a lakók pedig büszkék a dombtetőn álló lakógépükre." (Sophie Lovell: Living by Numbers, 2003) De persze különösen igaz ez a Marseille-ben épül "ős-változatra" (a világon összesen 5 Unité épült). Sajnálatos ma reggeli hír, hogy az épületben tegnap keletkezett tűz 8-10 lakást megrongált, szerencsére csak kevés, kisebb emberi sérülésekkel. A tűzről beszámoló cikk is ezzel zár (kiemelés tőlem): "Körülbelül 1600 ember él a 334 híres duplex apartmanokban, néhányan az épület megépülte óta folyamatosan. A lakók nagy része középosztálybeli tanár vagy építész." A modern és a kora-modern célkitűzései bírálhatóak és bírálandóak, de semmi sem (ennyire) fekete és fehér: nem biztos hogy "megtagadta", nem biztos hogy "élhetetlen és lakatlan" (=biztos hogy nem)... Ezzel együtt érdemes róla vitatkozni, a képet árnyalni - csak ne ilyen széles fekete ecsettel. - Danyi Balázs gyönyörű fotói Marseillesből, tavalyi felvételek; - A berlini Corbusierhaus ismertetése; (magyarul)
19:36
@mB: Kedves mB, örülök, hogy ezek a házak mégis, ma is lakottak, és ahogy írja, nem is akárhogy. (Volt idő, amikor a marseille-i épület végnapjairól lehetett olvasni.) Bocsánat, hogy én is csak Le Corbusier-ről folytatom a diskurzust, de érdekelne, hogy az eredeti, marseille-i ház lakásainak mennyi volt a belmagassága. A Le Corbusier-i modulrendszer leírásai ugyanis számomra ezt homályban hagyják.
09:29
@Pákozdi Imre: A lakóegységek belmagassága 2,26, ami a Corbusier-féle Modulor (egyik) alapegysége. Hozzátéve persze, hogy ez a kisebb helyiségekre igaz, a nappalihelyiségek belmagassága duplázott (persze ez nem feltétlenül menti a folyosók, hálószobák 2,26-ját...) Ez az amit a berliniek nem viseltek el, és a belmagasságot 2,50-re növelték (de csökkent a funkcionális program is). Két gazdagon illusztrált cikk az épületről a szolgáltatóutcával, kétszintes terekkel, tetőteraszokkal: - Palladio and Le Corbusier - Unité d’Habitation, Marseille Jobban belegondolva elég alulpublikált ez az épület(típus): mindenhol ugyanaz az alaprajz és metszetrészlet, holott a tömbben rengeteg funkció kapott helyet: iskola, üzletek, tornaterem, hotel... Az egyetlen publikált lakásalaprajz helyett valójában húszféle (!) lakástípus van az épületben, ugyanúgy megcélozva az egyedülállókat mint az akár nyolcgyermekes családokat (nem beszélve az öt megépült, egymástól valamelyest eltérő változatról). Egy mondatig visszatérve a cikkre: érdekes, hogy az Unité Habitationt egyértelműen a késői korszakhoz sorolja - az épületegyüttes első gondolatai egyértelműen a húszas évekhez köthetőek, 1922-es terve például a 120 lakásos villatömb (ld: Nagy Elemér: Le Corbusier, Architektúra sorozat).
11:49
@mB: Köszönöm. Nem mertem elhinni, hogy a Modulor felgyújtott karú férfiúja mellé odaírt 2,26 m tényleg az alapvető belmagasság. A berlini épület homlokzata szellősebb, ezért nekem jobban is tetszik, mint a marseille-ié. Egyébként, mint Le Corbusier "drukkere" (legalább a Ronchamp-i kápolna és a savoyai villa miatt), kívánom, hogy a házai örökké éljenek. Valahogy úgy, mint Utzon kis, dániai lakótelepe: egy régi, II. világháború utáni, demokratikusan kollektivista álom emlékeként.
11:59
@mB: Még Corbusier-hez: Sokat keresgéltem én is a neten képek után, ez a két összeállítás tényleg a legjobb a ritka kínálatban. Azonban nem tudok szabadulni a gondolattól - hogy mai Corbu lelkesültségünket hűtsem egy kicsit – valamiért nem érzem hitelesnek azokat a véleményeket, akik nem próbálták még az életvitelszerű használatát egy ilyen lakógépnek. Nekem ez „megadatott”. Amikorra ez a lakásmegoldási lehetőség hozzánk elérkezett, a szokásos sokszoros lebutítások,megerőszakolások után, Raymond Camus egyszerűsítéseit is túlszárnyalva, maradt belőle a 3,6 m szélességű nappali cella, a néhol vörösre festett oldalfalú loggia, ami iszonyatos tűzvész utáni fényhatásokat eredményezett a nap bármely szakában a lakás egyetlen elviselhető méretű helyiségében, a fekhellyel is „megáldott” nappaliban. A belmagasság Corbu „intim”-nek titulált 2,26 m-re után ugyan 2,62-re módosult, de még ez is nyomasztó tud lenni 5,50 m mélységen .És akkor nem beszéltünk a Corbu féle 1,83/9,00m mély(!) hálószobáról. Corbusier NEM a d'Unité-ben lakott. Azt gondolom az efféle építészet nem az emberek, hanem a hatalmi pozíció oldaláról közelítve old meg valamit, ami lehet történelmi szükségszerűség, de csak a kérdésre adott kényszerű válaszként értékelhető.Számomra legalábbis. Gondoljunk csak arra, hogy a "gép" egy gombbal kikapcsolható, megszüntetve működőképességét.Nem lehet véletlen, hogy a korabeli diktatúrák kapva kaptak rajta, egyik kései utóhatásaként még Causescu is újra bepróbálkozott. Mindamellett a lakás az ember egyik legindividuálisabb megnyilvánulása, tehát minden elképzelhető, még az is, hogy valaki pont erre vágyik. Mégegy: a 70-es évek látszóbeton lelkesültsége után ma elnézegetve mondjuk a Nantes-i d'Unité-t bizony az idő vasfoga nem kímélte az akkor rajongva szeretett natur zsaluzott betonfelületeket.Minden folt, roncsolódás, kosz, erózió meglátszik rajta, testközelből inkább kellemetlen a látványa, mint nem. Kedves mB ez apróság, de Unite d'Habitation...
12:38
@FenyvesiHK: Két éve, a Tűzraktérben (Bp., Hegedű u.) volt egy nagyon klassz vita a panelekről, talán a Budapest - Berlin Szalon keretében. Zsigó Dávid vezette és igen aktívan részt vett benne Rajk László építész is. Folyamatosan azon erőlködtünk, hogy meghatározzuk a klasszikus modernizmus és a mai panel-építészet összefüggéseit és különbségét. Mindenki nagyon utálta volna kimondani, hogy az utóbbi az előbbiből fejlődött ki, ugyanis tényleg nem: mert a különbség pontosan a társadalmi-politikai háttér különbségéből adódik. A modernizmus legszélsőségesebben kollektivista alkotásai, akár ha a marseille-i Corbu-házra vagy a németországi kísérleti lakótelepekre gondolunk (Frankfurban, Ny-Berlinben vagy Stuttgartban), a demokratikusan szerveződő kollektivizmus szellemében fogantak, míg a szocializmus paneljei egy kőkemény diktatúra termékei. Ez a különbség tetten érhető az épületek sziluettjétől kezdve a kilincsekig. Corbusier nagyokat tévedhetett a "lakógép" belmagasságával, továbbá a húszas években publikált városterveivel is, de soha nem volt a társadalmi méretű erőszak prófétája. A panelek pedig ennek az erőszaknak a lenyomatai, de nem is csak a panelek: a Lágymányosi lakótelep vagy a József Attila lakótelep tudatosan, akkori építészi eszközökkel felvállalt és megvalósított szürke monotonitása a diktatúra lenyomata, nem pedig a modernizmus "alkotó", "korszerűsített" esetleg "adaptált" továbbéltetése.
13:06
@Pákozdi Imre: Egyedül az óbudai kísérleti lakótelep, valamint (és főleg!) a kísérleti lakótelep korai előképének tekinthető két Zápor utcai pontház tekinthető a modernizmus logikus és méltó folytatásának a szocialista tömeglakás-építészet terén. Éppen az Óbudán, akkor felvállalt pluralizmus miatt! Sokféle elképzelés vetélkedett, többféle igény kielégítésére. És micsoda nevek terveztek ott! A Rimanóczyak két generációja, a talán legszebb két-három épület alkotói... A Kiscelli Múzeumban decemberben bezárt kiállítás jó képet adott erről.
13:21
@FenyvesiHK: Azért fontos megkülönböztetés hogy az "ilyen lakógép" ("a szokásos sokszoros lebutítások, megerőszakolások után") vagy mondjuk az aprólékosan kidolgozott, részletgazdag, sok lakástípust tartalmazó marseilles-i Unité az amiről beszélünk - és az előző hozzászólásban jobbára PONT NEM az utóbbiról van szó. Ezzel együtt sok kritizálható pontja van (pláne a belmagasság, aztán a sötét folyosók, stb.), nekem az érzésem továbbra is az hogy nem ismerjük eléggé: a lakástípusokat, a közösségi terek működését, stb. (Én a berlinit láttam: a betonfelület rendben volt, a burkolatok karbantartva, a lakások belakva). ;-) "Corbusier NEM a d'Unité-ben lakott"... - ...hanem a Cabanon nevű kis házikóban (is), ami nem volt több mint 14 m2 és (hoppá!) pont 2,26 belmagasságú... ;-)
17:41
@mB: A Cabanon-ban nem jártam, viszont Pálffy Jancsi tervezett magának egy kapszula nevű (azt hiszem 12 m2-es, no a belmagasság sem volt akármi, mert onnan is lógtak szekrények stb.)lakást a budapesti Attila úton és az nagyon rendben volt.Neki.Mi meg csak néztünk, mint a moziban és nagyon tetszett, hogy ő megvalósította azt, amiben Ő lakni szeret. Igaz, hogy ezt a kapszulát a Corbut újragondoló(átgondoló) Kisho Kurokawa ihlette inkább. De visszatérve Nantes-ba, meg a magyar házgyárakba.Hát persze, hogy másról szólt a C. féle gép. Mégis, miután azért szólaltam meg, mert jártam ebben az épületben (Rue Théodore Brossaud,Reze, Nantes, Franciaország) és laktam magyar torzszülöttjében - amibe mikor beköltöztem - akkor sajnos volt egy "a mámor ugyanaz" érzésem. Más kirándulni, képen nézni és más lakni. Ez most messzire vezetne, de egy ekkora épület szükségszerűen már egy település, a települési struktúra hiányos elemeivel ellátva. Azt gondolom, hogy a svájci pavilon még rendben van(volt) ezzel a gondolatmenettel (diák kollégium), egy lakóház viszont nem. Nem tudott kialakulni a vertikális kommunikációkból az a közösség, amit C. gondolt.(Talán mert az ember élből horizontális?) Itt nem homogén érdekközösség (fizikai és szellemi!) alakított egy lakóstruktúrát, ami a friss hírek szerint helyrekerülni látszik, mert a az új beköltözők nem szociális, hanem személyes érdeklődés okán költöznek, ergo hasonló mentalitásúak. Természetesen megismétlem, amit korábban is írtam: a lakás nagyon egyéni. Habitus kérdése. Van, aki egész életében egy szállodaszerű minimálban érzi jó magát.De Gustibus...