A Kamara és én (mónus jános)
A BÉK elnöki posztjáról lemondott Mónus János „elszámoló" írásában kamarai és szakmai éveiből vett példán keresztül mutatja be, „mennyire is abszurd az ilyen társadalmi jellegű vállalás".
Azt hiszem, hogy az elmúlt hetekben elég nagy felfordulást okoztam két kamarai szervezetben is (BÉK, MÉK) friss megválasztásomhoz képest váratlan lemondásommal. Az ok látszólag egyszerű: tönkretett a Kamara, ez a szakmai közéleti (köztestületi) formáció, alkalmatlanná váltam szerepvállalásaim teljesítésére (a vegetálás nem az én műfajom). Annak ellenére, hogy nincs igazi megnyilvánulási kényszerem, de mivel galibát okoztam, valamiféle írással tartozom a köznek. Tudom, hogy keveseket érdekel, aki olvas, még ő is rövidet szeretne látni, ennek ellenére a lebegő igény mindig az, hogy valami bölcselet-féle, de legalábbis intim szülessen (sok lerántott lepellel). Ezeknek az igényeknek nem tudok megfelelni, de hogy mégis valamit szolgáltassak, eltöltött kamarai és párhuzamosan futó szakmai éveimnek egy konkrét szeletét próbálom most érzékeltetni, hogy mennyire is abszurd az ilyen társadalmi jellegű vállalás.
Az alábbi rövid történet azért vált aktuálissá számomra, mert múltammal kapcsolatban érzem, hogy most valami változik, átfordul, nevezetesen a szolgai jellegű (kamarai értelemben ez legyen inkább „szolgálat") erős kötődés számonkérésbe, finom dühbe kezd átfordulni bennem (kiszolgáltatottságom kapcsán).
2000 tájékán egy pszichológus párnak, Angélának és Jánosnak (szintén pszichológusnak készülő gyerekekkel) terveztünk családi házat. Ideális építtető-tervező viszony alakult ki közöttünk, a végén bútorokat (lepedőket!) is elképzeléseink szerint válogattak, igaz, mi messze nem csupán tervezők (Zsuzsámmal), hanem megvalósítási fővállalkozók is voltunk (amibe korábbi éveinkben beletanultunk). Ennek a háznak a kertészetét és tetőkertjét az akkor még élő Molnár Péter építész felesége, Baló Borbála tervezte. Az elkészült ház Péternek tetszett, de a „házlátogatás" után két héttel meghalt.
A halál után nem sokkal az építtető-pszichológus Angéla (ki családi barátunkká vált) kérdezte, mondta, hogy kíváncsi, hogy mikor fog Boriban a gyász számonkérésre változni a nagy kaliberű építész-férjjel szemben (nem lett igaza, a szeretet mai napig nem változott, Winkler Barna nagyvonalúságával Molnár Péter díj alakult, melyet hármasban, már tíz éve minden évben átadunk).
Viszont a jellemzőnek szánt történet itt nem ér véget, mert Lévai-Kanyó Judit 2003-ban „5 ház" címmel egy építészkönyvet adott ki, mely még ma is kapható. Akkor az ilyen sterilnek szánt építészkönyv iránt még fennállt az érdeklődés (még a mai kapkodó, nem elemző internetes közlések híján). A könyv öt építész egy-egy házát mutatta be: Janesch P., Karácsony T., Mónus-Szőke, Turányi G., Janáky I. A könyv elfogultság nélkül csemegének számított, a TERC kiadó által szervezett könyvbemutató (Ferkai András) az Andrássy úti Írók Boltjában, nem kevésbé. Az eseményen fokozott érintettségem nyilvánvaló volt. A ház pedig, mely részünkről a könyvben ismertetésre került, Angéla háza volt.
De ezzel egy időben egy másik esemény is zajlott, kamarai, egy Vámház körúti étterem-sörözőben. Akkortájt a BÉK Szakmafelügyeleti Bizottságát vezettem (még Sylvester Á. elnöksége idején) és a MÉK Jogi Bizottságának is tagja voltam (még Eltér I. elnöksége alatt). A Jogi Bizottság, hosszas szervezkedések után asztalhoz tudta ültetni Kovács Imrét (az akkori minisztérium építési főosztályának vezetőjét), „fontos" jogszabály-alkotási megbeszélésre. Imre legfontosabb beosztottja (akkoriban) Magyar Mária volt.
Tehát egy időben két helyen kellett lennem: magán- és közérdekben.
Itt vége is történetemnek, elszámolásomnak, melyhez már csak egy mondat hiányzik az abszurditás jegyében: gondolkodás nélkül a Vámház körútra mentem (azt hiszem, ebben a szemléletben mentem tönkre - hogy mennyire, az még vizsgálódások tárgya).
Mónus János
08:23
Az írás egyik mottója, hogy abszurd az ilyen társadalmi jellegű vállalás.
A legutolsó tisztújító taggyűlésen Sándor Gergő elnökjelölt programjának sarkallatos pontja volt, hogy a tisztségeket ne társadalmi munkában, hanem főállásban, fizetésért lássák el a tisztségviselők (= professzionális kamara).
Ezt is nagy többséggel utasította el a tagság és Mónus János (ellen)jelölt szintén.
Felháborítónak tartom ezek után ezt az álszent írást, ami a (le)mondás valódi hátterét próbálja elfedni (mert mondani azért mégiscsak kellett valamit). Úgy gondolom, hogy a vállalás azért volt abszurd, mert TÚLvállalás volt, amit nem szabadott volna megengedni.
A tagság taggyűlésre járni nem rest, de felettébb kicsinyes része elutasított egy legalábbis kipróbálásra érdemes alternatívát. A régi út nem járható, ami most már egyértelmű, ezért is nem találni senkit, aki hajlandó lenne újra elindulni rajta...
15:55
@gorbeats: Kedves gorbeas!
Nem értek egyet veled!
Ha utánna nézél láthatod, hogy ezen a honlapon én mindig a profi kamara híve voltam, de nem így!
A profizmust úgy értettem, hogy van egy megfizetett és minden percben rendelekzésre álló szakemebrgárdája a kamarának (de ez nem a titkár, és az előadók), akik Isten igazaból értik és tudják a szakmát is!
És a társadalmi munkások (az elnökség), pedig elleneőrizze a profik munkáját.
És a telejes kamarának elég egy ilyen szervezet (de ezt tényleg meg kell, hogy finaniszírozzák a terüketi kamarák. (Egyébként most beszedi a kama a nagy dohányt a regisztrálatoktól, és én pl. 120 eFt-t fizettem azért, hogy kiadják a papirokat arról, hogy rendeben elvégeztem a továbbképzi követelményt, úgy, hogy nem sírjanak a tisztviselők,)
Ryhe
Ui. És a legfontosabb, hogy a kamarai tisztségviselő ne éppen akkorr akarjon Ybl díjat szerezni, amikor a tiszsége tart!
Ezen a honlapon panszkodi egy kollega, a jogszabályalkotás képtelensgeiről, Csak azt nem tudom, hogy mit csinált (és most is mit csinál) abban a szervezetbe, ahavá őt poziciója alaján delegálták. Akkor, amikor az ég zengett, hol volt, hol hallata a szavát?
17:04
@Hartmann György Sándor: Kedves György,
Nem tudom a "nem így" alatt mit értesz, mindenesetre idemásolom az elnökjelölti program idevonatkozó javaslatait:
"professzionális alapon működtetett*
elnök ne legyen összeférhetetlen a pozíciójával (azáltal, hogy egyszerre gyakorló építész és kamarai elnök is);kamarai tisztségviselők munkája meg legyen fizetve;kamara (igény szerint teljes munkaidőben) saját feladatkörrel és azon belül döntéshozói hatáskörrel rendelkező jogi, közgazdasági, marketing és kommunikációs feladatokért felelős szakembereket alkalmaz;* a professzionális működés költségigényes, mert szakemberek alkalmazásával jár!"
amúgy elérhető azóta is itt: http://epiteszforum.hu/sandor-gergely-programja-a-bek-elnoki-posztjara
18:10
@szentirmai: Éppen úgy értem, hogy egyetlen kamarai tisztségviselő se legyen megfizetve!
Reprezentáljanak és társadalmi munkában doldozzanak!
Mert a területi kamarák (olvassátok csak el a kamarai törvényt), csak adminisztratív szervezetek, kivétel az etikai- fegyelmi bizottság. Ezt pedig nem érdemes megyénként fenntartani, kifejezetten akkor, ha alig van kamarai tag.
Ryhe
Most talán egyértelműbb lettem (ha már nem néztetek utánna, hogy korábban miket írtam a tisztelt kamaráimról - mert mint hülye állatnak, nekem kettő is van, meg a cégem is fizeti a sarcot a harmadik kamarának).
23:08
@szentirmai: Pedig ténylegesen jelentős változások lennének szükségesek a kamaráknál. Hogy ne mondjak mást, be kellett jelentkezni a cégeknek, és a cégnyilvántartást az interneten elérhetővé kellett volna tenni, határidő március 31.
Ma nézetem és sem Etelka, sem Tamás honlapján nem található meg a nyilvéntartás, mint ahogy a rendőrminiszterünk által működtetett honlapon sem. (Pedig nem elsjén kerestem, nehogy valaki tréfának vegye a dolgot.)
Úgyszintén mind a három fen nevesített január 1-től adós ezzel:
8. E rendelet keretei között az építészeti-műszaki dokumentáció tartalmi követelménye tekintetében a dokumentáció egyes munkarészeinek kidolgozottságára, tartalmára és léptékére a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara vonatkozó szakmai követelményeket megállapító – a kamarai honlapokon és az ÉTDR-ben is rendelkezésre álló – szabályzatait figyelembe kell venni.
Pedeg sem Etelkát, sem Tamást nem Isten csapása szerint érte ez a kötelezettség, hiszen ott vannak minden kilóméter könél (mármint az ÓÉTT-ben és ek alapján még korábban is tudhatták, mint a pórnép, hogy milyen feldat hárul rájuk.
Ezért is állítom újra, meg újra, hogy társadalmi munkásokkal nem lehet kamarát csinálni (de ezek a profik nem a választott képviselők, ezt kellene belátni!).
Szóval változtani kellene, de nem így, ahogy Ti ezt elképzeltétek.
11:57
Intel(MEK).hu
Kedves János!
Köszönjük, hogy elszaladtál annó a Vámház körútra. Így kellett tenned. Én is ezt tettem.
Mára változtak a szokások, helyszínek, személyek, ezért kérlek fogadd meg intelmeimet!
Ne rohanj és ne veszd el a humorod!
Otthonról kényelmesen ülve használd az ÉTDR-t!
* Ne tervezz a családi házba spájzt, mert a befőtt teszi el a nagymamát!
* Ne tervezz a repülőtérre irányítótornyot, mert a csík húzza a repülőt!
* Ne adj be építészetet alátámasztó munkarészt!
Az 5pacsirta utcából használd a 5.0 verziót (pont nulla)! Nota bene:
* Elég néhány hamis szignó.
* Elég néhány visszavont aláírás.
* Elég néhány stratégiai fejbólintás a törvénykezésre - jó pénzért.
Az etikától ne tarts! Lehetsz akár moral insanity, két év alatt minden elévül.
Jó egészséget barátsággal:
Eltér István
10:36
Ki megy ki legutoljára a Vámház kőrúti sörözőből? De ki marad még a MÉSZ, a MÉK, a BÉK hajdani elkötelezettje? Most kik hallgatnak ordítás helyett? Mónus 1984-ben hagyta ott az AÉTV-t, hogy építész tudjon maradni!
Most csak Petri Györgyöt tudom idézni:
...Csöndet magunknak!
Miért gondoljuk, hogy ilyen ocsmány
korszak nem volt még? Miért is ne lett volna?
Feleljünk magunkért.
A régészek, kik ha megtalálnak
egy Arany Összessel , két szénné sült
tükörtojással a gázsparhelten,
majd megállapítják:
jellegzetes magyarkori temetkezés
( Tojástükör )
Roth János