Kőnig Tamás emlékére
November 6-án kiállítás nyílt Kőnig Tamás emlékére az Építészek Háza Kós Károly termében. Az emlékkiállítást a nemrégiben elhunyt építész egykori kollégája és barátja, Wagner Péter nyitotta meg, az ő írását közöljük.
Ötvenöt éves ismeretség.
Ötven év barátság.
Negyven év intenzív közös munka.
Több és kevesebb volt ez, mint barátság.
Kevesebb, mert néhány társasági összejövetel kivételével nem volt közös szabadidős tevékenységünk. Nem jártunk együtt moziba, színházba, kiállításra, hangversenyre, mulatni, sétálni, kirándulni, úszni, biciklizni vagy síelni.
Ugyanakkor jóval több időt töltöttünk együtt, mint a barátok általában szoktak és azt hiszem, többnyire tartalmasabban is, tudniillik alkotó munkával és nagyon jól szórakoztunk.
Több volt ez, mint barátság, talán a testvéri kapcsolathoz hasonlíthatnám, a különbségek és ellentétességek dacára létezett köztünk valamiféle atavisztikus ragaszkodás, megértés és főleg feltétlen bizalom.
Meg akartuk váltani a világot, de legalábbis komoly és maradandó nyomot akartunk hagyni benne. Úgy gondoltuk, hogy ez a szándék együtt jobban megvalósítható.
Az ötven év alatt sosem fogtunk kezet, és csak háromszor öleltem meg, az édesapja és az édesanyja sírjánál és amikor megszerezte a habilitációját.
Most gondolatban megfogom a kezét. Először. Aztán átölelem. Utoljára.
Budapest, 2024. november 6.
Wagner Péter
A kiállítás anyagát a 2009-ben ugyanitt rendezett "Harmicöt év" című kiállításból válogattam.
Alkalom ez arra is, hogy barátainkra emlékezzünk.
Vargha Mihályra, az Építészfórum alapítójára és a Magyar Építőművészet főszerkesztőjére,
Dávid Ferenc művészettörténészre, számos munkánkban társunkra, akik megnyitották akkor a kiállításunkat és
Csontos Jánosra, akinek rólunk készült filmjét, "Négykezes" -t a megnyitón mutattuk be.
A kiállítás reményeim szerint még két hétig látogatható lesz.
WP