KOMPOZIT: egy 90-es évekbeli bővítés újratöltve – A kassai Alsó Kapu múzeuma

Idén tavasszal adták át a kassai Alsó Kapu föld alatti tereinek megújult múzeumát. A romterületet még 1996-1998 között bővítették és fedték akkor még egészen radikálisnak ható nyers beton kiegészítésekkel, melyeket a mai kor eszközeivel, narratív és interaktív multimédiás megoldásokkal revitalizáltak napjaink múzeumi igényeihez. Harangi Attila írása.

Pozícionálás
A napjainkban nagyjából 240 ezer lakosú Kassa (Kosice) város Szlovákia és Felvidék legjelentősebb központja a főváros, Pozsony után. Kassa 1347-től szabad királyi város. A XIV. században betelepült nagyarányú német lakosság hatása a város szerkezetében és építészetében is meghatározó volt a középkorban. A városmag körül a XIII. század második felében kezdtek el védműrendszert kiépíteni több periódusban. A várost védő falrendszert és tartozékait a XIX. század első felében a század közepéig fokozatosan lebontották, a felszabadult területet pedig elkezdték beépíteni. A városfal felépítményéből csak kisebb szakaszok és a Hóhér-bástya maradt meg mementónak.

Feltárás
A városfallal körülzárt ovális alaprajzú középkori városmagot középen a Csermely-patak választja ketté a Fő (Hlavná) utca orsó alakú teresedésével. A Fő utca északi részén a Felső kapu, déli részén az Alsó kapu (Dolná Brána) voltak a város főkapui. A Fő utca tengelyében, a gótikus Szent Erzsébet dómtól délre két középkori utca, a Várkapu, korábban Galamb (Vrátna) és a Harang (Zvonárska) utcák kelet-nyugat irányú nyomvonalának metszéspontja jelöli ki a korábban csak ábrázolásokról ismert egykori Alsó kapu helyét. A kapu romjainak megléte ismert volt a szakemberek számára, azonban pontos elhelyezkedésére és kiterjedésére csak 1996-ban derült fény, a Fő utca felújításakor kezdődő feltárások során.

Alsó kapu
A feltárást vezető régész, Marcela Durisová kutatása alapján az Alsó kapu erődítési rendszere öt építési periódusra osztható.1 A különböző építményeket egy kőből épített csatorna tengelye köti össze. A belső oldalon a legkorábbi épülettel, a kaputoronnyal kezdődik a sor, amely a XIII. század második felében épült a városfallal együtt. A 8,2 x 8,6 m nagyságú négyzetes alaprajzú torony helyi terméskőből készült, a városfal pedig 1,1 méter vastag volt kezdetben. A második szakaszban 1392–1422 között a 9,5 m széles sánc a sáncmellvéddel és a kapu előterével készült el, illetve a 24 m széles árok. Az árok fa-, később kőhídjának pillér maradványait szintén feltárták. A harmadik periódusban a híd átépítése és a 19,2 m széles, patkóforma alaprajzú barbakán, vagyis előretolt kapuvédmű felépítése valósult meg 1441-re. A XV. század második felében, a negyedik periódusban a barbakánt fejlesztették, bővítették: elkészült a köpenye és további sáncok, illetve a külső árok. Az ötödik építési szakaszban a külső árokban egy falazott objektumot építettek.

Múzeum
Az 1996–1997-ben zajló feltárás során olyan jelentős romok kerültek felszínre, hogy az önkormányzat kezdeményezte a maradványok teljes bemutatását. 1998-ban nyílt meg az Alsó kaput bemutató régészeti múzeum.

A terepszint alatt a romokat egységesen egy vasbeton síkfödém védi és rejti el. Az eredeti és rekonstruált falmaradványok szinte teljesen körüljárhatók. A felszínen váratlanul egy hangsúlyos lépcső vezet le a múzeumhoz és a nyilvános wc helyiséghez. Egy kisebb előtér után az Alsó kapu nyugati oldalán alakítottak ki egy nagy előteret, ahol a pénztár található. Az előtérből a 3 és fél méter vastag városfalba vágott nyíláson keresztül indul a terület körbejárása. A sánc tere után az árok következik, ahol a falak síkjai mellett a híd pillérei és boltívei tömegükben is látszanak. A következő állomás már a barbakánban kialakított helyiség, ahol egy lőrésbe is be lehet mászni, majd a csatornán keresztül a külső árokban lévő építmény zárja az öt helyiségből álló sort. Visszafelé a barbakán ívében kialakított folyosókon, a híd pillérei között, majd ismét a csatornában és a kaputornyon keresztül vezet az út az előtérbe. A szövevényes rendszerben részben a romok mellett kialakított helyiségekben, részben az egykori épületek belsejében kialakított terekben barangolhatunk.

Design és rehabilitáció
Az eredeti terméskő falaktól látszóbeton födémek, falak és oszlopok különböztetik meg egyértelműen a kortárs rétegeket. A következetességet némileg árnyalja a terméskő mintázatú padlóburkolat. A romok helyreállítását elsősorban a védőfödém síkjáig visszaépített falszakaszok jelentik. Azonban az eredeti és a rekonstruált részeket nagyon nehéz megkülönböztetni, mivel szinte azonos színű, szürke kőből készültek. Egy másik olvasatban viszont ez a megoldás a korhű rekonstrukcióra törekvést jelentheti. Az egykori falak helyének költői megidézése a padlóburkolat eltérő mintázatú sávjai, illetve a látszóbeton felületekre fehér színnel felrajzolt kőfalmintázatok. A belső tereket a befejezettség jellemzi, minden ki van egészítve, minden le van zárva. A belsőépítészethez szépen illeszkednek az ipari hatású megoldások, például a vezetékeket nem rejtették el.

A múzeum húsz év elteltével jelentős felújítást igényelt, a födém statikailag is károsodott. A felújítás 2021-2022-ben valósult meg, részben Magyarország Kormánya támogatásával. Idén május 1-én nyílt meg újra a felújított múzeum. Kassa és az Alsó kapu történetét a különböző terekben többek között a látszóbeton falakra vetített animációk és prezentációk segítségével mutatják be szlovák, magyar és angol nyelven. A romok értelmezését az előtérben, a sáncban, az árokban és a barbakánban négy épületmakett és alaprajzi dombormű segíti, amelyeken a különböző építési fázisok követhetők nyomon. A külső árokban található helyiségben pedig egy városmakettre interaktív módon különböző tematikákat vetíthetnek a látogatók, például a város egy pusztító tűzvészét. Az árok területén pedig a dóm tűzvész előtti faragott kőelemei és épületszobrai teszik kézzelfoghatóvá a történelmet.

Kint és bent, fent és lent
A föld alatti múzeum egy fűtetlen tér, egy nagyrészben fedett, szabadtéri kiállításnak mondható, csak időszakosan, a nyári hónapokban látogatható. A felszínen a múzeum nehezen felismerhető. A főtéren csak a kaputorony rekonstruált falai jelennek meg fizikai valójukban, de csak lábazat magasságban. A felszíni térkőburkolatban egyedül a kaputorony körül jelenik meg a lenti falak nyomvonala egy nagyon rövid szakaszon.

Különleges kapcsolódási pontra adnak lehetőséget a patkó alakú födémkivágások, a hídnál egy, az árok részen négy, amelyek szintén lábazat magasságban emelkednek a terepszint fölé és üveggel fedték őket. A figyelmes szemlélő ezeken az ablakokon leláthat a kőtárra, azonban ez a vizuális kapcsolat kevés a múzeum felszíni értelmezésére, a látogatás invitálásához. Kicsit messzebb a nyugati oldalon további két födémkivágás is van. A felszíni rész leghangsúlyosabb eleme a lépcsőlejáró feletti födémlemez kiemelése, amely szabadtéri színpadként funkcionál. A múzeum bejárata a grandiózus főutcai felvezetésnek háttal, a dóm előtti park felől tárul fel, mondhatni takarásban, amelyet nem jelöl kiemelt figyelemfelhívó elem. A föld alatti színvonalas és jelentős múzeumot indokolt lenne a felszínen is hatásosabban érvényesíteni.

Harangi Attila

¹ Marcela Durisová: A kassai Alsó-kapu. In: Műemlékvédelem (XLV. évf., 3–4. sz.), 2001. 172–178
 

Szerk.: Pleskovics Viola

A cikk megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.