A kőszegi vár műemléki felújítása, átépítése és bővítése

A kőszegi vár 1200 éves fennállásához képest a legutóbbi felújítás közel 12 éves periódusa egy pillanat csupán. A végeredmény: hatékonyabb működés, vonzó belső terek, hűen megőrzött műemlék. A felújítás a hasonló kortárs projektekkel rokon szellemben született meg, köszönhetően Ferdinánd Árpádnak és tervezőcsapatának.

Az előzmények

Egy kiemelt műemlék felújításáról szóló ismertetés nem képzelhető el a történelmi és építészettörténeti háttér bemutatása nélkül. A történészi és művészettörténészi munkát (legutóbb Mentényi Klára, lásd Forster Gyula-díj - lásd itt) mások már remekül elvégezték, ezért itt csak linkeket mellékelek az ilyesmi iránt érdeklődő olvasók számára. Röviden és tömören: az épületben román, gótikus, reneszánsz és barokk-kori épített emlékek találhatók, ezek közül is kiemelkedő a nyugati szárny emeleti reneszánsz ablaksora.

Legismertebb és utolsó magántulajdonosai az Esterházyak voltak, állami tulajdonba nem a háború utáni államosítással került, hanem már korábban. Használati szempontból hosszú évtizedek óta két gazdája is van: Kőszeg város és a Vas megyei Múzeum. A város a Jurisics-vár Művelődési Központot és Várszínházat működteti ott, míg a múzeum a Vármúzeumot.

Az utolsó felújításra a 60-as években került sor, melynek vezető építésze Sedlmayr János még részt vett az első műemléki zsűri tanácskozásán is. Szakmai tapasztalataink szerint egy terv megvalósításához az első koncepciótól a kulcsátadásáig átlagosan 3 év szükségeltetik. Ez az időigény a vár felújítása esetén 11 évre nőtt, így kapkodásról biztosan nem beszélhetünk. A ráfordított idő mutatja a feladat összetettségét is. A tervezésnek két fő periódusa volt: 2002-2004 között a tulajdonos állam nevében fellépő KVI (mai nevén NVÜ) volt az építtető, ekkoriban a terv jogerős építési engedélyig jutott, nyert is EU-s támogatást, de a megbízó meggondolta magát.

A további állagromlást és az egyre tarthatatlanabb állapotokat megelégelve a kezelői jogok egy részét gyakorló Kőszeg város 2007-ben úgy döntött, hogy átveszi a beruházói szerepkört és újra pályázik. Innentől "gyorsultak fel az események": újra engedélyeztetés kissé módosult tervezési programmal, majd kétszeri engedélyes terv módosítás a régészeti feltárás eredményének és a büdzsé korlátainak ismeretében. Végül kiviteli tervezés, közbeszerzés 2010 végén. Így 2011-ben el is indulhatott az építkezés, melyet kissé bonyolított, de nem hátráltatott, hogy az épületben "társbérletben" lévő és maradó megyei múzeum külön pályázaton a saját termei új installációjára szintén nyert pénzt (tervező: Narmer Építészeti Stúdió) és a nem múzeumi területek belsőépítészeti tervezését ehhez képest kissé később adták megbízásba.

A beavatkozások

A vár külső megjelenése nem változott, de a külső és belső oldali homlokzatainak teljes körű felújítása megtörtént. Az épület műemléki státusza miatt természetesen csak minimális átalakítás jöhetett szóba ott, ahol a megfelelő működés érdekében elengedhetetlen beavatkozásokra volt szükség. A belső átalakítások a meglévő funkciók (múzeum, művelődési központ, várszínház) hatékonyabb használatát célozták. A tervezési folyamat egyik nagy kihívása az volt, hogy a látogatók számára generáljunk egy természetes, gördülékeny bejárási, közlekedési lehetőséget, egyértelmű, átlátható irányvonalakat adva a belső működés szempontjából. Ezt a meglévő funkciócsoportok átszervezésével, az új funkciók megfelelő helyének megtalálásával értük el.

Emellett természetesen szem előtt kellett tartani a fennálló épületszerkezeti problémákból adódó feladatok megoldását, elvégzését is. Érdekesség, hogy a pince felújítása folyamán újabb régészeti leletek kerültek elő. Ez a tény szintén nagy hatással volt a későbbi kivitelezési folyamatokra, mivel az érintett területeket ezalatt eredeti állapotukban kellett megőrizni.

A leglátványosabb beavatkozások közé tartozik az északi szárnyban kialakított új üveg- és acélszerkezetű „gyilokjáró", mely az emeleti szint teljes körüljárhatóságát teszi lehetővé, valamint a régi lépcsők elbontásával létrejött, szintén üveg és acél anyaghasználatú, háromkarú, a falaktól minden oldalon eltartott új főlépcső és akadálymentesítő lift, amely a földszintet köti össze az első emelettel. Ezek az elemek igyekeznek úgy viszonyulni a várhoz, mint funkcionálisan és formailag helytálló, ám anyaghasználatában kontrasztos elemek.

A nyugati szárny alsó szintjére éttermet és kávézót terveztünk, melynek kiszolgáló funkcióit, konyháját az ágyúpad alá rejtettük a korábbi lapos tetős építmény elbontásával. A hozzá tartozó vizesblokkot helyben újítottuk fel, megközelítése a rendezvényterem felől történik. A volt ifjúsági klub helyén különtermet és fegyverszobát alakítottunk ki.

Az emeleten az 1392 és 1441 között épített színházterem-lovagterem modern technikával egészült ki, így alkalmassá vált különböző méretű előadások és rendezvények lebonyolítására. A színpadot a nagyterem északi oldalán hagytuk, de színpadtechnikailag felújítottuk, illetve a rivaldát változtatható mélységűre terveztük a változatosabb terem- és színpadkihasználás biztosítására. A színpadra való közlekedésre egy ezen a szinten induló, és a felette lévő további két szintet összekötő szolgálati csigalépcsőt építettünk be a régi műkő lépcső és wc-csoport egyidejű elbontása mellett. A nagytermet a földszinten található teherhordó fal felett kettős automata függönnyel kettéosztottuk, ez azonban nem akadályozza bálok, táncos rendezvények megtartását.

A déli szárnyban a földszinten a Várszínházhoz tartozó új színészöltözők, az emeleten a múzeum megmaradó termei mellett új látogatói vizesblokkok, a tetőtérben próbatermek kaptak helyet. A keleti szárny földszintjén profil-kiegészítéssel megtartottuk az emléktárgy üzletet, emellett vizesblokkokat és színészöltözőket alakítottunk ki. Az épületrész emeletén a múzeumi területek megújítására is sor került.

Ferdinánd Árpád