A tihanyi "motelváros”

Az 1960-as években jelentősen átalakult a balatoni nyár arculata a tó népszerűségének fellendülésével. A felfrissülésre vágyó turisták tömegei az egymás után nyíló szállodák és kempingek közül válogathattak Balaton-szerte. A Tihanyban kiépült "motelvárosban", a Tihany Motelben, a Kis Tihany Szállóban és a ma Club Tihanyként ismert Tihany Szállóban több százezer belföldi és külföldi turista fordult meg már működésük első 10 évében. Jancsó Ágnes írása. 

Az 1950-es évek végére jelentősen megváltozott a Balaton hangulata, a tömegek üdülési célpontja lett. Míg 1941-ben "csupán" 86000, 1959 nyarán már 800000 ember töltötte szabad hétvégéjét a Balaton partján. A balatoni fejlesztés és regionális tervezés keretében számos létesítmény épült, ezek közé tartoztak a belföldi és külföldi turisták kényelmét szolgáló szállók és kempingek, így a Tihany Motel, a Kis Tihany Szálló és a Tihany Szálló is. Az új szállodákhoz, panziókhoz, SZOT üdülőkhöz hétvégi különvonatok repítették a hűsölni vágyókat, míg a ’70-es évek közepétől az autósok az M7-es úton már egészen a Balatonig vezethettek.

Polónyi Károly, az IPARTERV tervezője, az 1957-1960 közötti Balaton regionális tervezésének aktív szereplője így emlékszik vissza a Tihany Motel építésre: "Az igazi áttöréshez az 1958-as brüsszeli világkiállítás segített bennünket. A magyar pavilon vendéglőjének terven felüli nyereségéből a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat hirtelen elhatározással megvett négyet abból a tíz előregyártott szállodából, amely a vártnál esetleg nagyobb csúcsforgalom kielégítésére készenlétben állt az expó idejére. Így az 1959-es szezont Siófokon, Földváron, Keszthelyen és Tihanyban összesen 1600 új szállodai férőhellyel nyithattuk, a hozzá tartozó éttermekkel és egyéb létesítményekkel együtt."

Az 1959 nyarára felépült tihanyi favázas motelépületekben összesen 480 ember elszállásolására volt lehetőség. A balatoni moteleket a vendégek visszajelzései alapján évről évre fejlesztették. A Dunántúli Napló 1960 májusi számában arról olvashatunk, hogy a kicsinosított motelekben szappanra, tisztálkodó szerekre, törölközőre és levélpapírra nem volt gondja a nyaralóknak. Az autók őrzése mellett pedig autómosó szolgáltatással bővült a repertoár. A Motelhez kapcsolódva, a tihanyi kikötő mögött nyílt meg a könnyűszerkezetes, szintén a brüsszeli világkiállításon vásárolt mintaépület, a Motel Étterem, ami Füredi Lajos, az IPARTERV építészének tervei alapján készült 1964-ben.

A szintén Polónyi Károly tervei alapján épült Kis Tihany Szálló 1960 júniusában fogadta első vendégeit, az üdülőt eredetileg a Külügyminisztérium üdülőjének szánták. "A félsziget csúcsán épült szálló emeletén húsz darab kétágyas, vécét, mosdót, zuhanyzót tartalmazó szoba délre néző loggiáiról gyönyörű kilátás nyílt a tó mindkét medencéjére. A nagy üvegfelületeket fix fa naptörők árnyékolják, és a szobákban biztosított fej fölötti léghuzat pótolja a szokottnál gyengébb hőszigetelést. Meleg víz csak a két fürdőszobában van, míg a tető fölötti feketére festett csőben keringő vizet a nap temperálja a vizesfülkék zuhanyzója számára. Az oszlopokon a táj fölé emelt „privát szféra" alatt az épületet körülvevő környező táj szintjén találhatók a közösségi élet számára kialakított helyiségek: a foyer, az étterem és a fedett teraszok." – olvashatjuk a Magyar Építőipar, 1961. 1. számában. 1960-ra a Kis Tihany Szálló már 20 új szobával bővült, 1978-ban pedig 2000 vendég fogadására vált alkalmassá. 

A Balaton népszerűsége töretlenül nőtt, ezt bizonyítja az is, hogy 1963 májusában, még a nyitás előtt a teljes főszezonra lefoglalták az építés alatt álló Tihany Szálló 238 ágyát. A korszerű hatemeletes, 270 ágyas Tihany Szálló Kun Attila tervei alapján épült az 1961-1962-ben Siófokon létesült Balaton szálló terveinek felhasználásával (Czigler Endre, UVATERV). A továbbfejlesztett terv egyik új megoldása az épület földszinti vasbetonszerkezetének megváltoztatása volt, így a szálló alatti tér kihasználhatóvá vált. Az oszlopokkal határolt, fedett részben 1971-ben a "Mopresso" kertmozi kezdte meg működését.

A Tihany Szállóban 138 db kétágyas szoba volt, hideg-melegvizes fürdőszobával, emeletenként szervizszobákkal, az épület déli oldalán minden emeleten üvegfalú napozóterasszal. A szobák három fekvőhelyre is berendezhetők voltak az üvegfalak helyzetének megváltoztatásával. A nagy népszerűségnek örvendő szálló nem csak mozipresszóval csábította a pihenni vágyókat, az aktív kikapcsolódás kedvelői a vízisíelést vagy a tenisztanfolyamot is kipróbálhatták. A Dunántúli Napló 1973. márciusi számában megjelent IBUSZ hirdetéséből megtudhatjuk, hogy az előszezonban kedvezményes áron kínált balatoni nyaralás, 7 nap szállás reggelivel a Tihany Szállóban 710 Forintba került, míg a siófoki Lidó és Hungária Szálló csupán 555 Ft volt. Közel 20 országból érkeztek turisták a szállóba, ami működésének ötödik évében fogadta kétszázezredik vendégét.

1984-ben újdonságként bukkant fel a klubüdültetés, a szállás és étkezés mellett a kikapcsolódási és sportolási lehetőségek megteremtésére egy üdülőfalu jött létre. A Club Tihanyt magyar-osztrák-dán részvénytársaság alapította meg a 13 hektáros ősparkban. Az üdülőfaluban 161 luxus faház épült, a Tihany Szállót átalakították, a bővítéssel összesen 1400 vendéget tudtak elszállásolni télen is fűthető szobákban.

"A volt Tihany Szálló mellé épült egy hétemeletes rész, most összesen 330 négycsillagos besorolású szoba áll a vendégek rendelkezésére. A Levendula elnevezésű étterem 500 adagos konyhájú, a legkorszerűbb berendezéssel. Elkészült a Barack csárda, ahol a vendégek flekkent süthetnek és válogathatnak a legjobb balatoni borok közül. Strand, fedett uszoda és teniszpálya, szauna, szolárium, tekepálya, gyermekjátszótér, külön üzletsor, nagy autóparkoló, stb. várja a vendégeket." – írta az 1989-ben megjelent Balaton című útikönyv a Club Tihanyról.

Jancsó Ágnes

Források:

• Sági Zoltán – Zákonyi Ferenc: Balaton, 1989.
• Építész-településtervező a perifériákon: Polónyi Károly retrospektív naplója, 2000.
• Polónyi Károly: Nyári szálloda Tihany-révnél, Magyar Építőipar, 1961. (10. évf.) 1. sz.
• Üdülőszálló, Tihany, Magyar Építőművészet 1963/5. szám.
• egykor.hu
• balatoniepiteszet.hu
• Május 29-én nyílnak az első motelek, Dunántúli Napló 1960. május 13.
• Növekszik a magyar tenger idegenforgalma, Petőfi Népe, 1963. május 22.
• A kétszázezredik vendég, Heves Megyei Népújság 1964. augusztus
• Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus 7.
• Dunántúli Napló, 1973. március 5.
• Dolgozók Lapja, 1978. február 11.
• Dunántúli Napló, 1978. május 26.
• Befejezés előtt a tihanyi üdülőfalu építése, Szolnok Megyei Néplap 1986. július 8.
• Új forma: a klubüdülés, Petőfi Népe 1986. október 9.

Képek forrása: Lechner Tudásközpont fotótára