A Zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítása
"...felhívnánk a figyelmet arra, hogy mennyivel izgalmasabbak lehetnének azok az építészeti pályázatok, ahol a követelmények sokkal könnyebben teljesíthetők kisebb irodák, vagy fiatal építészek számára is." Roth János, Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil ellenterve a zsámbéki romtemplom pályázatán.
Bevezetés
Idén, kora nyáron, országos, nyilvános tervpályázatot írtak ki ezzel a címmel. Ritka alkalom ez mostanában, hogy országos jelentőségű feladatokra, nem személyre szóló megbízással, esetleg meghívásos pályázattal találkozik akár a pályakezdő, akár a gyakorló építész. A feladat sokunk érdeklődését keltette fel, különösen akkor, amikor az eredeti határidőt az elvárható mértékűre módosították.
Az alapos kiírás és mellékletei azonban olyan elvárásokat fogalmaztak meg, hogy a KIÍRÓK és szakértőik is egyfajta megoldást, a Romtemplom visszaépítését, preferálják. Ez annyira nyilvánvalóvá vált, hogy az Élet és Irodalom és az ICOMOS is közleményeket publikált, olyanokat, amik ritkák egy építészeti tervpályázattal kapcsolatban.[1] Ráadásul a tartalmi követelmények is messze meghaladták az ötletpályázattól elvárható tartalmat!
Mindezek ellenére magunknak megfogalmaztuk, publikáltuk is a véleményünket, hogy a pályázati lehetőséget ki kell használni, még ha ez ellenterv készítéséhez vezet is. Ez itt a mi csapatunk terve, amit nem adtunk be a határidőre, tehát nem pályázati terv! Nem adtuk be, mivel nem teljesíti az alaki követelményeket: az elvárt fotórealisztikus látványtervek helyett makettet készítettünk, sőt terveinket sem engedélyezési terv formájában, hanem 1:250-es ceruzarajzokban fogalmaztuk meg.
Tervünk a kiírásban megfogalmazott programot tekinti megoldandó feladatnak. Tehát elhelyezzük a kért Látogatóközpontot és Rendezvényi teret, és a Rendházat is. Feltételezzük, hogy ezek a számottevő beruházások reális igényfelmérésre és gazdasági előfeltételekre támaszkodnak, ütemezve megvalósíthatóak.
Az Öregtemplomot viszont Romtemplomként szándékozunk megóvni, óvakodunk turista-látványosságként, a kiírásban megfogalmazott elvárások szerintii „hasznosításától". Louis Kahn ezt írta a romokról:
"Megjegyzem, hogy amikor egy épület épül, mentes a szolgálat alól, a szelleme magasan van – egyetlen fűszál sem nőhet a nyomában. Amikor az épület készen áll és használatban van, úgy tűnik, hogy el akarja mesélni, milyen kalandos volt a készítése, de pont a szolgálatból adódó kötöttségek miatt ez a történet nem olyan érdekes. Amikor a használat véget ér, és az épület fokozatosan rommá válik, akkor a kezdet csodája újra felbukkan. [...] Mindenki, aki arra jár, hallhatja a történetet, amit a keletkezéséről akar mesélni. Többé már nem szolgaságban van; a szellem visszatért."
Szakralitását maga a Rom tegye nyilvánvalóvá, természetesen annak elvárt védelme mellett. Az északi Sekrestye helyén új Kápolnát építünk, 15-20 fő részére, ami a Rendház miséző helye is. Mind a Rendházból, mind a Város felől akadálytalanul megközelíthető. A Rendház és Romtemplom kertjét másodlagos eszközökkel szeretnénk adekváttá tenni. A Kerengő kertjében az illatok kertjét és víz-csobogást terveztünk. A Rendház bejárata mellett kisméretű harangot – csengőt – terveztünk, mely a szerzetesi Regula szerinti időpontokban, naphosszat megszólalna.
A javasolt megoldás
Az Öregtemplom romként szerepel a magyar társadalom tudatában. A rom tisztelete nem idegen a művelt középosztálytól, a romantika 19. sz-i életérzése óta: „Bűs düledékeiden Husztnak romvára megállék…hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!" Csak újabb (feltételezett!) mentalitás igényli a panoptikum szájba rágós élményét, amivel nincs szándékunkban azonosulni. Nem tervezzük Diósgyőr, Füzér mintájára a románkori székesegyházat turistalátványosságként megújítani.
Természetesen a romot megvédjük a további károsodásoktól. A déli mellékhajót és a főhajót, a karzatot a romoktól ellebegtetett módon lefedjük (hiszen itt találhatóak a megóvandó középkori szakaszok, szobrászati elemek, boltozatindítások). A déli mellékhajónál a Sedlmayer által elindított, cserépfedésű félnyereg tetőt, a középhajóban viszont sík gerendafödémet tervezünk a hajdani párkányok magasságában. Ez a megoldás nem jelent „tömegrekonstrukciót", a jellegzetes oromfalak romhatása megmarad. Állékonyságukat az apszis és a déli apszis romként történő megtartásával, technikai eszközökkel biztosítjuk (falerősítés, ólomlemez fallefedés) Az északi gádorfalat és árkádokat kötegelt vörösfenyő oszlopokkal helyettesítjük. Felül könyökkel támasztjuk alá a mestergerendákat, utalva a gótikus bordákra, alul acélsaruba fogjuk a 80/80 cm befoglaló méretű kötegeket. Az új padló is követi a rom-állapot megőrzését, mivel a fedetlen helyeken ápolt gyepet javaslunk.
A déli nézet romjellegén a harántfalak közötti cserépfedés alig változtat. Az északi látvány pedig szkéné-falként mutatkozik a Kerengőből és Rendházból. Ez a helyzet akár egyházzenei koncertek rendezésére is kihasználható. A lefedett karzat és kápolnái berendezésével az állandó kiállítás területe növelhető a két csigalépcső megnyitásával.
A Rendház a hagyomány által megszentelt helyen, a kőtár részbeni felhasználásával épül. Ez utóbbi megmarad a kerengőből nyíló bejárattal, míg a mostani dongaboltozatos bejárati teret a Rendház Corvin J. utca felőli előcsarnokává alakítjuk, feltöltve rámpáját. Lépcsőterében falmaradványt mutatunk be, a kerengőhöz és a kolostorkerthez kijáratot biztosítva. A templom sekrestyéjéből kialakított új Kápolna, a szerzetesek napi miséző helye, fedetten érhető el. A Refektórium és a Klauzúra az emeletre került. Akadálymentesen közelíthetők meg, a felvonó egyben a melegítőkonyha ételszállítását is biztosítja. A program kiszolgáló helyiségeit racionális módon csökkentettük: főzés és mosás ne a házban történjen. Az így nyert alapterületet a szerzetesi dolgozó-közösségi terem növelésére fordítjuk, a Könyvtár itteni elhelyezésével.
A Rendházhoz az utca felől gyümölcsős, méhes, haszonkert tartozik, míg nyugatra a hajdani falmaradványok bemutatásával pihenőkertet alakítunk ki.
A Fogadóközpont és Rendezvénytér iránti igényt támogatjuk. A programját a realitások alapján csökkentettük. Kőtárat nem terveztünk (megtartva a meglévőt, hiszen ez inkább tudományos célt szolgál, mintsem látogatóit). A meglévő raktár légtechnikai igényeit viszont ki kell elégíteni, mely csővezetékei nyomvonalára lehetőség adódik a lefedés során a boltváll fölött kialakuló térben. Az állandó kiállítás területét is csökkentettük a Romtemplomban kialakított – karzati – kiállítótérrel.
Elfogadjuk a többcélú terem iránti igényt is, jóllehet tömegigénye szétfeszítheti a műemlékek látványát. Ezért javasoljuk a terepszint alatti kialakítását. Kelet felé a templomdomb meredek oldala lehetőséget is nyújt erre, a fennsík 204 m b.f.-re rendezésével, enyhe, füves lejtő alatt, – amely napozó rétként, de a rendezvények alkalmából „lelátóként" is működik. Így a templom környezetének a térigénye kialakítható, a jelenlegi domboldal kis részének a beépítésével. Az épület így csak a fő megközelítés, a Temető felől emelkedik ki a terepből.
A Támfalak kérdése évtizedek óta a romtemplom megóvásának sarkalatos pontja. A közérdek és a magántelkek tiszteletben tartásának ellentmondásai ütköznek. Mi a kettős támfal-sétány kialakítást tartjuk célszerűnek, a Látogatóközpont és a Templom főbejáratának összekapcsolásával. Javaslatunk az Újpest Bauplan Kft. 1991-es tervének módosításával készült. A Sétány az Erzsébet-lépcső felől is elérhető a hrsz. 949sz. telken létesítendő teraszos Kávéház feljáratán keresztül. A Romtemplom megközelítése a Rendezvénytér felől a kerengőn keresztül is biztosított, azonban a Sétány öbleiben a kőtár egyes elemeinek kiállítása, és az innen nyitható pincék, továbbá a Rom látványa izgalmas előkészítést biztosít.
A már gyakorlattá vált, sikeres rendezvények kulturált megközelítése lépcsősoron és 25 fős felvonóval lehetséges. Kiszolgálását a szaniter-blokk és a terasszal kiegészített büfé-kávéház szolgálja. Hang- és fénytechnikai lehetőségeket a „lelátó" tornyából biztosítottunk.
Az elrendezés előnyei:
- a szakrális és az idegenforgalmi térrészek különválasztása
- a templomdombot átölelő sétánnyal megvalósuló összekapcsolás
- a Romtemplom és a Rendház egymáshoz viszonyított térbeli helyzete, a kerengő körbezárásával,
- a rendezvényi terület látványbeli (kerengő keleti szárny) lehatárolása
Anyaghasználat
A rom jelleg megtartása egymástól különböző beavatkozásokkal történik. A műemléki és statikai kiegészítések, a kőtári anyag hiteles felhasználásával, az eredeti kőanyagból készülnek, árnyékfuga kialakításával. Möller és mások tégla kiegészítéseit tiszteletben tarjuk, de a történetiség érdekében nem utánozzuk.
Az építészeti elképzelés része volt, hogy a profán funkciók – kiállítótér, látogatóközpont, étterem – nehézkes beton szerkezetből épül fel, míg ezzel szemben a szakrális épületrészek – kolostor, kápolna, kerengő – könnyedebb, fa szerkezetből készül. Mindkét világ különböző irányokból végül a középkori romtemplom épületében kapcsolódik eggyé.
A romok új funkciókkal történő ötvözése esetében (falak, födémek, új épületszerkezetek stb.) faanyagot – CLT panelt, homlokzati vörösfenyő rácsot, pilléreknél, gerendáknál pedig ragasztott fa elemeket – használunk, natúr kültéri pácolással. A padlóburkolat a templomban Rőben tégla, a fedetlen helyeken gyeprácsos, nyírt fű. A kolostorban a földszinten téglapadló, az emeleten keményfa hajópadló. A kertben terméskőlap és kertészeti terv szerinti „illatok kertje" kiültetés, csobogóval.
Új épületeknél – Látogatóközpont, támfalak, sétány – látszóbeton, zsaluzott nyersbeton, ciklop terméskő anyagokat használunk. A közösségi terekben is látszóbetont alkalmazzuk. A többcélú terem akusztikai burkolattal és álmennyezettel készül.
Közlekedés
A növekvő látogatói létszám, a rendezvények és a temető kiszolgálására időszakonként működő, – városi, elektromos kisbusz – tömegközlekedést javaslunk. A busz p.u.-tól a városközpontot is felfűző körforgalmat a Szt. István tér–Piac köz–Magyar u.–Rácvárosi u.–Corvin J. u.–Mányi út nyomvonalon tartjuk megvalósíthatónak.
Ez a nyomvonal felfűzi a központ parkolóit is, továbbá a Corvin J. utca mentén, a tervezési területen 25 db gk. parkolót alakítunk ki. A gyalogos közlekedés fő iránya továbbra is az Erzsébet lépcső, akár a tervezett Sétány igénybevételével is. Ez a sokirányú lehetőség nyilván elektronikus jegyvásárlást és ellenőrzést igényel.
Epilógus – gondolatok az együttgondolkodásról
Amikor János megkeresett bennünket, hogy lenne-e kedvünk vele együtt a zsámbéki romtemplom átalakítására kiírt pályázaton részt venni, rögtön igent mondtunk a téma fontossága és érdekessége miatt. Majd több alkalommal össze is ültünk, hogy megvitassuk az építészeti, történeti és kulturális viszonyokat. A beszélgetések során nagyon sok izgalmas kérdés merült fel, és az is látszott, hogy még mi hárman sem értünk egyet mindenben. Azt azonban mindnyájan éreztük, hogy ezek a viták sokat segítenek a téma megértésében. Az első két-három találkozás és helyszínbejárás után, amikor már elkezdett körvonalazódni egy közös koncepció, Dénessel átnéztük pontosan mik is a pályázat teljesítésének követelményei, és egyértelművé vált számunkra, hogy ezt szinte lehetetlen lesz még a hosszú határidővel is teljesíteni.
Jánosnak is elmondtuk, mit gondolunk a pályázati követelményekről, aki nagyon csalódott volt, és még sokáig reménykedett, hogy le tudjuk adni időben az elvárt anyagokat. Végül abban maradtunk, ha a hivatalos pályázatot nem is adjuk le, de valamilyen formában publikáljuk majd a gondolatainkat. Úgy döntöttünk, látva János kézi rajzait, hogy mi pedig szintén kézi technikával építenénk egy ugyanolyan léptékű makettet, melyeket aztán valamilyen építészeti platformon bemutathatunk.
Így megoszthatnánk a gondolatainkat másokkal is, illetve felhívnánk a figyelmet arra, hogy mennyivel izgalmasabbak lehetnének azok az építészeti pályázatok – főleg ilyen összetett és ellentmondásokkal teli témák kapcsán –, ahol a követelmények sokkal könnyebben teljesíthetők kisebb irodák, vagy fiatal építészek számára is. Ahogyan hármunk között is a párbeszéd során alakult ki a végső koncepcióterv, úgy maguknak a pályázatoknak is ez lehetne az igazi szerepük, hogy akár kétütemű módon, a kommunikációt elősegítsék egy-egy téma kapcsán. Nem vezethet eredményhez az ötletpályázat és a közbeszerzési pályázatok összemosása. Mi végül a pályázatról lemaradtunk, viszont szeretnénk, ha ebbe a diskurzusba belefolyhatnánk, ezért befejeztük a makettet és a rajzokat.
Ghyczy Dénes Emil építész, Roth János dla építész, Szederkényi Lukács építész
Budapest, 2023. szeptember 22.
[1] Élet és Irodalom 2023. MÉGEGYSZER A ZSÁMBÉKI ROMTEMPLOM Roth János építész
Az ÉS június 2-i PÁRATLAN OLDAL - kápé aláírású - bejegyzése hiányolja a pályázati kiírással kapcsolatos szakmai megnyilvánulásokat. Joggal teszi, bár június 02-án a RÉKE egyesület alapos szakmai állásfoglalást hozott nyilvánosságra és az ICOMOS is foglalkozik a témával!
Gyakorló építészek általában örömmel üdvözölnek minden tervpályázati lehetőséget. Különösen manapság, amikor az országos jelentőségű feladatok megoldását kiemelt állami beruházásként, építészek közötti verseny megkerülésével, egyéni alkuk során, rendelik meg. (l. a Budai Vár újabb díszletei) Másrészt pedig új építész nemzedék toporog tudása és újszerű látásmódja, sőt megélhetése érvényesítéséért!
Fentiek szerint a pályázati lehetőséget üdvözlöm! Örülök annak is, hogy a kiíró szerint tényleges funkciót szándékoznak megvalósítani a Romtemplom megőrzése érdekében. Azt már kétlem, hogy a turizmus fejlesztése lenne a kulturális értékmentés és a műemlékvédelem legfőbb mozgatója. Különösen azon a módon, amit a kiírás preferál, sőt előír, vagyis a visszaépítés (a várak esetében már bemutatott, zömében kicsinyes, parvenü) módszerével. A kiíró szándéka tetten érhető a zsűri összetételében is! A zsűritagok zöme a visszaépítések (Visegrád, Diósgyőr) ismert építészei, vagy a kiírás által sugallt megoldás hívei. A pálya erősen egyfelé lejt, mintha a pályázat alibi lenne egy meglévő terv realizálásához.
Mégis arra biztatom építész kollégáimat, hogy szánjanak erőfeszítést a feltett kérdés megoldására, akár a sugallttól eltérő ellenterv elkészítésével is!
Szerk.: Winkler Márk
00:06
Kedves Füleky! Most ismét a végtelenségig szajkózott Varsó, Drezda, stb. jön elő, noha ezek – jól tudhatóan – kellően dokumentált és még – esetleg – azokat ismerő emberek életében épültek újjá. Tehát számos hiteles dokumentum segítette a helyreállítást. A Frauenkirchen esetében több ezer eredeti követ digitalizáltak és használtak fel a rekonstrukcióhoz. A prágai templom és társaik (pl. Firenze Santa Croce, Duomo), egy másik már régen túlhaladott korszak idején fejeződtek be egészen más szemlélet alapján. Ott van még a kassai dóm, a Mátyás templom, a veszprémi, pécsi székesegyház, amiket szintén a purizmus jegyében alakítottak át a XIX – XX. század fordulóján. Zsámbék esete ezzel szemben teljesen más. Itt néhány tucat kőből próbálnak kiváló szakemberek egy elképzelhető rekonstrukciós állapotot meghatározni, amiről maguk is azt mondják, hogy több ponton nemhogy bizonytalanság van, de egyenesen semmilyen információ nincs, így a rekonstrukciós javaslat több ponton csupán puszta hipotézis. Ez alapján teljes félreértés a kiírásban megfogalmazott bírálati szempont, miszerint: „a beavatkozás során létrejövő alkotás új építészeti entitás, [valamint] a tervezőtől nem elvárás, hogy az egykori építészeti részletek tekintetében sejtéseket fogalmazzon meg.” Vagyis ha törik, ha szakad, újjá kell építeni azt is, ami nincs és tudományos alátámasztás sem segíti, sőt a tervezői válaszok szerint Möller kiegészítéseinek kezelése is a tervezőre van bízva, vagyis akár el is bonthatja. Ami persze egyenlő a műemlékrongálás bűntettével, hiszen az idestova már 250 éve rom állapotú templom 1950-ben Möller (és Lux) kiegészítéseivel együtt kapott műemléki védelmet. Azt senki nem mondhatja, hogy azok holmi értéktelen tákolmányok, amelyek bontására érvényes a törvénynek a részleges bontásra vonatkozó passzusa. Az ismertetett terv – azontúl, hogy az alkotók részéről egy önfeláldozó bátor tett volt – számos ponton előremutató és a műszaki–gazdasági realitásokat szem előtt tartó megoldást tükröz. Nem állítom, hogy a romfalak védelmének ez a legjobb módja, vagyis a lefedés formáját és mértékét még változtatni kell. Viszont teljesen fölösleges a fenntarthatatlan funkciókkal telezsúfolt, túlzott beépítést erőltetni, hisz így is 10 milliárdokról beszélünk, ha komolyan vesszük a kövek restaurálását, a szükséges kiegészítést, a támfalakat, a statikai megerősítést, az üregek biztosítását, a még hiányzó régészeti feltárásokat és még sorolhatnám. A tisztességes kiírás – egyrészt megvárhatta volna a már készülő monográfia megjelenését, másrészt a műszaki előkészítő vizsgálatokat széles körben megvitathatta volna előzetesen – arra kérhetett volna be javaslatot, hogy a meglévő és egyedisége miatt ország-világ előtt ismert, rom formájában fennmaradt templom és kolostoregyüttes további hasznosítása hogyan lehetséges fenntarthatóság szempontjából és a kulturális, valamint alkalmanként egyházi funkció biztosításával, és hogyan tehető alkalmassá a látogatók kulturált fogadására és kiszolgálására. Sajnos nem ez történt. Lelkük rajta. Javaslom még az ÉS augusztus 18-i számában, „a zsámbéki rom – remélhetőleg nem múlt időben” című cikk elolvasását is.
23:06
Nagyon egyetértek Füleky-vel. Szerintem is a lerombolt, díszeitől megfosztott, lecsupaszított épületek rekonstrukciója nagyon kívánatos lenne. Berlinben a semmiből építették újjá a Schloss-ot, Drezdában a Frauenkirche-t. Budapesten a Budai vár Hauszmann féle állapotának helyreállítása folyamatban van, csak nagyon lassan halad. A pesti eklektikus épületek tetődíszeinek, kupoláinak újra építése is tervekben van. A legemblematikusabb kupola a Fonciere palota kupolája az Andrássy út, Bajcsy Zsilinszky út sarkán. Talán az is újjáépül!
16:28
Én már nem tudom mit írjak erre a témára - minden új "ötlet" csak megrémít, ez a terv nemkülönben. Már írtam többször - egy épületet nem azért építettek meg az építtetők, hogy valamikor majd romként "funkcionáljon". Magyarország tragédiája először a tatár betörés volt, amikor letarolták pl.az akkori koraközépkori Esztergomot. Később jött az oszmán magyarirtás 150 éve, gótikus városaink, nagy katedrálisaink, de falvaink rombadöntése is, néha a földdel egyenlővé tétele.A székesfehérvári, esztergomi, nagyváradi, váci, veszprémi, vagy az egri székesegyházak kinézetét már nem valószínű, hogy meg fogjuk tudni valaha - talán az utóbbinál van egy kis remény.A zsámbéki templom több mint a fele áll, valóban még korhűen rekonstruálható lenne - a magyarországi időjárási viszonyok között romként lehetetlen megőrizni, hacsak nem összedőlő kőhalmazként, ahogy már megírtam egy párszor. Említettem a varsói királyi palota, a drezdai Frauenkirche esetét, amelyek földig voltak rombolva - mégis újból felépítették, és a drezdai templom előtt állva nem volt semmi hiányérzetem, ellenkezőleg - örültem, hogy úgy láthatom, ahogy a háború előtt kinézett. Senkit sem zavart, hogy újonnan húzták fel, a drezdaiak büszkék rá. Most megismétlem: a zsámbéki templom csaknem két harmada áll, nagyrészt még az eredeti kövek, sőt boltozatrészek is.A francia Aveniéres temploma is homlokzatában, és a mögotte lévő részekben újonnani építésű. A prágai Szt.Vitus dómnak csak a szentélye és a déli tornya állt. Senkit nem izgatott, hogy az első felét nem helyreállították, hanem komplett "kitalálták", a homlokzattal, homlokzati rózsaablakkal és tornyokkal együtt - 1929-ben fejezték be. Ma mindenki úgy csodálja, mintha az egész középkori lenne. És még sorolhatnám a példákat.Csak nekünk magyaroknak nem szabad helyreállítani egy középkori, nagyobbrészt álló templomot- nehogy már mi is örülhessünk mint a drezdaiak, prágaiak, varsóiak, avesniériek, stb.,stb.Ehelyett mindenféle agyament "romosdit" akarnak itt játszani fura elméjű, idegen lekületű emberkék. Idézet: „felhívnánk a figyelmet arra, hogy mennyivel izgalmasabbak lehetnének azok az építészeti pályázatok – főleg ilyen összetett és ellentmondásokkal teli témák kapcsán –, ahol a követelmények sokkal könnyebben teljesíthetők kisebb irodák, vagy fiatal építészek számára is „. Nos, ezt próbálgassák kisebb irodák, és „fiatal építészek“ jóval kévésbe értékes épületeken, nem az egyik legértékesebb, még mindig korhűen helyreállítható templomunkon.