Fekete ház – Családi ház a Darázs dűlőben
A Studiobazaar tervezői Orfűtől nem messze, a Mecsek oldalába terveztek az erdei hangulathoz illő, égetett faburkolatú épületet. A családi ház józan és kompakt kialakítása mellett lehetőség nyílt egy kísérletező, de otthonos élettér létrehozására.
A tervezésről
Építészként az egyik legnehezebb feladatunk az ötleteink, intuíciónk átadása az építtető felé, főleg ha az egy nem mindennapi dolog. Hiába tudjuk és érezzük, hogy jó úton járunk, megvan a megoldás, sikerült megragadni a „genius loci"-t – a siker még nem garantált. Sokszor van az a pont a tervezési folyamatban, amikor úgy érezzük, hogy most dől el minden: ha ezt megértik, akkor minden sínen van, ha nem, akkor gyötrelmes út vár ránk. A pécsi Égervölgy tövében épült ház tervezésénél ez a pont az égetett faburkolat, a Shou Sugi Ban alkalmazásának lehetősége volt. Tisztán emlékszem a formálódó megérzések kristályosodására, a megoldás megszületésének örömére, ugyanakkor arra a kissé frusztráló érzésre is, hogy mérlegre kell tenni az ötletemet. Félelmem azonban alaptalannak bizonyult, a megbízók egyből beleszerettek a házba, szerelem volt első látásra.
A közös munka ezek után még gördülékenyebben ment, közös cél lebegett a szemünk előtt, így nem volt nehéz csökkenteni a ház programján, itt-ott megnyirbálni a négyzetmétereket, tudtuk, hogy a lényeget már megtaláltuk.
A házról
A ház a már említett égervölgyi erdő szélén helyezkedik el, az Orfűre vezető kacskaringós Abaligeti úttal párhuzamosan futó Darázs dűlőben, amelynek keskeny, Mecsekoldalra jellemző útja egyfajta átszellemülést biztosít az ide érkezőnek, átmenet a forgalmas városi tömeg és egy erdész út között. A telepítésnél kiemelt szempont volt az erdő közelsége, azonban a terasz délre néz, így egyszerre engedi élvezni az erdei atmoszférát és a pécsi panorámát. A józan funkcionális programnak köszönhetően sikerült a minőséget sűríteni, a koncepciónak alárendelt építészeti gesztusok hangsúlyosan és egyértelműen jelennek meg az épület teljes keresztmetszetén végig futó előtetőn és teraszon, az égetett faburkolaton és az azzal kontrasztos nyílászárókon, a tetőt átdöfő, lebegő füstelvezető ernyőn, valamint a homlokzathoz illő fekete, rejtett napelemekkel ellátott tetőn. A tömörítésnek köszönhetően a ház nem rendelkezik felesleges terekkel: a terasz alatti tér autóbeállóként funkcionál, a földszinti nappali élettérhez mindent tudó, de józan méretű szülői blokk csatlakozik, a tetőtéri galéria a home office tere, a gyerekszobák pedig barátságos kuckók. A ház külsőjére jellemző markáns gesztikuláció a belső térben lecsendesedik, átadja a helyét a családi élet mindennapi komfortjának és melegségének.
Shou Sugi Ban
Shou Sugi Ban, avagy „égetett cédrus lap" napjainkban nemzetközi szinten egyre elterjedtebb fa kezelési eljárás, illetve burkoló anyag. Az eljárás azonban nem újkeletű, a 18. századi Japánban jöttek rá, hogy a megégett felületű fa jobban ellenáll a tűznek, így növelni tudták a rendkívül sűrű beépítések tűzbiztonságát. Ezen kívül a kezelés fokozza a faanyag környezeti ellenállóképeségét is, mivel a sejtekben található szénhidrátok (cellulóz és hemicellulóz) elégnek, ugyanakkor a fa szerkezeti merevségét adó lignin megmarad, így a gombák, farontó bogarak már nem tudnak kárt tenni benne. A felület ezenkívül jobban ellenáll az UV sugárzás káros hatásainak is. Az eljárást kedvező tulajdonságai miatt hazánkban is alkalmazták/alkalmazzák, a földdel érintkező oszlopok-gerendák felületét a felület elszenesítésével teszik ellenállóbbá.
A napjainkban egyre többször előtérbe kerülő karbantarthatósági kérdések fokozatosan háttérbe szorítják a faanyagot, mint végleges látszó felületet – az embereknek se idejük, se energiájuk nincs egy folyamatos karbantartást igénylő felületre –, így alapkritériummá vált a kis igényű vagy akár teljes karbantartásmentesség. A shou sugi ban felületek minimális karbantartás igényűek, viszont mivel természetes anyagok, ezért egy természetes erodálási folyamattal számolni kell, ezt egyszerű karbantartó olajozással lassíthatjuk.
A kedvező technikai sajátosságokon túlmenően az elszenesedett, megégett felület absztrakt esztétikai többlettel ruházza fel a felületet, amely egyszerre barátságosan ismerős és izgalmasan idegen hatást kelt a szemlélőben.
Az égett faburkolat ötletének felbukkanása után rögtön szembesültünk vele, hogy nem egy tucattermékről van szó: akkoriban itthon nem, és külföldön is csak Észak-Európában találtunk kész termékként kapható burkolóanyagot. Ez viszont sem minket, sem a tulajdonosokat nem tántorította el, hogy véghezvigyük, amit megálmodtunk. Egy remek pécsi asztalos segítségével zsindelyprofilos vörösfenyő lambériából sikerült előállítani a kívánt felületet.
Kozák Barnabás
Szerk.: Borenich Levente