Agrocentrum - Farkas Zsófia diplomamunkája

Farkas Zsófia (BME Mezőgazdasági és Ipar Tanszék) diplomamunkájában tervezési helyszínnek a Devecser belvárosában található Esterházy-kastélyhoz tartozó egykori uradalmi épületcsoport területét választotta. Terve egyrészt építészeti értékmentésként javaslat a nagy múltú épületegyüttes rehabilitációjára, másrészt agrároktató- és termelőközpont létesül ami a munkaerő-piaci igényeket figyelembe veszi.

Az ötlet

Amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit is kéne diplomára tervezni, egy dolog volt biztos: az hogy valami társadalmilag hasznos dolgot szeretnék alkotni, hiszen ki tudja, hogy mikor lesz erre legközelebb lehetőségem. Az ötlet sokat alakult, próbáltam észrevenni hiányokat, valamit, ami közel áll hozzám, az értékrendemhez, és ami ha valaha megépülne, többet tudna adni annál, mint hogy egyszerűen csak egy szép épület. Végül egyszer az autóban ülve, a híreket hallgatva lettem figyelmes egy kezdeményezésre, az NFA szociális földprogramjára, melynek lényege, hogy a rászorulóknak nem pénzt, hanem föld- és vetőmagadományt adnak, így segítve őket. Rögtön megtetszett a gondolat, hiszen mennyivel nagyobb értéke van annak, amit magunknak termelünk, tudjuk, mennyi munkával jár, nem is beszélve arról, hogy sokkal finomabb. Azonban jobban belegondolva a dolog nem is olyan egyszerű. Született városi lányként nem sok tapasztalatom van a kertművelésben, így ha kapnék egy darab földet, és néhány magot, nemigen tudnám, hogy hogyan is vágjak bele a földművelésbe. Így okoskodva jött végül az ötlet, hogy talán nem vagyok egyedül ezzel a problémával, így ha lenne egy olyan hely, ahol el lehetne sajátítani a háztáji gazdálkodás alapjait, akkor sokak számára nyílnának új távlatok megélhetés tekintetében. De ha már iskola, akkor legyen profi: legyen szakszerű, nyújtson magas színvonalú, sokrétű képzést, ugyanakkor bárki számára elérhető, így hatást gyakorolva szűkebb-tágabb környezetére. És ezen a ponton kezdett el kirajzolódni a később ’Agrocentrum’-nak keresztelt létesítmény képe.

Helyszín

Újabb hosszas töprengés után, a választás végül Devecserre esett. Tavaly nyáron itt dolgoztunk a Narmer Építészstúdióval, és felmértük az egykori Esterházy uradalom néhány megmaradt épületét. Már akkor azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz ezekkel az épületekkel. Végül a mezőgazdasági múlt meggyőzött: a tervezési helyszínem a Devecser belvárosában található Esterházy-kastélyhoz tartozó egykori uradalmi épületcsoport területe lett.

A program tehát kettős céllal bír: egyrészt építészeti értékmentésként javaslatot tesz a nagy múltú épületegyüttes rehabilitációjára, megtartva annak értékes elemeit (boltozatos istállóépület vagy a Balaton-felvidéken mára egyedülálló példaként megmaradt konzolos tetőszerkezetű cselédszállás épülete). Eközben pedig újraértelmezve az egykori mezőgazdasági központ funkciót, egy olyan agrároktató- és termelőközpont létesül, ami a munkaerő-piaci igényeket figyelembe véve teret biztosít a mezőgazdasági célú átképzésnek, illetve tankertészetként mintául szolgálhat a szűkebb és tágabb termelőközösségnek egyaránt.

Az uradalom története

A mai kastély helyén a XV. században az itt birtokkal rendelkező Choron család körülkerített kőháza volt. A feltehetően földszintes kúria a Torna patak ekkor erősen mocsaras, itt-ott kisebb tavakkal szaggatott árteréből kiemelkedő halomra épült. Az első adatok a XV. századból maradtak fenn. Az udvarházat 1514-ben Dózsa György felkelő keresztes csapatai elpusztítottak. Az újjáépített lakóházat az 1526-os mohácsi csata utáni időszakban a belháborús viszonyok miatt várszerűen megerődítették, kőfallal vették körül, amit magas őrtorony tagolt. A fal körül vizesárkot alakítottak ki, amelybe a Torna vizét vezették. A kőházat átépítették 1532-37 között, amikor az egyszerű épület helyén emeletes várkastélyt emeltek. Az egészet kőből, cölöppalánkból készített fal vette körül.

A birtok 1626-tól az Esterházy főnemesi család tulajdonába került át.
Az épületről 1718 körül még azt írták, hogy elegáns, a század közepére azonban nagyon is elhanyagolt állapotba került, uradalmi magtárnak használták. Az 1760-as évekig abban a formában állt, ahogyan 1526 körül megépítették - a 17. századi leírás szerint a vár északi oldalán egy nagy halastó terült el, amelybe egy nagyobb méretű olaszbástya nyúlt, amelyet ma a később épített öregtorony alapjaiban sejthetünk.

A jelenlegi plébániatemplom 1761-1762-ben történt építése alkalmával a kitermelt földet a vizesárok betöltésére használták fel. A külső falakat olyan mértékben bontották meg akkor, hogy 1766-ban egy szakaszon új kerítés falazását rendelték el. Ugyanekkor a falakon belül már állt a mai melléképületek egy része, amelyekben az uradalmat irányító tisztségviselők laktak.
A 18. század végére mindennek ellenére az épületek már nagyon rossz állapotban voltak. Újjáépítésére több terv készült, a megvalósult, késő barokk stílusú terv – amelynek a főépület a mostani alakját köszönheti – a pozsonyi német Georg Karl Zillach építész műve lett (a rajzok sajnos elvesztek). Az építkezés az 1790-es évek elején történt. A főépület átépítése mellett ekkor készült a mai barokk főkapu. Feltehetően ebben az építési hullámban épült a gazdasági épületek jelentős része is – például a barokk stílusú, boltozatos istállóépület, vagy a cselédszállások épülete - az akkori tapolcai uradalmi építész, Gött Antal irányítása mellett. Ezt támasztják alá az épület felmérési munkálatai közben talált 1792-es pecsétes téglák is.

Az archív fotókon jól látható, hogy a barokk főkapunak volt egy párja is, amely a gazdasági épületekhez (malom, istálló, cselédszállás) vezetett, ami azonban a II. világháború után az egész uradalmi birtok körüli fallal együtt elpusztult.
A 18. század végén a kastélytól keletre elterülő tó vizét lecsapolták, helyére angolparkot telepítettek. 1790-től megközelítően egy évszázadig maradt változatlan formában a kastély. A 19. század végén Voyta Adolf tervei szerint eklektikus stílusban építették át az épületet. Az átépítés pontos időpontja és körülménye nem ismert.

A második világháború utáni években, amikor a kastély teljes berendezése eltűnt, az épületek egy ideig üresen álltak, majd a járási hivatalok költöztek be. Azoknak az Ajkára való átkerülését követően az első elképzelés szerinti megyei továbbképző központ nem valósult meg.
Ma az egykori Choron-várban Devecser városának nyilvános könyvtára működik, a kastély egyik szárnya pedig az idősek otthonának ad helyet. Az uradalmi épületek egy része a rendszerváltás után magántulajdonba került, állapotuk erősen leromlott. Az egykori gőzmalom épületének rehabilitációja nemrég kezdődött el, az épületbe a felújítás után vásárcsarnok és buszállomás fog kerülni.

Társadalmi – gazdasági helyzetkép

Devecser lakónépessége az utolsó 8-10 évben egyre súlyosabb fogyást mutat, melyet a vörösiszap-katasztrófa hatása a lakónépesség számának újabb, közel 10-12 %-os csökkenésével tetézett.

Jellemző a fiatal, magasabban képzett felnőttek elvándorlása. Ezt jól mutatja, hogy kifejezetten alacsony a felsőfokú végzettségűek aránya, míg magas az általános iskola 8 osztályát és az érettségit nem adó középfokú iskolát végzettek aránya.

Devecserben kifejezetten magas a roma etnikumhoz tartozók becsült aránya (lakónépesség 30 %-a, általános iskolások 50 %-a), akik esetében a társadalmi hátrányok halmozottan jelennek meg.
A városban a munkahelyek száma és a jövedelemtermelő lehetőségek erősen korlátozottak, melyet tovább rontott a vörösiszap-katasztrófa közvetlen és közvetett pusztítása – így különösen a mezőgazdasági és az ipari termelést. Turizmus gyakorlatilag nem létezik a városban, szálláshelyek 2003. óta nincsenek.

A regisztrált munkanélküliség kifejezetten magas, a megye városai tekintetében a második legrosszabb érték. Megfigyelhető jelenség, hogy a kevés számú magasabb képzettséget igénylő vezetői státuszt nagyrészt Devecserbe távolabbi településekről bejáró munkavállalók töltik be, akik nem telepednek le a városban vagy térségében.

Devecser az utóbbi évtizedekben térségközponti funkcióit nagyrészt elvesztette, a szolgáltatási paletta viszonylag hiányos, a szolgáltatások alulfejlettek, mind szakmai, mind infrastrukturális szempontból fejlesztésre szorulnak.

A helyi közösségi élet – többek között megfelelő közösségi terek hiányában – alacsony intenzitású, gyenge a helyi identitástudat, a Devecser-tudat. A város a közismertségbe az ipari katasztrófa révén került be, negatív imázzsal.

A funkció – Agrocentrum

Ezeknek a folyamatoknak szabhatna gátat egy olyan új intézmény, mely Devecsert kiemeli ebből a negatív képből, lehetőséget teremtve, hogy visszanyerje kistérségi regionális központi szerepét. Hiszen ha a katasztrófától eltekintünk, megfigyelhető itt is – csakúgy, mint sajnos az ország sok más területén – a háztáji kertészkedés visszaszorult, a valaha volt rutin tudás az ifjabb generációkra már nem hagyományozódott át. Ezen kívül általános jelenségnek mondható az is, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban lévő szakképzett munkaerő nagyon alacsony számú, holott országunk kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik (a termelés hozamának csupán a hiányos öntözőhálózat szab gátat).

Az ’agrocentrum’ fantázianév tehát lényegében egy olyan mezőgazdasági oktató-kutató intézményt jelent, melynek alapja egy tankertészet, tehát az elméleti oktatást helyben tudja ötvözni a gyakorlattal. A cél azonban nem csupán egy elszigetelt kutatóbázis létrehozása volt, hanem egyfajta tudáscentrum kialakítása (akár regionális szinten), mely egyaránt teret biztosít a magas színvonalú mezőgazdasági szakképzéshez, ugyanakkor szűkebb környezetében pozitív példaként szolgálhat, újra a köztudatba hozva a háztáji kertészkedés előnyeit.

Előtanulmányaim alapján egy tankertészetnek mindig hármas funkciót kell ellátni:
1. oktatás
2. kutatás
3. szaktanácsadás

Az épület funkcionális rendszerének kialakításakor tehát az elsődleges szempont volt, hogy mindhárom feladatát maximálisan ki tudja elégíteni.
Az oktatás rendszere a gyakorlatra épül, mely célszerűen a teljes terményfolyamatot mintázza a magvetéstől a feldolgozásig. A létesítmény egyik része ezért gazdasági funkciókat takar, mint a termesztőház, és a hozzá tartozó raktársor, vagy a feldolgozó blokkja. Ehhez szervesen kapcsolódik a szaktanácsadás, melyhez egyrészt a bárki által megtekinthető mintakert és a konferenciaterem biztosít teret, valamint a szűkebb környezettel való kapcsolat erősítése érdekében egy kóstolóbolt is létesül ahol a saját termények, termékek értékesítése történik. A kutatásnak pedig mind elméleti, mind gyakorlati oldala adott a szakkönyvtár és a labor telepítésével.

Építészeti megformálás

Az új létesítmény kialakítása során fontos volt a meglévő épületek értékes elemeinek megőrzése, vagy funkcióváltással történő beintegrálása a tervbe, ezért az átalakításoknál alapvető fontosságú volt megtalálni, hogy mi az, ami megőrzésre érdemes, és hogyan lehet ezekre az előnyökre ráerősíteni. Végül három ilyen pontot emeltem ki: a boltozatos tér egy légtérként való kezelése a szakkönyvtár funkcióval; a lábaspajta rendezvénytérré átalakítása csupán a ’lábak’ megtartásával, ezáltal központi, a két kertrészt összekötő szerepbe helyezése; valamint a cselédszállás konzolos tetőszerkezete, amelyre reflektál a mintabolt új magastetős blokkjának előtetős kialakítása.

Az épületet kialakításakor igyekeztem minél jobban a környezethez illeszkedni, hiszen egy alapvetően családi házas vidéki környezetbe kerül, ugyanakkor mindössze két sarokra van Devecser belvárosa, aminek igen jellegzetes karaktere (oldalhatáron álló épületek, zártsorúság) ebben az utcában még erősen érezhető. Bár a létesítmény nagy, mégis, szerettem volna ezt a kisvárosias léptéket tartani, ugyanakkor a funkcióból adódóan nem beleolvadni a környezetbe.

Tömegalakítás

Az új épületrészek kialakításakor sarkalatos pont volt a régi épületekhez való csatlakozás, azokra való reflektálás. Végül két magastetős egységet tettem le, amelyeket a régi épületekkel összeköt a lapostetős egyszintes épület. A lapostetős részek karaktere alapvetően eltér a meglévőkétől anyagválasztásban és építészeti megformálásában egyaránt. Régi és új összefűzése volt a cél, nem a korábbi épületek mímelése. A magastetős épületrészek a meglévő épületek újraértelmezett ellenpontjai, míg a földszintes lapostetős rész a teljes terület összefűzi, átszövi, egyfajta keretbe, rendszerbe foglalja. A területet mintegy falként körülzárja, ami egyben utalás is az egykor itt húzódó városfalra. Ez a fal viszont több helyen is felnyílik, bejutást engedélyez.

Anyaghasználat

Az épület homlokzatburkolata látszóbeton kéregpanel és a faburkolat, melyek szándékoltan eltérőek a már meglévő épületek vakolt felületeitől. A belső udvarok felől alumínium függönyfal rendszert használtam, mely lehetővé teszi a közvetlen vizuális kapcsolatot a külső és belső tér között, még tovább erősítve a funkcióból adódó kint és bent közötti szoros kapcsolatot.

Belsőépítészet

Az épület oktatási és közönségforgalmi tereibe csiszolt beton burkolatot terveztem, ami jól harmonizál az egyes terekbe tervezett fa bútordarabokkal (előtér recepciós pultja, aulában található kinyitható tálaló és asztalok). A bolt és a rendezvénytér magastetős légterébe látszó fa fedélszék készül, így növelve a belmagasságot, kellemesebbé téve a közönségforgalmi tereket. A kóstolóbolt berendezése fából készült különböző polcos és pultos tárolók, és a nagy kirakatablaknál egy étkezőpult is kialakul, a helyben fogyasztáshoz.

Funkcionális szervezés

Az épületen belül több funkcionális egység különül el: oktatás-kutatás, gazdasági részek, közösségi, félpublikus területek.
A régi épületek új funkciójának megtalálásakor fontos volt, hogy a már említett értékeik ne sérüljenek, így a boltozatos istállóteret mindenképpen egy légtérnek képzeltem el. Ehhez illeszkedik a szakkönyvtár funkció is ahol a boltívek alatt csak a polcok tagolják a teret. Az egykori lábaspajta esetében sok múlt azon is, hogy az épület a tervezési terület közepén van, teljesen kettévágva a telket. Mivel a használatból adódóan fontos, hogy az egész terület belülről bejárható legyen, adott volt, hogy a lábaspajta csupán a lábak megtartásával egy fedett-nyitott átjáróvá váljon. Ugyanakkor központi szerepe miatt végül ide került konferenciaterem is, mely jó időben teljesen kinyitható, így az udvarokkal együtt tud rendezvénytérként működni.

Az új épületet több belső udvar tagolja. A létesítmény életében a funkcióból adódóan nagyon fontos szerepet játszanak ezek a külső nyitott, vagy fedett-nyitott terek, tehát ezeknek a megfelelő minőségének megtalálása éppen annyira fontos volt, mint a belső téri kialakítás – így például az előtérhez csatlakozó elegánsabb levendula előkert, egyfajta hívogató látványosság, míg a gazdasági funkciókkal körülvett munkaudvar sokkal prózaibb megfogalmazású.
Az épület része a tankert is melynek megfelelő működéséhez szükséges termesztőházakat telepíteni. Az ehhez szükséges összes raktár a Széchényi utca felől kapott helyett, kissé visszahúzva az utcafrontról, így előtte egy gazdasági parkoló jöhetett létre, és az üvegházak is védettebb pozícióba kerültek.

Az épületnek két fő bejárata van. Az egyik, a reprezentatívabb oktatási és konferenciarészhez kapcsolódó előkertes bejárat, ami a csendesebb Park utca felől kapott helyet, és a megformálása nagyvonalúbb, közintézményre valló. Vele átellenben pedig a forgalmasabb Széchenyi utcán a mintabolt felőli bejárat található, ami a helybéliek felé nyit, visszafogottabb, gyakorlatiasabb.

Köszönetet szeretnék mondani a többéves konzultációért és támogatásért Vasáros Zsoltnak, a diplomamunkámhoz nyújtott segítségükért a szagági konzulenseknek, és Aranyos Lajosnak a Gödöllői Tankertészetből, valamint az opponenciáért Pásztor Józsefnek.

Farkas Zsófia