Átadták az új KOGART Múzeumot Tihanyban

A kortárs képzőművészet népszerűsítését küldetésének tekintő KOGART megnyitotta legújabb múzeumát, ezzel újabb vonzó célpontot kínálva a Tihanyba érkező érdeklődőknek. Az építészeti és képzőművészeti szempontból is vonzó épület tervezője Bársony István és csapata.

Tervezési program, meghívásos pályázat elvárása:
A tervezési program alapján a meghívásos pályázat elvárása egy Tihanyban megvalósuló, egész évben nyitva tartó, állandó és időszakos kiállításoknak otthont adó KOGART Múzeum tervezése volt. A beépítési paraméterek előírásai miatt megtartandó beépítésű telken álló épület megtartásával egy új múzeumépület tervezése volt a feladat. A kiállítási terek elrendezése úgy történjen, hogy elhelyezhető legyen egy állandó Borsos Miklós gyűjtemény (kisplasztikák, grafikák), egy másik kiállítótérben pedig egy évente néhányszor cserélődő tematikájú XIX-XX. századi magyar festménykiállítás (Kogart Alapítvány, Kovács Gábor Művészeti Gyűjtemény). Szükséges továbbá az ezeket kiegészítő fogadótér (shop, ruhatár, raktár, vizesblokk). A kert meghitt és zárt, a helyi mikroklímához alkalmazkodó növényzettel valósult meg.

A Megrendelő az épület megjelenésével kapcsolatban elvárásként azt fogalmazta meg, hogy az legyen a környezetébe illő, elegáns, de nem hivalkodó, minőségi anyagokból, de puritán módon kialakított kortárs szellemiségű épület, mely tükrözze a helyi és funkcionális értékeket és jól deklarálja, hogy ő egy KOGART MÚZEUM. Ezek a kritériumok összhangban állnak a terület kiemelten védett helyzetével is (műemléki és tájvédelmi terület).

Helyszín és környezet - az eredeti állapot bemutatása:
A telek, ill. az azon elhelyezkedő épület a település központjában, a Polgármesteri Hivatal szomszédságában található. Az épületet ÉK-i és DNy-i irányból közterület határolja. DNy-i irányba a Kossuth Lajos utca felé nyitottan, ÉK-i oldalon a domboldalba süllyesztve helyezkedik el. A domboldalból ilyen módon kirekesztett terep sík. Megközelítése gyalogosan és gépjárművel a Polgármesteri Hivatal felől a Kossuth Lajos utcával párhuzamosan futó szerviz-útról történhet.

Az eredeti épület gyógyszertárként működött. Központi elhelyezkedése ellenére jellegtelen volt, aránytalan tömege és lepusztult állapota miatt elszakadt az utcaképtől és környezetétől. A 20. század első feléből származó archív felvételek alapján feltételezhető, hogy az utcafronti tömeg és a hozzá merőlegesen kapcsolódó középső szárny már állt, majd a század második felében (kb. 60-as évektől) többször is visszabontottak, hozzáépítettek az épületegyütteshez. Ma csak az utcafronti épület utal egyértelműen az eredeti épületre, mivel itt megmaradtak a Tihanyban hagyományos kőfalak.

Az utcai épületrész volt az értékesítés tere. A középső épületrészben raktárak, az épület hátsó szárnyában szolgálati lakás és garázs volt. Az eredeti épület nyílászárói esetlegesek voltak, csak az utcafronti homlokzat tükrözött hagyományos kiosztást. Az épület többi részén a folyamatos bővítések, toldások eredményeztek rendszertelen homlokzati megjelenést (lásd eredeti állapot felmérési terveit, fotóit). Az épület által közrefogott kert állapota elhanyagolt volt, jelentős része töredezett aszfaltburkolattal volt fedett.

Tervezési koncepció:
A koncepció lényege a megbízó programjával összhangban, a helyi építési szabályzatot és a kiemelt műemléki környezetet, tájvédelmi körzetet alapul véve, hogy a meglévő épület szerkezeti, gépészeti, formai adottságait alapvetően csak a legszükségesebb változtatásokkal használjuk ki. Ennek eredményeként az épület a városközponthoz és új, nemes funkciójához méltó, esztétikus, korszerű, kortárs és barátságos múzeumként születhessen újjá.

A tervezés legfontosabb kiindulópontja és egyik legnagyobb kihívása a már kialakult beépítési struktúra felhasználása és az új elvárások, funkció integrálása volt.

Alaprajzi – funkcionális koncepció:
A megbízói program szerint a leendő képtár három fő egységre osztható. 1.: A főbejárati zónára, azaz a középső traktusra, mely magában foglalja a recepciót, shopot, pihenő zónát, vizes blokkot. 2.: Az utcai traktusra, mely a Borsos Miklós állandó kiállítást foglalja magában 3.: A legnagyobb egységként az időszaki kiállításokat befogadó – a KOGART XIX-XX. századi képgyűjteményeinek darabjait és más, hasonlóan nívós képzőművészeti tartalmakat évente többször változó tárlaton bemutató – harmadik, belső traktusban elhelyezett kiállítótérre (lásd tervezett épület terveit).

Annak érdekében, hogy a szűkös és közúti forgalomnak kitett épület-előteret a funkcióhoz és nívós megjelenéshez igazítsuk, a kerítés vonalát a kert irányába hátrébb toltuk. Ezzel ugyan kisebb lett a kert csak látogatók által használható része, ugyanakkor a főbejárat megközelítését ki tudtuk jelölni. A kerítés bejárattól induló falával vizuálisan és funkcionálisan is egyértelműen vezetjük be az ideérkező látogatókat. A múzeum nyilvános, nyitott fogadótere ily módon látványos és kényelmes elemévé válik a megérkezésnek, az épület feltárásának. A múzeumépület előterének megnövelésével elegáns térkapcsolat alakulhat ki a KOGART Múzeum és a városi közterület között.

A hátrahúzott, áttört kerítés mentén az épületbe haladó látogatók előtt felsejlik az igényesen kialakított belső, intim kert látványa. A komfortérzetet és a főbejárat hangsúlyát emeli a belső terasszal összekötött, pergolás, üvegezett előtető. A bejárattal szemben árnyas pihenőt alakítottunk ki, melyet a kerti oldalon az áttört kerítés szegélyez, az utca felől pedig egy intenzív zöldtetővel fedett, természetes kőfalazatú tároló biztosítja az árnyas, meghittebb kialakítást. Erre a kőfalra kerül a KOGART felirat, valamint a falba süllyesztve az aktuális programokat bemutató üvegezett display. 

A főbejárat elhelyezése ezen a helyen azért szerencsés, mert ideálisan osztja ketté az U alakú épületet. A főbejáraton belépve az épület fogadó-terébe érkezünk meg. Itt található a recepció, shop és pihenőtér. A recepciót körbefonja a múzeum shopjának könyv, CD, képeslap, ajándéktárgy kínálatát bemutató (hol nyitott, hol üvegezett) polcrendszere. A fogadótérből induló közlekedő két végpontján található a két kiállítótér valamint innen nyílik a vizesblokk és a kert. A pihenőtér egyben a kerti kijárat, kerti terasz előtere is. A fogadótér illetve közlekedő által összekötött kiállítótermeket üvegfallal nyitottuk meg a közlekedőtér teljes szélességében. A közlekedő ablakain a kerti terasz irányából tárul fel a belső kert látványa.

A Borsos Miklós kiállítás termét az épület utcai épületszárnyában helyeztük el. Mivel ez az épületrész a leglátványosabb eleme a leendő múzeumnak, ezért az állandó kiállítás méltó emlékhelyéül is szolgál annak a szobrászművésznek, akit a Balaton, a balatoni táj oly sokszor megihletett. Ennek a koncepciónak gesztusértékű látványeleme az épület oromfalán elhelyezett Borsos-alkotás (Gömböt tartó nőalak, 90*60 cm, bronz után-öntés).

A kellemes arányú kiállítóteret az utcafront null-parapetes ablakain feltáruló tihanyi panoráma teszi jellegzetesen helyi élménnyé. A látszó fagerendás födém az épületegyüttes legrégebbi helyiségeként idézi meg a múltat. A terem ideális adottságokkal rendelkezik a grafikai alkotások és kisplasztikák bemutatásához.

Ahogy a Borsos kiállítóterembe, úgy az épület időszakos kiállítótermébe is üvegajtón tudunk belépni, hogy még jobban érezhessük az egymásba fonódó terek folytonosságát. Ezzel még tágasabb érzetet, összefüggő térérzetet, jobb tájékozódást igyekeztünk elérni. Az épület legnagyobb, a belső kertet körbeölelő részében helyeztük el a XIX-XX. századi magyar festészetet (kb.: 25-35 db festmény kiállítására alkalmas) bemutató képtár egybenyíló tereit. A kiállítótér strukturáltságát, kiállításra alkalmas felületeit arányosan kiosztott „pengefalakkal" fokoztuk.

A kiállítás legnagyobb összefüggő teremsorát egy-egy kerti ablak tagolja az alaprajzi szekciók ritmusában. A beépítetlen padlástérben a gépészeti berendezések kerültek elhelyezésre. Az akadálymentesítés miatt a belső szintkülönbségeket megszüntettük, a hátsó rész padlóvonalának lesüllyesztésével, és az utcafronti szárny padlójának feltöltésével. Az épületet egy külső rámpán lehet megközelíteni.

Tömeg – anyaghasználat koncepció:
Az épület külső megjelenésénél törekedtünk a helyi építészeti tradíciók megidézésére, az épület új funkciójához illeszkedő reprezentációra. Az utcai front - mely kőfalazata miatt jól elkülöníthető szerkezeti egységként jelenik meg - a két végén elegáns oromfalas lezárást kapott, hagyományos, macskalépcsős oromzárással, jellegzetes tihanyi kőburkolattal. Így az épület arányai egyensúlyba kerülnek és karakteres, de ugyanakkor a tradíciókat folytató megjelenést kaphat.

Az utcafronti tömeg a kerítés visszahúzásával levegősebb helyzetbe került, oromfala valós főhomlokzatként tud funkcionálni. Az épület többi részénél törekedtünk a visszafogottságra, egyszerűségre. A belső kertet körülölelő épületrész jellegzetes eleme a fa pergola és a kő lábazat. A tető hagyományos, natúr egyenes zárású cserépfedést kaptak.

A kerítés világos (bazaltőrlemény-adalékos) műkő elemekből épített plasztikus, áttört kialakítású. Az egyedileg kikísérletezett összetételű látszóbeton felületekkel részben a balatoni modern tradíciókat követtük, részben egyfajta kontrasztot szerettünk volna elérni a hagyományos kő és faanyagok, valamint vakolt felületek mellett. Az egyedi elemekből épített térelválasztó kerítésfallal egyszerre értük el a kert intimitását és védelmét a közúti forgalomtól és tettük egyszerre lehetővé a transzparenciával a külső és belső terek közötti izgalmas áthatásokat, részleges ki és belátást. Ez a bazaltőrleménnyel kevert műkő jelenik meg az ablakpárkányokon, kereteken is.

Az épület padlóburkolata a fogadótérben követi a kívülről csatlakozó kőburkolatot (csúszásmentes jura beige mészkőburkolat). A kiállítótermekbe tölgyfa parkettát és lábazatot terveztünk. A vizes blokk helyiségeiben a kő padlóburkolattal azonos minőségű teljes belmagasságú mészkő falburkolat készült.

A beépített bútoroknál is az egységességre, funkcionális elvárások teljesítésére törekedtünk. A fogadótérben található recepció / shop / ruhatár kialakításánál tölgyfa furnéros bútorokat terveztünk. A fogadótér pihenőterében egy, az eredeti épület ablakát magába foglaló, falba süllyesztett bor-displayt terveztünk be.

Az épület környezetrendezése során Tihany megújuló köztereivel harmóniában gondolkoztunk és az ott használt anyagokat preferáltuk. Az épület előtti közterület teljes burkolatcserét kapott. A kisméretű bazalt kockakő burkolat, legyezős fektetésű felülete egészen a bejárati rámpáig, kerítésig befut, egységessé téve az előtér megjelenését. Az épület középső szakasza előtt húzódó bejárati rámpa és kerti terasz, csúszásmentes jura beige mészkőburkolatot kapott. Az épület nyílászárói, árnyékoló szerkezetei, beépített bútorai mind tölgyfából, ill. tölgyfahatásúra pácolt borovi fenyőből készültek.

A kert kialakítása:
A támfallal szegélyezett zöldterületen a helyi flóra jellegzetes növényeit telepítettük (vadszőlő, fügefa, levendula, fűszernövények). Az itt álló tájidegen fenyőfa kivágásra került. A belső kert kialakítása levegős, intim hangulatú, a pergolával fedett terasz – átmeneti tér - folytatása. A megbízói program kikötésének eleget téve a kert zárt - oda csak a múzeumlátogatók juthatnak be - az utca felől játékos ritmusú, finoman áttört kerítés határolja, melyen túl a főutca nyüzsgő világa húzódik meg.

A fogadótérből juthatunk ki a pergolával fedett teraszra - mely kiválóan alkalmas a kiállítás látogatók megpihenésére, de a későbbiekben kerti rendezvények, koncertek színpadának is. A kerti tipegős ösvényen végigsétálva élvezhetik a látogatók az összefüggő pázsit, ágyások, gyümölcsfák nyújtotta zavartalan nyugalmat. A múzeumot elhagyva, a távozót a finoman tagolt, játékos ritmusú kerítés mögül átsejlő kert látványa kíséri, mígnem feltárul Tihany főutcája és a panoráma a félsziget felé.

Világítás és kiállítás-technológia, gépészet, biztonság:
A múzeum kiállítóterei a legkorszerűbb világítástechnikával felszerelve alkalmasak a legmagasabb szintű kiállítói igények teljesítésére is. A kiállítóterek világítását sínes fényvetőkkel alakítottuk ki. Az egységes és letisztult formájú ERCO ledes lámpatestek strukturált polycarbonát előtétlapjának változtatásával érhető el a különböző világítási igények végtelen számú variációja. A fogadótérbe és közlekedőbe letisztult formájú, az ablakok-ajtók ritmusához igazodó egységes fényfelületű függesztékeket terveztünk be.

A megfelelő tájékozódást, a támfalba süllyesztett járófelületet megvilágító világítótestekkel, kerti taposólámpákkal és a display elemeket megvilágító led-sorokkal oldottuk meg. Az épület homlokzati díszvilágítására a kőburkolatos főépületnél talajba süllyesztett falmosókat használtunk, melyek egyrészt a főépület jellegzetes ablakosztásait emelik ki, másrészt a főoromfalon található domborművet hangsúlyozzák.

A kiállítóterek megjelenésének egységességét az épületben kialakított mennyezeti fűtés-hűtésrendszer biztosítja, melyet a padlástérben elhelyezett szellőztetőrendszer tesz teljessé. Az épületben gázüzemű berendezés nem található, a fűtési és használati meleg vizet a padlástérben elhelyezett beépített hőtermelő berendezés, a levegő-víz hőszivattyú biztosítja. Az épület külső és belső homlokzata, külső nyílászárói a legmagasabb biztonsági fokozatnak felelnek meg. A biztonsági rendszer a golyóálló üvegezéstől kezdve, a legmagasabb fokú zárrendszereken át, a komplex elektromos és személyi védelemig terjed.

Bársony István
vezető tervező