Az amatőr, a profi és a Média Építészeti Díja

@lecsó: Sok könyv tárolása esetén komoly probléma a helyigény és a hozzáférhetőség.

Igen és ezt a felvetést oldja meg ez a szerkezet azzal, hogy levegős, mégsem pazarló alapstruktúrát ad. A helyigény egyébként kevéssé probléma, mint inkább a dolgok világban levésével természetesen együtt járó, a dolgoktól elválaszthatatlan inherens tulajdonság. Ezért nem CSAK körzővel vonalzóval kimérnökösködhető feladatként, hanem beleélő, érzékeny – az utilitarista-funkcionalista fixációikat kordában tartó – és megértő viszonyulásként kellene átélni.

Az elsőhöz minimalizálni kell a kihasználatlan területeket (mind függőlegesen, mind mélységében),

Akkor lenne önnek igaza, ha már egy katalogizált és lezárt könyvgyűjteményt kellene elrendezni. Egy családi könyvespolc-tervezés esetében a minimalizálás rossz tervezési alapparadigma: végeredménye nem képes követni a könyvállomány változását. Ezzel szemben egy optimalizált struktúra, de erről már írtam…

a másodikhoz pedig egyfajta komfortot kell teremteni, hogy ne legyen kényelmetlen a használat. Ez utóbbihoz tartozik esetünkben a létra (hiánya), hiszen a kialakítás miatt aránytalanul sok könyv kerül fejmagasság fölé, valamint a polcmélység, ami idővel felborítja az összhangot (vagy azért, mert betoljuk a kisebb könyveket, rontva ezzel a hozzáférhetőséget és az összképet, vagy azért, mert egymás mögé pakolunk dolgokat, amiket aztán keresgélhetünk összevissza ).

Akkor lenne önnek igaza, ha a.) TUDNÁNK, hogy ebben a házban még egy nyomorult IKEA-fellépő sincs (fémlétrát használnak), és biztosak lehetnénk abban, hogy a napi használatú könyvek IS a felső sorban vannak (és gyehennaként élik meg, hacsak közelíteniük kell a polchoz: ezzel szemben imádják.) Ön ezzel az értékelési szemponttal a közkönyvtár funkcionális elvárásait és használati rendjét csúsztatja egy magán könyvgyűjteményre, amely még éppily mértékben Kunstkammer és Cabinet of Curiosities is.

Vagyis a könyvespolc tulajdonság csak egy részfunkció (és emiatt kompromisszumos a méretezése), a könyveknek pedig kihangsúlyozódik a díszítő szerepük, csak legfeljebb nem a dohányzóasztalon.

Próbálok higgadtan érvelni: a jóindulatú feltételezésem az, hogy a könyvespolc méretezése nem kompromisszumot, hanem olyan optimumot követ, amely befogadja az albumot és a ponyvát, a fekvő- és az állóformátumot, továbbá betölti azt a szerepét, hogy a nappali térnyúlványává tegye a folyosót, miközben fölötte komplex geometriával követi az ablakokat és a szinteltolásokat. (Ennek a belsőépítészeti startégiának a végpontja az, amikor az enteriőr járható bútorrá, illetve tájjá válik.) Értelmezése nem a funkcionalista/utilitarista ideák koordinátarendszerében, valamiféle ideálistól mért távolság függvényében, egyfajta kompromisszumos szenvedéstörténet mentén, hanem egy sokat tudó – formai-esztétikai struktúrateremtés függvényében értelmezhető.

Egyébként pedig elolvasta ön a fenti mondatát? Érti is? Mert én nem. Ugyan már, miért emelődik ki a könyv, ha nem csak rá van tervezve valami és lesz ettől díszítőelem? Mi a búbánatos köze van a „részfunkciónak” a „kompromisszumos” méretnek és az ezzel kihangsúlyozódó „díszítőjellegnek” egymáshoz? [[Totál nonszensz: az ilyen véleményeket olvasva érzem azt, hogy alkalmanként a józan észt is beáldozzák csak azért, hogy szavakkal tömködhessenek dúlt hiteket – de ez maradjon zárójelben. ]]

A saját fordításomban a saját mondatom azt jelenti, hogy az ember elrendezi azokat a tárgyakat, amelyeket napi szinten használ, amelyekre napi szinten szüksége van, amelyhez érzelmei kötik. Ezek az érzelmek nagyon szorosak tudnak lenni könyvek esetén; gyakran erős a hajlam arra, hogy a tulajdonos azokon keresztül IS meghatározza önmagát, ekként tehát kulcskérdés lesz a LÁTHATÓSÁGUK, miközben, jóllehet metafizikus ékek, kikerülhetetlen – gyakran pedig kezelhetetlen – a vizuális hatásuk. Ezt a jelenséget bármilyen kontextusban együtt emlegetni a díszítményjelleggel: értetlen és méltatlan rosszindulat.

@WérGidA: Túl lett dimenzionálva az ügy. Az egész onnan indult ugye, hogy az Index olvasói két kattintás között esetleg szavazgatnak is.A házról a képek alapján alkotok véleményt, hasonlóan a többi olvasóhoz. A könyveimet nem akarom "láttatni", mert minek? Sőt, ami (re)prezentációra lenne alkalmas, azt inkább óvom portól, napfénytől. Aki másként gondolja, tegye nyugodtan, nálam viszont a kompaktság az elsődleges szempont, ezt a polcot is ennek alapján ítélem meg. A ház lakóinak természetes, hogy megfelel, hiszen ők csináltatták.A komplex geometriát kicsit monotonnak látom - nem elvitatva tőle a nagyvonalúságot, ami egyben persze a monotónia oka is. A méretreszabás enyhíthetett volna ezen (diákkoromban hetente vettem annyi könyvet, mint most évente, persze mások ezzel másként lehetnek).Ekkora könyvtár nyilván nem díszítmény. Viszont, ha a tárolója nem hozzá lett méretezve, hanem más szempontok alapján, ha a polcon a könyvek keverednek más (dísz)tárgyakkal, ha a gyűjtemény ennyire kiemelt elhelyezést kap, sőt, a ház "reklámja" lesz, akkor a díszítő (látvány)funkciót aligha lehet elvitatni, még ha azt az önmeghatározás vizualizációjának nevezzük is. Mellesleg egy "dohányzóasztalos" albumhoz is kötődhetnek érzelmek, ahogy önmeghatározásról is mondhatnak ezt-azt.

@marquez: Ez volt az a MÉD, amikor azt kezdtem érezni, hogy íme megtanultunk ünnepelni. Nagy nyugalmat árasztott az Uránia nézőtere, érezhetően a politika utcazajától védett környezetben, itt nem pártosok vagy pártütők ültek a székeken, többnyire mi építészek gyűltünk össze, hogy  kicsit érezhessük, nem hiába és nem egymásnak rajzolgatunk házakat.

A mindenkori médiás zsüri a szemünk előtt vált érzékenyebbé évről évre és szavazataikból, megnyilvánulásaikból következtethetően, számukra talán ma már, az építészet nem valami brutális mérnöki tevékenység némi eufémisztikus beütéssel.

Hogy ez van, köszönet érte az ÉF-nek és tisztelet a következetes kitartó munkáért, amivel ezt évről évre, ha esik, ha fúj megrendezik, összehozzák, lebonyolítják belbeccsel és külcsínnel, legalább itt és most nem kell azt éreznünk, hogy egy pályaszélre sodródó szakma művelői vagyunk, sőt olykor megsüvegelnek azok is, akiknek dolgozunk.

Ezen az ünnepségen nem elsősorban az Építészet mint olyan nyer megdicsőüléssel járó díjat, hanem a nagyérdeműt tájékoztatók kerülnek közelebb egy szakma teljesítményeihez, amire ők is befogadóvá tudnak válni. Ha belegondolunk, akkor ez egy igazi aktus, mert nem l’art pour l’art köldöknézésben merül ki az egymás díjazása.

Ezért nagyon nem kellett volna ez a végső akkord.

Idézzük fel, hogy az Index szavazótábora* ( a 20-as, 30-as 40-es éveikben járó, közép- és/vagy felsőbb iskolákat végzett, informatikában jártas, lájkoláson edzett, javarészt férfi, javarészt fővárosban lakó, magyar és angol médiafelületeket látogató, 70 % fölötti arányban okostelefonos, tabletes érdeklődők ) milyen épületek között válogathatott:

 Épület kategóriában döntőbe jutott

A Vasas pasaréti úti sporttelepe - építész tervező: Kendik GézaAz ALDI új épülete Újbudán - építész tervező: Kendik GézaA MOM Park Spar üzlete - építész tervezők: Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs és Gáspár Virág AnnaBölcsőde a határon - éptész tervezők: Ilyés Marianna, Pölös IstvánA Hosszú ház - építész tervező: Földes László, Sónicz PéterA Pannonhalmi Bencés Főapátság új látogatóbejárata - építész tervezők: Czigány Tamás, Páll Anikó, Tóth Györgyi4-es metró - a legek metrója - építész tervezők: Erő Zoltán, Csapó Balázs, Dévényi Tamás DLA, Dajka Péter, Gelesz András, Antal Máté, Brückner Dóra, Kosztolányi Zsolt, Varga Péter István DLA, Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám, Vadász Orsolya  …és még sokan mások.Nyaral-lak - építész tervező: Tóth László, Papp László és Schalling FrigyesBorterasz és Venyige Spa Eger mellett - építész tervezők: Gereben Péter, Marián BalázsMustármag óvoda- építész tervezők: Pölös István, Ilyés Marianna (NÁNA Építész Stúdió Cegléd), Álmosdi Árpád, Csendes Monika (Ártér Építészműterem, Szolnok)Ha most az érdeklődés(érdeklődők) szerint próbálunk képzeletben szelektálni fenti szavazótábor lájk gombjával, a Főapátság minimalista törekvésein jól elcsodálkozunk (mögötte talán már lehetne ezt folytatni az “öreg’ épületen is, ami meglehetősen avíttas az üvegdobozhoz képest, amit amúgy lájkolunk )  a 4-es metrót anyázzuk is, meg szeretjük is, de az miért is lenne építészet, mikor az “csak” közlekedés és különben is miért arra megy, amerre nekem nem jó, a Hosszú házasok, hát isten tudja, akinek ez bejön, az örüljön neki, a Nyaral-lakosok tehetőssége mellbevágó, irígykedünk, nekünk ilyen sose lesz, az óvoda-bölcsőde nem itt van a szomszédban, nem a mi gyerekünk járhat oda, lapozzunk, a Borterasz megintcsak valami szubkultúrás izé és még benne van ez a Csernus is, ki érti ezt.

Marad tehát az első három, ami ehhez a szavazótáborhoz a legközelebb esik és napi használati távolságban lehet. Az építészeket nem ismerjük, a médiahírekben még mindíg az építtető egyedüli dicsősége a megvalósult ház, kivéve, ha az illető építész maga is szakmaceleb, tehát kiválasztunk egyet vagy kettőt (Vasas, Aldi, né ezt ugyanaz az ürge tervezte…) az Aldit ejtjük, mert az valami ipari épületből bütykölt bevásárló hely, meg különben is dögöljön meg a multik tehene (a MOM Spart is ugyanezért ejtettük), marad a Vasas, az egy sporthely, látványra is OK, mehet a lájk.

Nem tudom, de történhetett akár így is.

De ha nem, nincs felmentés, valami olyan nagyon pozitív törekvést hekkeltek meg az akárkik, ami nem egyszerűen egy díj érdemtelen megszerzése, hanem az ellen a munka ellen megy, ami éppen az építészek maradék tisztességét kívánja az őt megillető helyre visszatornázni.

Immár tíz éve iszonyatos eltökéltséggel és ügyszeretettel.

Én is azt szeretném, ha megszólalnának azok, akiket ez a közönségszavazati “szerencse” ért és belenéznének a tágranyitott szemünkbe.

*Index publikált adatok alapján

@FenyvesiHK: Metró: Vajon hány Holocaust-túlélő lájkolja a Reichstag kupoláját?Hosszúház: A nagy attrakció könyvespolc elég diszfunkcionális, részben a rengeteg légrés, részben a 40 cm körüli polcmélység miatt. Létrát sem látni a képeken, vagyis lehet, hogy az egész csak mennyiségében különbözik a Szép Házak szokásos "díszalbum a dohányzóasztalon" enteriőrjétől. Ezenkívül aki nagyvárosban él (ha már statisztika, ugye), annak van elég gyalogolnivalója napközben, ezért esetleg többre értékelheti, ha otthon a dolgok leginkább körülötte vannak, nem 20 méterrel odébb.Aldi: Ha a közönségnek tetszik egy ilyen felújítás, a cégvezetés is becsülni fogja. És talán máskor is belevág egy hasonlóba.Nyaral-lak: Hát, gyufaskatulya méretben tényleg kevesen engedhetik meg maguknak, bármilyen szép is. Akinek nyaralója van, annak általában családja is van. Akiket nem akar beskatulyázni pusztán esztétikai okok miatt.

@lecsó: Kedves lecsó, magával öröm egyetérteni, de most mégsem. A Reichstag kupoláját akárhány holokauszt-túlélő (kis há, ld. az akadémiai helyesírási szabályzatot, 11. kiadás) lájkolhatja. Az az üveg-félgömb nem a hajdani páncélsisak és ez nyugodtan elmondható az ottani közberendezkedésre, valamint a németek nagy többségére is. Egy kollégám mondta valaha, jó régen: "A nyugatnémetek második világháború utáni története ékesen bizonyítja, hogy a kutyából igenis lesz szalonna." Azzal viszont, amit Ön a projektekről írt, betű szerint egyetértek.

@lecsó: Az Aldinál ez már teljesült,mert Kendikék egyik legjobb munkája éppen egy ilyen hasonló projekt,a Tűzoltó utcai lovarda -Aldi.Egy nagyon kedves (nagyon lepusztított) műemlék köszöni a túlélését.

A Hosszú háznál a végtelenségig lehetne poénkodni az ipari alpinista takarítónőtől az agárfuttató folyósón át a kemény havas teleken való pincelépcső problematikáig, továbbá "az amerikai konyha hatásmechanizmusai a 2,00 m fölötti légtérben elhelyezett papírnemű tárgyakra" című tanulmányban foglaltakra, ehhez még, ha anyósukat ültetik a nappali mélyebben fekvő része felöli étkező székre, egy kényelmesen hátrahúzott székkel, ki tudja mi történik...meg hogy agár típusú kutyát érdemes tartani, mert van hol szaladgálnia, stb. Egyet viszont ne felejtsünk, a lakóház nem egyedül a építész, hanem  az ember(építtető) legindividuálisabb (lebeszélhetetlen, megingathatatlan) döntése is egyúttal. Mert ő speciel így szeret élni.

A képeket nézve meg valljuk be, gyönyörködünk a Bujnovszky fotókban, kiváltképp a jólkomponált könyvtárfalról készítettekben,( szünet nélkül Piet Mondrian jut eszünkbe ), na meg a Földesék szépséges építészeti kompozícióiban, elvonatkoztatva a rögvalós élettől.

 

@FenyvesiHK: Nagyon gáz volt szerintem ez a díjtovábbadó ünnepség a GAS-ban (Gerbeaud Arany Szalon).A tudósítás utáni kommentekből úgy tűnik, hogy a szakma egy részét még mindig élénken foglakoztatja, hogy mi is történt a MÉD közönségszavazás  napján, nov. 27-én 12 és 18 óra között, manipulálta e valaki az eredményeket vagy egy véletlen számlálóhiba dobta ki nyertesnek a Vasas vívócsarnokot. A neten kering egy grafikon, melyet az egyik építész kollega papája készített, többen megkérdőjelezték a grafikon hitelességét, mondván hogy nem hivatalos szerveradat. Valóban nem az, de  nagyon köszönjük a gyermekéért aggódó papának a grafikont, mindenki számára közérthető módon ábrázolja az épületek rokonszenvgörbéit óráról órára. Kár, hogy a szavazás lebonyolítóit ez a grafikon egyáltalán nem érdekli.

 Saját tapasztalataimról kétszeresen érintettként írok. A közönségszavazás döntőjében két épülettel is jelen voltunk. A szavazás utáni napokban többen kértük szervezőktől a hivatalos végeredmény közzétételét, de ez még a mai napig nem érkezett meg, gondolom már nem kell sokat aludni, hogy valós eredményt hirdessenek.  11 nappal ezelőtt már jeleztük, hogy probléma volt  a szavazással.

 Szerencsére más projektek szimpatizánsai között is voltak aggódó apukák, nagypapák, dédnagyik, akiknek szintén feltűnt, hogy a szeretett kisunoka pontjai folyamatosan , és rohamosan zuhannak csillagos ötösről ötös alá. Szerencsére volt náluk papír és ceruza és feljegyezték tapasztalataikat, főleg időben egymáshoz nagyon közeli számsorokat, különben most nem lenne miről beszámolni.

Az igazságot mi sem tudhatjuk, de a neten keringő grafikonon szereplő adatok hitelességét több , egymástól független forrás is meg tudja erősíteni. Pl. mi is hasonlókat tapasztaltunk mindkét épületünk kapcsán. Legegyszerűbb lenne egyébként a szervergépbe belenézni , nem kellene mozaikokból kívülről rekonstruálni a történteket, pár nap alatt el lehet végezni egy ilyen ellenőrzést.

 A netet bejáró  grafikonnal  kapcsolatban van egy nagyon érdekes észrevételem. Ha ránagyítunk  a szimpátiagörbékre és egészen pici időközöket  vizsgálunk (itt lennének felhasználva az időben egymáshoz nagyon közeli számsorok, amelyeket fentebb említettem) akkor nagyon SZOMORÚ kép rajzolódik ki. Föl-le ugráló  törtvonalkákat nem fogunk látni , mint egy normális szavazáson,  hanem minden időpillanatban (déli 12 órától a szavazás végéig) masszívan lefelé zuhanó ez a rokonszenvgörbe nyolc pályázó esetében, kettő esetében pedig minden időpillanatban(12-től a szavazás végéig) stabilan felfelé ívelő (kivétel persze a botrányt kirobbantó megbicsaklás az aldi-görbén), sehol egy pici irányváltás, egy cseppnyi bizonytalanság vagy megingás. Természetes szavazásnál ilyen szimpátiagörbék nem rajzolódhatnak ki, nem kell matematikusnak sem lenni, hogy ez feltűnjön,  gondoljunk csak egy árfolyam diagrammra, hogy az mennyire cizellált.

Szervezőknek elküldtem egy grafikonrészletet az általuk  bonyolított 1. körös szavazás rokonszenvgörbéinek alakulásáról. Itt részleteiben erre nem térhetek ki, de ha egy szavazást az élet, illetve tényleg a szavazók természetes módon alakítanak, akkor a görbe felnagyítva majdnem olyan izgalmas, mint a szakmai fődíjas  borkóstoló épület ereszvonala. Kis túlzással, de az is látszik rajta, hogy mikor megy a szavazótábor ebédelni, vagy mikor kezdődik a szavazótábor kedvenc sorozata a tévében.

 Ezzel szemben az indexes szavazásnál a szavazógörbék esésvonalának stabilan egyirányba mutató  jellegéből arra lehet következtetni, hogy a végeredményt nem az élet, nem a szavazók írták, hanem beavatkozás vagy meghibásodás történt. A 10 pályázó közül 8 egyáltalán nem tudta befolyásolni pozitív irányba a szavazás eredményét, egyetlen másodpercre sem a 12 óra utáni időszakban ,minden  10 pontos szavazat , amit szimpatizánsaiktól kaptak, Aldihoz és Vasahoz ment (lásd a 2 görbe emelkedésének ütemét), több ezer lehet azon 10 pontos szavazatok száma, amelyek Aldinál vagy Vasasnál landoltak, pedig más tervekre szánták.

 Tisztelt szervezőket ezúton is szeretném kérni, hogy hozzák nyilvánosságra a végeredményt, vizsgálják meg a szervereket, hogy mi is történt valójában. Mások tapasztalatai is sokat segíthetnének, Aldi és Vasas csarnok tervezője is megoszthatná  a szavazással kapcsolatos észrevételeit. Olyan is jelentkezhetne, aki , ha csak egyetlen másodpercre is , de tapasztalt a 8 épületnél pozitív irányú elmozdulást a pontszámokban 12 óra után (óra, perc, másodperc).

 Azt is el tudom képzelni, hogy nagyon kellemetlen lehet szerveradatok után nyomozni.A nagy érdeklődésre való tekintettel miért nem tartanak egy újabb szavazást ellenőrzött körülmények között? Akkor legalább nem a fenti kommentharcban dőlne el, hogy mi is tetszik a zembereknek.A 30. komment után új szavazást javasolnék.

 Pölös István

 

@nanaa: A "Mustármag"-nak már most megszavazok egy díjat, azóta kedvelem, mióta megjelent a ÉF-en. Ha egyszer lesz óvodanév pályázat, akkor ott is szavazok egyet a mustármag névre, amelyik úttörő módon más, (szellemes és kedves) az óvodanevek szokásos műmájer özönében.Nomen est omen.

@FenyvesiHK: Kedves Fenyvesi HK, bevallom, hogy nem találom a nyelvet ehhez a hozzászólásomhoz, mert vagy kioktatóra sikeredik, vagy pedig lekezelőre. Egyik sem akarok lenni, ezért álljon itt annyi, hogy a folyosó, az egy tértípus, amelyet lehet jól és rosszul is csinálni. Tanderra House, Koshino House, Project X csak néhány a költőien szép, a Koshino esetében pedig a metafizikus példák közül. A Hosszú ház is ehhez a csoporthoz tartozik. A térbeli veszélyekre szolgálhatnak inspiratív példaként Eisenman első házai - különöképp a Falk House -, és a Casa Barragán hírös lépcsője is; a halmazszerű telepítésre - ez talán oldhatja a külső lépcső görcsét - a Moriyama House-ot lehetne citálni. A könyveknek meg két méter fölött sem lesz semmi baja, hacsak nem ipari zsírszalonna-főzés megy 24/7-ben.

@lecsó: Egy könyvespolc akkor diszfunkcionális, ha sokmindenre lehet használni, de könyvek tárolására mondjuk épp nem. Ami ezen a falon létrejön, az egy olyan geometriai szuperstruktúra, amely alkalmas arra, hogy magába olvassza és definitív esztétikai keretbe illessze a nyílásokat, a tárolókat, szekrényeket, az alkóvot, a könyvelési dossziékat és a könyveket. Amiért különösképp jónak tetszik ez a megoldás az az, hogy sikerrel ellensúlyozza a színes könyvgerincek tervezhetetlen összevisszaságát: rendként, tervezői akaratként láttat egy olyan felületet, amely eredetét tekintve nem lenne az. A Jakob+Macfarlane Loewy Bookstore-jára gondolva tűnik különösképp értelmezhetetlennek - és a lap irányába is méltatlannak - a Szép Házakra és a létrára tett utalás.  

@WérGidA: Ez a könyvespolc, a Hosszú házban, nem a funkcionalitásról szól, hanem egyfajta életviteli statement. Ami azonban nem menti, hogy egyhangú! Hogy a házhoz fűzött, korábbi hozzászólásomat idézzem, "ez így hivalgás, ami 17 méteren unalmas. Ráadásul a stílustévesztés konkrét példája, ahogy a kandalló ... mellett a könyvespolc rekeszeibe raktak néhány tűzifát. Pedig a hasábfa és a könyv tapintása, funkciója, cizelláltsági foka, ha úgy tetszik, a táplálékláncban elfoglalt helye között mérföldnyi a távolság."

@Pákozdi Imre: Ez a könyvespolc, a Hosszú házban, nem a funkcionalitásról szól, hanem egyfajta életviteli statement.

Már bocsánat, de ezt honnan tetszik tudni? Mitől olyan biztos ön ebben? Megkérdezte a lakókat? Tanulmányozta életvitelüket? Ismeri őket? Egy ilyen lakóház egyszerre szól a világ elleni védelemről illetve auratikus térként a szelf reprezentációjáról, felmutatásáról: sui generis életviteli sztétment. Nem bizonyos részei, hanem az egész. Úgy, ahogy van. Hisz azért jött létre, hogy téri kereteket biztosítson egy bizonyos életvitelhez. De továbbmegyek, általában a kulturális termékekkel kapcsolatos viszonyunk is hasonló állításokon keresztül válik olvashatóvá, úgyhogy ezzel, hic et nunc, sokminden nem lett mondva, miközben határozottan minősíteni próbál.

Ami azonban nem menti, hogy egyhangú!

Ami egy hang – azért lássuk be: négy. Könyvespolc, alkóv, kandalló, tárolószekrény és ezek szerint tűzifatartó? – akkor öt. Formai komplexitása valóban nem mérhető Ron Arad Bookwormjéhez, de nem is ez a dolga, hanem, hogy semleges geometriával olyan térbeli struktúrát képezzen, amely alkalmas bizonyos életszervezési kellékek rendezésére. Amennyiben egyhangú, akkor hasonlóképp az Aldo van Eyck bármelyik iskolája, Aldo Rossi Gallarateséje, Jean Nouvel Kilometro Rossója is. Tiszteletben tartandó, de fölötte irreleváns vélemény.

ez így hivalgás, ami 17 méteren unalmas

nem önellentmondás ez? Ha nem, akkor éppily unalmas a Sántán tanga, Murakami Haruki futós könyve, en bloc a minimalizmus irodalma, netán a butó táncos mozgása. Akárhogy: ismét egy képzet, amely újfent minősítéssé univerzalizálódik. Hasonlóképp ahhoz, mint amikor egy Silvestrini-enteriőr „rideggé”, egy üvegház „lakhatatlanná” egy Pawson-belső pedig „embertelenné” ítélődik. Érzeteket közvetítő, a tárgyhoz nem tartozó antropológiai tudósítások, amelyek kísérletet sem tesznek arra, hogy a saját értelmezési keretei között vizsgálják a dolgot.

Ráadásul a stílustévesztés konkrét példája, ahogy a kandalló ... mellett a könyvespolc rekeszeibe raktak néhány tűzifát.

A stílustévesztés konkrét példája az, ha a bordópöttyös barna selyemsálamhoz kék frottírköntöst veszek Hello Kitty-s papuccsal. Ha Black Tie-hoz fehér akrilzoknit makkoscipővel. Kandalló – tűz – könyv: szerethető, már-már giccses toposz ez, amelynek alapkellékeit ez a struktúra szerencsés homogenitással rendezi önmagába, lehetséges vizuális vadhajtásait pedig jóelőre, komoly formai aszkézissel nyesi vissza: de hát mit értek én a mangalicákhoz.

Pedig a hasábfa és a könyv tapintása, funkciója, cizelláltsági foka, ha úgy tetszik, a táplálékláncban elfoglalt helye között mérföldnyi a távolság.

Mint ahogy hasonló a távolság tévé és a könyvtár között – ajjaj, Karácsony, tör elő belőlem a lírikus én –; Tolsztoj és Jo Nesbo között; édesanyám porcelán nippjei és a mögötte virító Thomas Mannok között; a könyvelési dossziék és a szakácskönyvek között; a cd-k, dvd-k, a muzeálissá rohadt kazik, a soha-nem-hallgatott bakelitek, meg a Biblia között. A jó könyvespolc az, amelyik ezeket a különbségeket önmagába szüli, elmossa – egyébként meg írnám, hogy és? Most mi van? Most kandalló ne legyen? Fa ne legyen? Könyv ne legyen? Ne legyen fa a könyv mellett? Ne legyen a fa mellett kandalló? A könyv épp azért – amúgy Umberto Ecósan – oly zseniális találmány, mert felette áll az efféle szempontoknak. Kibírja, hogy bebetonozzák, hogy szoborrá avassák, hogy hokedli legyen. Egy könyvet – egy pillanat, letörlöm a tasztatúrára csorgó nyálat, mert tényleg nekem kellemetlen, de befejezem, ha már így nekikezdtem – egy dolog zavar, ha nem olvassák, de mondom, a cukorrépa-termesztéshez sem értek.

Kedves Pákozdi Imre, egyértelműen szeretném tisztázni pozíciómat: mélységesen tisztelem azt az elhivatottságot, amellyel ön részt vesz az építészeti közéletben, lenyűgöző az elhivatottsága, amellyel kiáll ügyes bajos dolgaink mellett, példamutató az a bátorság, amellyel hallatja a hangját. Rokonszenvező figyelemmel kísérem küzdelmeinek ehelyütt publikált történetét. A hosszú ház kapcsán megfogalmazott véleményéről – amelyről érdekes mód nem derül ki, hogy tartalmi vagy esztétikai alapokon szerveződik-e – azonban azt gondolom, hogy magánképzetek racionalizálása; szofisztikált kekeckedés.

@WérGidA: Hú, de nekem látott, kedves Wérgida, alig bírom szétszálazni azt, amit el tudok fogadni a filippikájából, és azt, amit csupán öngerjesztő görögtűznek tartok. De lássuk, ám közben ne veszítsük szem elől ezt a hosszú házat sem... Bekezdéseit azok első két-három, dőlt betűs szavával azonosítom és a követhetőség kedvéért megszámozom.

1. „Már bocsánat...” Sehonnan máshonnan nem tetszem tudni, mint onnan, ahonnan az épületeket általában is meg szoktuk ismerni: képekről, alaprajzokról, netán metszetekről. Nem beszéltem a lakókkal, amiképpen az épületekről véleményt írók ritkán beszélgetnek azok használóival, ami kár, sőt hiba. Mindegy, itt pl. a zsűri sem beszélt a lakókkal, úgyhogy kvittek vagyunk. Ön amúgy, alapvetően egyetért – mindenesetre ugyanazt mondja: „Egy ilyen lakóház egyszerre szól a világ elleni védelemről illetve auratikus térként a szelf reprezentációjáról, felmutatásáról: sui generis életviteli sztétment.” Én sem mondok mást, legfeljebb azt, hogy ez a túlzásba vitt, a lakás egész hosszán átívelő, egyetlen falsíkra felkent könyvrengeteg maga alá rendeli az összes teret. És ez – szerintem - nem egyszerűen a lakók könyv-orientált életmódjának velejárója, hanem mindennek egyszersmind a felmutatása is.

2. és 3. „Ami egy hang...” és „nem önellentmondás ez?” Bocsásson meg, ezt a két passzusát görögtűznek tartom. Szerintem ez a 17 méternyi könyvespolc így elrendezve uncsi és ez a legkevesebb, amit el lehet mondani róla. Léteznek magán-könyvtárszobák, klasszikus mérték szerint, dohányzóval vagy dolgozóval elegyítve vagy anélkül. Megint mások a nappaliban berendezett, két-három falat is uraló könyvepolcok; a lényeg, hogy az alaprajzi változatosság, a térré szervezettség, a környező zavarok kiszűrése, netán a kényelem és a bensőségesség alapvetően hozzátartozik a magánkönyvtárakhoz. Itt a könyvtár nem csupán uralog az egész lakótéren, de ki is van téve minden, abból eredő akciónak, zajnak, fénynek és illatnak.

4. és 5. „A stílustévesztés konkrét...” és „Mint ahogy hasonló...”

Választásom a felsorolt - mit felsorolt, elénk öntött – ellentét-párok közül, konokul ugyanaz, amit indokoltam is: "Ne legyen (tüzelő)fa a könyv mellett." És ne beton keretezze a könyvespolcokat, de még csak gipszkartonon se pihenjenek a lexikonjaim. (Az utóbbi két példa nem a szóbanforgó házból való – de valós...) 

Nem szándékszom kekeckedni, de persze, hathat így bármelyik mondatom. Hogy a véleményem, a véleményünk „magánképzetek racionalizálása” volna – hát, tudja, lehet benne valami... Ez minden kritika legnagyobb veszélye. Sok bírálat elsősorban a kritikus előfeltevéseinek, rosszabb esetben világszemléletének himnusza. A bíráló az épülettel (színdarabbal, könyvvel, írással, egyéb művel) szőrmentén elbánik, egy kis dicséret, maliciózus, de ki nem fejtett csipkelődés... Fullánkosan, elnézően, de mindíg röviden, ahogy az ürügyekkel szokás. A fő hangsúly a kritikus saját elméletén és saját elvárásainak koherens halmazán van. Ez nagy veszély, ami – és most jön a magyar csavar – vélhetően engem fenyeget a legkevésbé. A tételes építészeti tanulmányok, ezáltal iskolák és stílusok melletti elkötelezettségek hiánya, az, hogy nincsenek volt évfolyamtársaim, nem az építészetből, de még csak nem is a közegéből élek, hogy nem kötnek kollégiális viszonyok, sőt, személyesen alig ismerek építészeket – nos, ez nagy előny. Azzal áltatom magam, hogy mindíg csak az épületet nézem, itt például a Hosszú házat, és azt mondom: ilyen alaprajzzal ezt nem lett volna szabad megépíteni. Hogy a külső tégla burkolat elviselhetetlenül sivár, a kémény kivezetése ausgesprochen gagyi. És hogy mindehhez képest aránylag jól sikerült a belsőépítészeti rész, kiváltképpen a társalgó, de a könyvespolc sikertelenül próbál előnyt faragni az épület alaphibájából. Mind emögött nincsenek magánképzetek: nem laktam húsz éven át csőszobában és nem dőlt rám könyvespolc sem gyerekkoromban.

Kedves W.G.A., ez így, idáig élvezet volt (nekem mindenképpen), de javaslom, folytassuk kisebb nyilvánosság előtt, pl. sör mellett.

Üdvözlöm, Pákozdi Imre

@WérGidA: Kedves WérGidA, Még az a jó, hogy az itt leírtak hálisten nem nekem szólnak, továbbítanám is azonnal a címzetteknek, hogy még karácsony előtt megkapják, de sajnos az a beszélgetőcsoport, amelyik az általam felsorolt poénokat röptette a MÉD alkalmával, jólmegérdemelt (kitűnő és nagyvonalúan felszolgált) Borteraszos borukat kortyolván, sajnos nem elérhető módon távozott az esemény után.

Ettől függetlenül, mint konzervatív liberális demokrata, a kioktatás és lekezelés helyett még indulati alapon is jobban kedvelem a meggyőzés intézményét. (Ez csak Zárójel) De térjünk a tárgyra. Remélem, hogy az azért föltűnt, hogy megszólalásom  egy olyan ház mellett szólt, amely szemben áll azokkal „amelyek szerzői érzékenyek, a megoldás tapintatos, de semmit, de kurvára semmit nem akarnak az építészetről mondani”(3 Weeks ago 4 notes WGA blog) Mert a Hosszúház q-ra akar mondani és ez a dolog lényege túl minden aggályokon.

Az objektív kritikát sokszor hátbatámadó (azt helyettesítő) személyes elfogultságok helyett (értsd:felszínes poénok) ; személyes tapasztalatok okán azért elmondanám, hogy többezer kötetes könyvtáram ápolása nyitott polcokon nem kis feladatot jelent, valamint szigorú, egészségesnek mondott táplálkozási szokások mellett is vonalzóval meghúzható az a „klíma” határ, ami fölött, a fölötte csekély mértékű olaj(!)neműek vizes diszperziója által okozott filmszerű lerakódás óhatatlanul megjelenik a bármilyen rendű és rangú tárgyakon.(Olyan ez, mint télvíz idején a Svábhegyen a víztorony. Alatta eső, fölötte hó. ) Fedél nélküli pincelépcsőből a havat kilapátolni....? Ezt csak a rend kedvéért.

DE. Ez mind nem érdekes azzal szemben, hogy a lakás a kedvünkre való élettér.A vizuális lét esztétikai alapesete.

Az ember legindividuálisabb tere.

Ami a hosszú házakat illeti, érdekes kutatási téma a huszonegyedik századi ember térigényének változása a lakóépületben. A külföldi példákat szemlélve a magas presztízsértékű lakóhelyek fogyásával, áraik emelkedésével is magyarázható a hosszú, keskeny tervezési területek nagyszámú megjelenése. Hihetetlenül érdekes házak épültek épülnek ebben a műfajban. Személyes kedvenceim : Coleman Coker; Alligator House New Orleans, Peter Guzy; House Nispel New York, a Slim House London vagy a hamburgi Falkenried-Gelände valamikori járműgyártó telep kocsiszíneiből alakított lakások.

Még a könyvtárfalról: Jean Nouvel építész barátjának tervezett Kölnben egy lakó- és irodaházat : Nelles Haus in Köln („az embernek kell néha kis házakat is tervezni” mondta a mester, Wohnfläche 572 m2) a könyvespolc 4 méter magasan borítja a tárgyalónak is használt helyiség hátsó falát. Nem is lehetne ott semmi más.

Hát ennyit a hosszúházak szépségeiről.

Akinek nem tetszik, az éljen másféle házban.

(Nyelvezet.A magyar nyelv rendkívüli kifejezőkészsége okán, valamint a további félre- el- megnem-értések(?) elkerülése végett az alábbi kifejezések alkalmazásától tartózkodtam (azokról lemondtam), melyek pedig míveltségem differenciális szubtilitását lettek volna hivatva kifejezni: kontextus,éthosz, pluralitás, eufemizmus, diszkurzív, expanzió, par excellence, heterotópia, niche, efemer, modalitás, evokáció továbbá random és koherens)

Őszinte híve:HK

@FenyvesiHK: Kedves Fenyvesi HK, először is köszönöm a példákat, nagyon tetszettek, a Jean Nouvelt nem találtam meg, ha van hozzá linkje: kíváncsisággal ezt is. 

Másfelől, két dolog, pontosabban három:

(i) objektív kritika NINCS. HA lenne, az olyan lenne, mint a műanyagüveg. „Személyes elfogultság helyett… személyes tapasztalat…” ez lenne a végső érv az objektív kritika műveléséhez? Ne már. Míg ön az olajfilm-izéből értekezést tudna írni, mi itten értetlenkedve tapogatjuk a felsősoros lektűröket a csajommal, és nézünk egymásra, hogy WTF?, igaz - hogy őt idézzem -, "ugyan három benga faszira teregetek a nappaliban, de nálunk se kifőzde, se közfürdő nincs". (Egyébként kíváncsi voltam, hogy ki jön elő először a nekem többezer kötetes könyvtáram van tekintélyérvével.) 

(ii) a nyelvhasználathoz: ön az idegen szavakat utálja, én meg a kellemkedő csicsergést: "Buda leghangulatosabb negyedében, egy Márai-regényt idéző, zegzugosan tekergő utcában búvik meg ódon szomszédai ölelésében a MESTER legújabb remekműve, amelyről már a sarkon látszik, hogy hamarosan tán határainkon túl is a kortárs építészet új mérföldköveként fogják ünnepelni. Pilinkélő levelek között lépdelünk a házhoz, ahol ismerős idegenként pillantanak ránk a barátságos arányú ablakok. Engedve az idő által puhára koptatott rézkilincs suttogó hívásának, belépünk a pöttöm kertbe, ahol azonnal megérint bennünket a hely idilli szelleme, a géniusz loci. A tulajdonos barátságos mosollyal, meleg kézfogással invitál az egyszerű, modern, de barátságosan berendezett előtérbe. Itt megilletődve pillanthatjuk meg az interieur legfigyelemreméltóbb elemét, a minimalista részletképzésű üvegpolcokon művészien elrendezett egérgörgő-gyűjtemény fogadja a látogatót és a hazajárót egyaránt. Már tolulna a kérdés a művészeti szakíró diszkréten rúzsozott ajkaira, amikor házigazdánk igazi empátiáról tanúságot téve megelőz: "hócsöppnyi technocol". Értetlenkedő pillantásomra ragyogó fogait kivillantó mosollyal folytatja: "és akkor nem gurulnak el."

Ilyenkor azt érzem, hogy a szerző túlfogalmazott mondatok mögé rejti ötlettelenségét és gyávaságát. Hogy felfüggeszti saját felelősségét. Megjegyzem, hasonlóképp vélekedek az ön hozzászólásáról – különösképp az első bekezdéséről, amelyik nagyon súlyos. Most akkor az van, hogy az agárfuttatós poén nem is az öné volt? csak leírta?, nem is az ön véleményét tükrözi? a borteraszosok mondták részegen, ön csak figyelt? most meg kifarol mögüle?, hogy valakik tudnának poénkodni - poénkodtak is -, de nem ön, de ön is nevet(het)ne, néhányon igen, néhányon nem, de ez a ház azért tetszik?, vagy ha ostobaságnak tartotta ezeket a poénokat – én annak tartom, ezért koptatom itten a billentyűzetet – ezt valamiféle kollegialitástól hajtva közölte is a teraszosokkal?  - látja, ezt vélem tartalom nélküli, inkorrekt locsogásnak, amely NEM objektív kritika, hanem az igennek és nemnek az önfelmentő ignemmé való keverése. Őszintén, hiteles ez így? Bátor ez így? Ön így ír? Szeszes beszélgetéseken felcsippent ilyen verbálmorzsákat, közreadja őket, oszt amikor magára borítanák az asztalt, közli hogy még „az a jó, hogy az itt leírtak hálisten nem nekem szólnak?”

@WérGidA: Dédpapa Oxfordban folytatta tanulmányait, egy alkalommal meghívta vacsorára a kenti herceg. Kicsit korán érkezett, nem volt ott senki, csak a személyzet(mint senki).Kért tehát egy lovat, hogy addig is múljék az idő. Egy sövénynél összeütközött egy vele hasonló korú ifjú emberrel, aki szintén arra lovagolt. Az ifjú ember iszonyú dühbe gurult és mindennek lehordta dédpapát, majd felszólította, hogy szálljon le a lóról. DP megkérdezte miért ? Mert verekedni akarok ! így az ifjú. DP nem lévén jártas a szigetországi duellumok mikéntjében, alkalmazkodva a helyzethez, leszállt a lováról és elkezdte lovaglóostorával csépelni az ifjút, miként az is őt. Jól kiverekedvén magukat újfent lóra ültek, s el.

A vacsoránál aztán (ismét) találkoztak. A herceg megszólította DP-t: Kedves barátom, mintha már találkoztunk volna !

Mintha. Viszonozta DP a házigazdai szívélyességet.

A történet nem tehető át a kontinensre.

(Kár)

@Zöldi Anna: Legkésőbb Ertsey Attila és a Malom projekt óta tudjuk, hogy a karaktergyilkosság építészeti műfaj. Ezért kérem, óvatosan bánjanak a következtetések levonásával. Lehet, hogy egy lelkes támogatói csoport manipulációja az egész. Kendikék projektjeinek pontszáma valóban együtt emelkedik, de nem emelkedik meredekebben, mint ahogy a többiek projektjeinek pontszáma süllyed - ezért, ha azt feltételezzük, hogy a süllyedések emberek által, szabályosan leadott szavazatok számának csökkenéséből származnak, joggal feltételezhetjük azt is, hogy a Kendik-projektek pontszámának emelekedése is emberek által, szabályosan leadott szavazatok sorából állt össze. A mozgalmárság, az irányított együttmunka valószínűsége alig cáfolható, de hogy "meghekkelték" volna a szavazást, vagy hogy szavazórobotot alkalmaztak volna, pláne maguk a pályázók - ez a látszat ellenére is nagyon messze menő következtetés. 

@Pákozdi Imre: Valóban nem emelkedik meredekebben, mint ahogy a többiek süllyednek. De erre az egyetlen elképzelhető magyarázat épp az - ahogy korábban is írtam -, hogy a hekkelés úgy történt, hogy míg a Kendik projektek kapták a 10 pontokat, azzal párhuzamosan a többi projektre a 0 pontok érkeztek. Tehát a süllyedések sem "emberek által szabályosan leadott szavazatok "eredménye! (Épp ez a a tökéletes szinkron-mozgás mutatja, hogy nem valós szimpátiák mellett történt a szavazás ezen része!)

A valós szimpátiák a déli 12 órás álláskor olvashatók le!

Az is feltűnő, hogy előző este 11-től másnap déli 12 óráig a projektek között minimális mozgás van, nem nagyon előzik meg egymást. Majd délután 2-től 5-ig a legutolsó helyen álló (!!!), azonos tervezőtől származó két projekt mindenkit lehagy.

Az pedig, hogy az Aldi a végén leesik, abszolút tudatos szavazási manőverre utal. Egy "lekes támogatói csoport" képtelen pillanatra megegyezően egyszerre már "mégsemszeretni" az Aldit és "továbbraisrajongani" a Vasasért.

Ez azért minimum gyanút keltő és VIZSGÁLANDÓ! (Építészfórum 1. kör és Index 2. kör eredményeinek egyaránt utána kell nézni minél hamarabb. IP-címek, szavazatok érkezésének üteme...stb.)

@marquez: Egyetértek, én pusztán a gépi, szoftveres beavatkozás tényét kérdőjelezem meg és azt próbálom jelezni, hogy nem feltétlenül Kendikék követték el vagy kezdeményezték a manipulációt. Egyébként az tenné a legjobban, aki kirukkolna az igazsággal - hacsak nem éppen Kendikék lejáratása volt a cél, amely esetben persze, továbbra is hallgatni célszerű...

Legközelebb rafináltabb szavazatgyűjtő szoftvert kellene használni. A zsűri tagja volt Balogh Ákos Gergely, a mandiner.hu főszerkesztője. Nos, a mandineren kivédték az azonos gépről történő, többszörös lájkolást és diszlájkolást. Hogy miképp, azt nem tudom, de talán érdemes volna vele konzultálni.

@marquez: 5 perc alatt meg lehetne mondani, volt-e csalás (jellegű akció) vagy sem - ha az illetékes oldalak fel akarnák vállalni ennek kiderítését.

Egyébként meg ahol bármilyen tét van, ott biztos lesznek, akiknek ez nem jókedvű játék. Illetve lehet, hogy pont a hekkereknek volt az, mert pl. a koruk vagy más miatt fel sem fogják, hogy a lépésük sokaknak okoz kárt.

@lecsó: Kedves Lecsó, kérdeztük az index.hu-t, nekik ez nem öt perc (több tízezer szavazatból kibányászni az igazságot), és nem tudnak vele most foglalkozni. Egy IT csapat gondoskodik az index, a blog.hu és egyéb szolgáltatások működéséről, s nekik ez a szavazás annyira nem fontos, hogy mindent félredobva foglalkozzanak vele. Nagyjából ez volt a válasz, sokkal többet nem tudunk/lehet elérni. S még annyit mondtak, hogy azt mindenki tudja, hogy lehet csalni az internetes szavazásokkal. A jövőben pl. a szavazást regisztrációhoz lehet kötni, de akkor - szerintük - nem tízezrek szavaznak, hanem csak pár százan. Szerintem a szerveradatok nélkül nem tudunk semmit sem, még azt sem, hogy csalás történt. Minden csak feltételezés, még akkor is, ha többen fura jelenségekről számoltak be, és a fenti grafikon a rendelkezésésünkre áll. Üdv, Erika

@perika: A sógorom egy egész más irányúltságú internetes szavazáson indult két hete (mezőgazdaságban dolgozik, nem a szépszégiparban:). 6-7 kategória volt, egyenként 5-6 pályázóval . Normálisan ment a szavazás, aztán hirtelen minden kategóriában meglódult egy jelentkező. A sógorom 4 nap alatt 10000 szavazatot gyűjtött, a többi jelölt 2-300 körül lemaradt. Ugyanez ment a többi kategóriában is. Egyértelmű volt a hiba, de nem a pályázók bütykölték meg a rendszert.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Kendik Gézáék egyáltalán nem biztos, hogy sárosak, de aki a rendszert biztosította a szavazáshoz, annak kutya kötelessége volna minél hamarabb tisztázni, hogy mi történt...

@csoszka: Kösz csoszka!!! Ugyanis én is arra gyanakodtam, hogy ez a jelenség beállítási vagy rendszerhiba, és a szavazást lebonyolítónak (index.hu) kellene erről tájékoztatnia minket - s rajtunk keresztül az szavazásban résztvevő építészeket. De az index nem teszi ezt meg időhiányra és erőforráshiányra hivatkozva. S megteheti, hogy nem teszi meg:-( - ugyanis nincs kötelezve semmire. Az index ezt a szavazást tisztán barátságból csinálja, a szerző - Földes András - építészet iránti elkötelezettsége miatt. S ezt idén is megköszönöm neki, még akkor is, ha sokaknak nem tetszik a szavazás végeredménye.

@perika: A fenti mondat alapján egyértelmű, hogy az Építészfórum is úgy látja tehát, hogy a végeredmény hibás. "Beállítási vagy rendszerhiba" okán, de hibás. Akkor miért nem a 13-14 órai állást hirdették ki végeredménynek??? (az is már 16 órányi szavazatmennyiség lett volna).

Ehelyett plusz főcím, cikk, megjelenési lehetőség Kendikéknek... érthetetlen...

@marcell1980: Marcell1980, ha nincs bizonyíték arra, hogy rendszerhiba és/vagy csalás történt, akkor azt a végeredményt kell elfogadni, amit a szavazás lezárásakor a szavazást lebonyolító hitelesnek és hivatalosnak fogad el. Az index ezt az eredményt - még akkor is, ha furcsa - hirdette ki, és ezt így kell elfogadnunk. Nem értem, hogy ebben mi az érthetetlen. Üdv, Erika

@perika: Az "5 percet" a közölt grafikon alapján értettem: Ha tényleg volt egy 10+0-ás áradat valamikor, akkor ahhoz semmiféle gépi vagy emberi kapacitás nem kell, mert szabad szemmel is, bárki laikus által is azonnal látható lesz, még egy szimpla listából is, amit leválogatni azért nem olyan bonyolult (utána meg már bárki átnézheti, ÉF is, vesztes is, bárki - nyilván az IP-címek kitakarásával ebben az esetben). Nincs rá kapacitásuk=nincs hozzá kedvük. Ami helytelen, mert ezzel ők is hasonlóan állnak a történtekhez, mint az esetleges hekkerek. Ráadásul egyszer már megcsinálták, hiszen miből másból lett a grafikon?

@lecsó: A grafikon az egyik versenyző építész apukájának munkája. Adott időközönként megnézte, hogy állnak a pontszámok, leírta, majd ebből lett a grafikon. Nem "hivatalos" szerveradat. 

@perika: Az Index naponta lehoz egy cikket arról, hogy kikérte a közérdekű adatot, a Hivatal meg átnézett rajtuk. Egy ilyen versengésnek szintén megvan a maga közérdeke. Nem kéne most nekik eljátszaniuk a hivatalosdit.

@sonpet: Hogyan is nyert Kendik Géza?

Becslések alapján Kendikéknek legalább 15 000 - 20 000 szavazatra volt szükségük rövid idő alatt, hogy az utolsó helyről (!) mindkét házuk feljöjjön az első helyekre. Ráadásul úgy, hogy a többi, addig népszerű ház mind visszacsússzon (feltételezhető, hogy a számítógépes program azokra 0 pontot adott egytől egyig).

"Az Index-olvasók és persze a szimpatizánsok által leadott szavazatok hasonló görbéket rajzolnak ki. Kendik két háza azonban más képet mutat. Több ezer embernek óráról órára azonos módon nőtt a szimpátiája a „Pléh vívócsarnok” és az „Aldi szupermárket” iránt. A stabil rokonszenv ellenáll az ebédidőnek, amely után a több projekt viszont zuhanni kezd. Délután négykor azonban mintha megijednének attól, hogy túltolják: gáz lenne, ha mindkét nyertes ugyanattól a tervezőtől származna, ezért elengedik az ALDIT, amelyik a többivel arányosan kezd zuhanni.Talán ez a legnagyobb bukta. A vívócsarnok továbbra is hasít." /http://wergida.tumblr.com//



 

 

@marquez: Kalasnyikovval a céllövöldében.

A szavazást nyilvánvalóan meghekkelték. Már az is gyanús volt, amikor az első körben is Kendik 2 háza nyert a 65 remek munka közül. Amíg mások békésen mozgósították az ismerősöket, addig a Vasas egy ügyes programozó segítségével vívta ki a győzelmet. Mintha gépfegyverrel indulna a céllövöldébe. Az igyekezet érthető, hiszen a médiafelület értékes. Nem feltétlenül az építészfórumé, hanem a győztesnek járó másfél mondat és 4 cm2 az országos sajtóban. Az eszköz azonban enyhén szólva nem elegáns. Sőt alkalmasint veszélyes. Egy eltévedt sorozat ugyanis nem csak a hurkapálcákat kaszálja le, hanem romba döntheti az egész bódét.

A fenti grafikon bejárta a netet, nem lehet már a szőnyeg alá söpörni!

Vajon jót tesz-e szakmánk társadalmi megítélésének, hogy egy ilyen jókedvű játékot sem vagyunk képesek az írott és íratlan normák keretein belül lejátszani? Nem válik-e a jövőben a MÉD az építészet ünnepe helyett gátlástalansági versennyé? Lesz-e egyáltalán pályázó, aki benevez majd egy ilyen szakmainak álcázott marketing-ketrecharcba? Vajon pár év múlva Kendik Géza nevéről a szentendrei temető, a vívócsarnok, az aldi építészeti teljesítménye ugrik-e majd be, vagy az, hogy csalt? (Lásd Siklós Mária esetét.) Mit éreznek majd a Luminose fiataljai, amikor entert nyomnak egy plottolásra? Finis sanctificat media? Stb.

Kendik Géza profi. PR-munkája lenyűgöző. Tudja, hogy kell megnyerni a versenyt, nem megy el a díjátadóra, hogy később még egyszer címlapra kerülhessen, és a díjat jótékony célra ajánlja fel, amely önmagában is reklámértékű. Egy határozott mondatot azért hiányolok tőle: ha van köze a robotszavazáshoz, akkor bocsánatkérést, ha nincs, akkor elhatárolódást. E mondat nélkül a történet vérgáz.

Álmosdi Árpád, amatőr légpuskás

@arter: Nekem csak egy mellékes történetem lenne mindehhez, mivel én (mi) is "furcsaságokat" tapasztaltunk a terv-közönségdíj esetében. Mi is a döntősök között voltunk, sőt egy ideig (!) nyertünk is.

Rövidre fogom, lényeg a lényeg:

November 27-én, csütörtökön (tehát a díjátadó napján), a szavazás lezárulta után nem sokkal kaptunk emailt, amelyben gratulálnak, mivel mi nyertünk a kategóriában. Ezután jött a telefon is, hogy mindenképpen jelenjünk meg a díjátadón, mivel át kell vennünk a díjat.

Meglepődés - nem számítottunk rá - "öröm bodottá" - hurrá!

Ez tartott kb. másfél órán keresztül, mert aztán jött egy második telefon, amiben tájékoztattak, hogy bocsi, sztornó, mégsem ti nyertetek, elszámoltunk valamit, stb...

Szeretném azt hinni, hogy tényleg "csupán" az a helyzet, hogy ennyire kegyetlenül béna és amatőr alakok ücsörögnek a fórumnál.

Sajnos azonban, már vagyok annyira tapasztalt és kellően cinikus, hogy ne tudjak hinni ebben. Mert hát mit lehet elszámolni egy netes szavazáson, amely a lezárulta után automatikusan kiköpi a végeredményt? Itt valami másról van szó.

Persze a közállapotokat tekintve nincs is ebben semmi meglepő.

"Kérem haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló..."

 

@arter: "Kalasnyikovval a céllövöldében": egyetértek - és köszönöm a fentiek megfogalmazását. Az utolsó bekezdést húznám alá szívesen.

Marosi Bálint

@daftpunk: Kedves daftpunk, valóban elszámolási hibát vétett kolléganőm. A netes szavazást egy google form segítségével bonyolítottuk, ami lezárulta után nem "köpte ki" a végeredményt. S mivel egy négyszázfős rendezvény lebonyolítása során kb. ezer apró dolog van, amire oda kell figyelni, s az utolsó órákban nagyon nagy a hajtás, hiba történt. Nem összeesküvés, csak számítási hiba. Nagyon sajnálom, ha nem tudsz hinni nekünk kellő mennnyiségű tapasztalatod és cinikusságod miatt. Ez viszont már nem a mi hibánk. Üdv, Erika