Az örökké újjászülető gondolat

„Minden emlékünk kihat a jelenünkre."- Az '56-os szoborpályázatra készült Vörös Balázs terve.

Minden emlékünk kihat a jelenünkre. Vannak, melyeknek csak a jelenlétét érezzük, és vannak, melyekhez jelentések, üzenetek is kapcsolódnak, noha azokat általában nem tudjuk fogalmaink szigorú rendjével tökéletesen megragadni. Fokozottan igaz ez azokra az emlékekre, melyeket közvetlenül nem éltünk meg, de súlyuknál fogva mégis sajátunknak érzünk, mert velünk is történhetett volna, talán mi is úgy tettünk volna... 1956 szelleme az időbeli távolság ellenére is több, mint puszta emlék, aktuális üzenete van a jelen kor számára, útmutatása a jövőre nézve. A kiállás, az összefogás, vagy a hit fogalma mind része annak a tartalomnak, amit 56 idéz, és amelynek érzékeltetése volt a cél a szoborral és környezetével.

 

 

A terv a szobornak, mint a múltat felidéző elemnek és az őt körülvevő térplasztikának, mint a hozzá viszonyuló jelennek a gondolatára épül. A szobor négy darab, szabályos raszterbe állított oszlopból áll, valódi formáját ezek együttese adja. A csiszolt nemes betont acél palástok fogják közre, a rajtuk megjelenő íves megnyitások a szigorú geometrikus rendet megtörő, születést idéző tojás forma áthatásaiként jönnek létre. A formát megjelenítő, harcokra és áldozatokra utaló negatív felületek – inkább pengék, peremek – a szobor leghangsúlyosabb részei, amit aranyozásuk is jelez. A szimbólum kirajzolódása egyben önmaga tragédiáját is jelenti: a kezdetben széttartó vonalak – melyek által szinte feloldódik a felület – újra összetartanak, majd bezárulnak.

 

 

A terepplasztika alaprajzilag a sétaút szabályos ívének visszametszésével, függőleges értelemben egy kicsiny, mesterséges dombból kivett részként hozza létre a szobrot körülvevő öblöt. A szobor körüli tér így különül el egy meghittebb, statikusabb, és egy dinamikusabb részre. Az úttól távolodva felnő a homorú felületű, tojás formára reagáló támfal, előtűnik belőle az íves pad. A tojás a szoborban kis mértékben az öböl belseje felé van mozdítva, így ott jön létre a legnagyobb megnyitás. Az út mellett lévő pad kisebb hangsúllyal, de szintén szerepet játszik a hely kijelölésében.

Minimális változtatás az eredeti emlékoszlop helyéhez képest, hogy a szobor és a terepplasztika az íves út mentén dél felé elfordul, így független tud maradni a közelében levő Felszabadulási emlékmű aurájától, és megmaradhat az emlékoszlop mögött álló fa is.

 

 

A szobor
A 260 cm magas, 20 cm-es raszter alapú szobor, a hatalom eszközeit, a fegyvereket, tankokat megidézendő 20 mm vastag corten acél lemezből készül. Az állandósuló rozsdabevonat védi a fémet, felületkezelést nem igényel, nem kell számítani a felület további korróziójára sem. Az acél forma egyben zsaluzata a csiszolt, finombeton oszlopoknak, melyek rozsdamentes acél talplemezek segítségével csatlakoznak a járófelület alatt az alaptesthez rögzített fogadószerkezethez. A lemezek vágása, hegesztése géppel történik, a görbült, felületeket míves kézi munkával alakítják ki, polírozzák, aranyozzák.

Terepplasztika
A támfal anyaga a látszó felületeken csiszolt finombeton és süttői mészkő. A megépített vegyes falazatok dinamikája szabadságot, nyitottságot sugall. A kötetlen forma apró mészkő elemekből rajzolódik ki csiszolt beton keretben, a padok anyaga szintén csiszolt beton, amit darált mészkőtörmelékkel színeznek. A szoborban a beton szintén tartószerkezetként, de elkülönülten, kötött geometriában köszön vissza.

Kertépítészet
A kicsiny, gyepesített mesterséges domb felszínére aprólevelű vérborbolya (Berberis thunbergii Atropurpurea) cserjék vannak ültetve, a támfal pereme felé egyre sűrűsödő telepítéssel. A szobor hátterében, mint sírhant, magasodó domb, majd a rozsdás felület és a növény színének hasonlósága az áldozatokra utal, nekik kíván emléket állítani.

Vörös Balázs