Balatonszepezdi családi ház
A Balaton-felvidék gazdag építészeti és természeti környezetébe illeszkedik a Paládi-Kovács Ádám által tervezett, bontott téglával és fehér vakolt felületekkel megépült családi ház.
Tájolás, elhelyezkedés
A ház a Balaton északi partján lévő domboldalban épült, jó kilátással a tóra. A telek enyhe lejtése lehetővé tette a teraszos beépítést, ahol az épület a helyi előírások szerint az északkeleti oldalhatárra került. Az ingatlan megközelítése az északnyugati oldalon lévő közterületről lehetséges. Az épület a kert felé kinyílik, ezáltal a lakószobák, a nappali-étkező, délkeleti, illetve délnyugati irányú tájolást kaptak.
Az épület ismertetése
A telek egyik értékének tekintett Balaton-felvidéki permi vörös homokkőből épített kerítés felülről fehérre festett beton koszorút kapott. A fehér koszorú, amely az épület homlokzatán is megjelenik, végigfut a kerítésen integrálva ezzel a bejáró építményét a garázzsal és a kerti szerszámtárolóval, mintegy egységes egészként kezelve ezen építményeket.
Az épület egyszerű tömegét bontott vörös téglával burkoltuk, melyet a födémek szintjében végig futó fehér vakolt csíkok szakítanak meg, végül a házat felülről egy sötétszürke cseréppel fedett magastető zárja le. A nyílászárók szürkés-zöld fa ablakok és ajtók. A ház utca felőli kétszintes, viszonylag zárt tömege lehatárolja a belátást a belső kertre, míg az épület kert felőli lakószárnya az északkeleti kerítéssel párhuzamosan fut, így a telek közepén egy nyugodt belső lakókert alakulhatott ki, amelyet délnyugati oldalról a sütögető („nyári konyha") nyitott tömbje határol, megnyitva a kilátást a Balaton felé. Az épület szobái erre a belső kertre nyílnak, szoros kontaktust tartva a környezettel. A nappali és a szobák előtt végigfutó gádor napvédelmet ad a nagyméretű üvegfelületekkel megnyitott helyiségeknek.
Az épületbe belépve az előtéren keresztül a nappalival összenyitott étkezőbe jutunk, ez a ház központi tere. A nappali-étkező méretes üvegfelületei összekötik a belső és külső tereket, egybemosva a bent és kint érzését. A terasz felett a födémből kinyúló tető nyugodt, védett helyet biztosít a kint ülőknek. A nappali háta mögött, indul az emeleti gyerekszobákhoz felvezető lépcső, mivel a gyerekek már nagyok, ennek okán egy önálló külső megközelítést adtunk a lépcsőtérnek. Az étkezőből induló, északi oldalon lévő közlekedőről nyílnak a lakószobák és a fürdő, a szobák közvetlen kapcsolatban állnak a kerttel, végül a ház lezárását a nagy fürdő adja, itt alakítottuk ki a szaunát, illetve a pihenő teret, szorosan emellett a külső térben helyeztük el a hideg vizes merülő medencét.
A ház emeleti részének szintén nagyon egyszerű a tervezési képlete. Az emeletre felvezető lépcső a kertre tájolt lakószobák közlekedőjében folytatódik. A lakószobák előtt végig futó fedett erkélyről tiszta kilátás nyílik a Balatonra. Az emelet északkeleti végében elhelyezkedő háztartási- és gépészeti helyiség, a ház fűtését-hűtését látja el. A gépészet kültéri egysége az északkeleti falba rejtett fülkében kapott helyet. Az épületet határoló külső falazat légréssel ellátott téglafal, mely télen-nyáron kellemes közérzetet biztosít a bentlakóknak, rásegítve mind a hűtésre, mind a fűtésre, jelentősen csökkentve ezzel a ház energia igényét.
Paládi-Kovács Ádám
08:40
Sok divatos részlet, köztük jól megoldott, az egész házcsoport küllemét konzekvensen meghatározó motívumok: ilyen a fehér betonkoszorúk csíkja, amely jól rímel a markánsan alkalmazott, számos kinyúló teraszra és párkányra. Ugyancsak tetszik az épületegyüttes hacienda-jellege: a mélyen árnyékolt földszinti teraszok, az L-alakban elrendezett meghatározó tömegek és a nyári szabadkonyha által alkotott majdnem zárt udvar, valamint az utcától való elfordulás. Tetszik a terasz-alaprajzok változatossága, némely sarokhelyiségek izgalmasan szeparált kiemelése. Az egyetlen, a képek alapján vélelmezhető komoly baj a főépület tömegszerkezetével van: ezt unalmasnak érzem. Bocsánat, de a mindkét szinten egyszerű téglalap alaprajz és az ezt nem moduláló nyeregtető az ötvenes-hatvanas évek kisméretű kollektív üdülőinek látványát idézi. Ezt aláhúzza az udvari emeleti terasz szimpla, jóformán tagolásmentes csíkja. Mindehhez képest csak díszítés, a házhoz alig illeszkedő ornamentális elem a bontott téglából készült, nagy, az autóbeállóra merőleges homlokzati fal. A bontott tégla egyébként, az épület egészén, jól mutat. Jó, hogy a tervező kicsit tompaszögűre nyitotta a két lakóépület tengelye által bezárt szöget; ezzel csökkenti az ilyen, L-alakú épületek közötti kéretlen áthallást, ami különösen nyáridőben teszi illuzórikussá az akusztikus intimitást.