Chemol-OTP — Objektíven(?)

@Laji: Fontosnak tartom hogy többféle és több nézőpontú vélemény megfogalmazódjon mindenféle fórumokon, fontos és izgalmas lehet rákérdezni alapvető vagy annak hitt emlékeinkre is - nagyon hasznos tanulságai lehetnek.

Azt azonban - az épület értékeibe vagy kritikájába most nem belemenve - megkérdezném, hogy hol lehetett erről "tucatnyi előadást és cikket" találni? Én egy (=1) részletes ismertetést ismerek Ferkai András könyvéből, ami nagyrészt a hatvanas évekbeli sajtómegjelenés (Vámossy Ferenc) átvétele. Ezen (illetve a fenti remek összefoglalón) kívül hol lehet a házról olvasni? (Tényleg érdekelne!)

(Ezen túlmenően érdekelne a véleményed részletesebben is, kifejtve.)

@Laji:  Laji!

A téma megközelítésben számomra ez a legkonstruktívabb bejegyzés, bár abban más a véleményem, hogy a Chemol tévedés. Az építészet talán egyik legnagyobb kérdése az, hogy az építészeti struktúrák hogyan kommunikálnak a környezettel és kettőn áll a vásár, az építészeken és a környezeten. A kortárs modern zene és a kortárs modern építészet között párhuzam van (bár a zene előrébb tart). Nem elbagatelizálva a dolgot egy anekdóta, remélve a beszélgetés komolyabb folytatását.

Maurice Ravel  francia zeneszerző leghíresebb művének, a Bolérónak bemutatóján egy hölgy felkiáltott a nézőtéren: - Ez őrült! Mire Ravel azt felete, hogy akkor megértette a darabot. Huszti István

@HI: Jaj, ebbe az anekdotába hadd kapaszkodjak bele, bár mellékszál, belátom: értem bár az anekdota üzenetét, és sok sok más művel hiteles lenne (magam is tudnék említeni hasonló, "beszólós" ősbemutatókat, párat), de pont a Boleróval elég nehezen hihető a dolog. Részint mert tudomásom szerint az ősbemutató - Broniszlava Nizsinszkaja balett-koreográfiájával - hatalmas siker volt (Párizs, Operaház, 1928.), ahogy azóta is az, részint mert elég nehezen képzelhető el egy a mű közben felkiáltó hölgy - pláne a neki visszakiabáló zeneszerző. De ha még így is lett volna, ami végképp nehezen fogadható el PONT E DARAB esetében, hogy a szerző a művét "őrültnek" tartotta volna.

A darab Ida Rubinstein táncosnő felkérésére született, a "bolero" nevű spanyol tánc zenei formájából építkezve - az őrülethez igazán nem tudom mi köze lehetne. Mondom, ezzel együtt érteni vélem az anekdota üzenetét, csak mintha a benne szereplő mű keveredett volna össze vagy cserélődött volna ki valami mással - így (nekem mindenképpen) hamis.

@mB: "jaj", kezdem én is így. Minek kellene egy anekdótának igaznak lennie? Csak egy kis háttérszín festés, ne legyen a beszélgetés annyira feszes. Különben kösz az ismertetőt.

Huszti István

@HI: jaj - csak azért, hogy hiteles legyen. :-) Ugyanez a sztori 20 (vagy 120) másik művel elmondható lett volna - furcsa hát ezt egy MINDIG sikeres és elfogadott, annak idején tomboló sikerrel bemutatott darabbal olvasni. ;-)

Nem a sztorinak, de magának a darabnak nem tesz jót - illetve talán az előbbinek se: a(z általam főleg vitatott) konklúzió azt sugallja, hogy a "modern alkotónak" más célja sincs, mint az őrület. Még ha hajlok is ezt sok esetben akár el is fogadni (bár a dolog még akkor is jóval árnyaltabb kéne hogy legyen), PONT a Chemolimpexnél és PONT a Bolerónál ez igen necces. Nekem.

@mB: Sztravinszkij Tavaszünnep című művének volt botrányos bemutatója. Állítólag még bunyóztak is. Egy balett miatt...Ez majdnem olyan, mint építészetre táncolni.

@mB:  :))))))))Tetszik. Eszembe sem jutott, hogy az anekdótából a modern-örült fogalompár kihozható! De bizonyára sokan örülnek neki:).

Komolyabban. A hölgy "őrült" felkiáltása csupán azt jelenti, hogy rájött, más struktúráról van szó és nam azt mondta, pl. "szörnyű". Szóval az építészeti kritika során legalább odáig el kellene jutni hogy, felismerjük (tételezzük fel), más struktúra. Ez sajna nem jellemzó.  No aztán meg az építészeknek is néha nem ártana a környezettel kapcsolatban eljutni idáig.

Még komolyabban. Elővehetjük Gödel urat és nemteljességi tételével megpróbálhatjuk a modern fogalmát értelmezni.

Kevésbé  komolyan.  Vizsgáljuk az építészeti alkotóra ható hatásokat Alma Mahler és Gropius esetével. Ki tudja hová jutunk?:) (bocs javítva Gropiusra, cavinton!)

Huszti István

@HI: kedves Perika! hi HI!

gondolom ezt a nyájas olvasó nem látja, tehát személyeskedhetek és lehetek őszinte... (úgyis letörli. ezt a jogot nem vitatom el. Ön a szerkesztő. ha itt maradna akkor pedig úgysem érti más, mert hiányzik előle a teljesen közömbös 2 mondatom és HI kirohanása.)

hm azt még értem, hogy egyes negatív kritikát tartalmazó hozzászólásaimat levette. bár érthetetlen logika alapján.

de az már elgondolkodtatóbb, hogy a Schnellerest azt átírta. pedig nagyon visszafogott volt. a Körmendy-t nem is említettem...

a motiváció is érdekes. a HI hozzászólótól ijedt meg? de hát a múltkor is csak fenyegetőzött azzal, hogy utolsó, azóta meg írt 200 hozzászólást. nem értem milyen mérlegelés alapján tud ilyen "határozottan" ítélkezni.

a HI nevű úrral nem értek egyet többnyire. de ez fel sem vetődött bennem, hogy követeljem a "törlését". a véleményét elfogadom, az igazzságtartalmát pedig nem vitatom.

A fentiek csalódást nem okoztak, de az egyoldalúság, vagy "bizonyos érdekek" képviselete az elgondolkodtat. Persze erre is joga van. Csak így a szakmai "fórum" elnevezést pl. club-ra kellene keresztelni, hogy ne keltse a pártatlanság látszatát.

kellemes napot!

@HI: Kedves kodo tamas nagy herceg, mivel olyannyra destruktiv, beteges a hozzaallasa a kommenteleshez, kertem a rendszergazdankat, hogy ezeket a felhasznalokat torolje a kommentekkel egyutt, Onnek meg azt kivanom, hogy inditson egy blogot, es ott szemetelje tele a digitalis vilagot. Nalam (is) vegleg betelt a pohar. Az is meglehetosen egyoldalu, hogy On itt a munkankba belepiszkit, tobbszori levelvaltas, szepen keres ellenere is. Isten aldja, kerem sertodjon meg es sose lassuk itt tobbe! Erika

@perika: Nem haragszom. Nem sértődök meg.

Kedves Perika!

Tudomásul veszem. Ön a szerkesztő.

Ha valakit személyében megsértettem elnézést. 

Itt kicsit lejt a pálya. Igyekeztem megalapozott és tapasztalaton alapuló véleményeket írni. Talán kicsit fel is húztam magam: a magyar nyelv témán, a mék nyilatkozaton, és HI örömén, hogy nincs is probléma, mert volt egy jóhangulatú zsűrije éppen. Inkább a jelenségekre igyekeztem koncentrálni. Ezekről a folyamatokról én nem tehetek, a környezetemben az alkotó, támogató szellemet segítem. De bizonyos problémák akkor is vannak, ha álszenten nem beszélünk róluk. Visszatérünk rá egy félév múlva.

Csendben figyelem az ÉF-et.

Erőt, egészséget kívánok a szerkesztői munkához!

@Dienes János: Az utolsó mondat egy nagyon fontos összefüggésre utal. Az építészoktatás minőségét e témában megkérdőjelező hozzászólásban abból a szempontból (is ) kétségtelenül van igazság, hogy az oktatásban az egyedi épület eredendően inkább önmagában létező entitásként jelenik meg, mint csapatjátékosként. Csak innen eredeztethető az a túlságosan is sok épület szerzőjének az a szemmel látható elvárása, hogy az ő épületét kizárólag önmagában értékeljék. Ezzel szemben az építészet nem szelektálható és nem cenzúrázható közönsége az egyes épületet mindössze egy halmaz egyik elemeként érzékeli, azon egyszerű oknál fogva, hogy az nem is érzékelhető másképp. (Egyébként megette a fene azt a színházat, ahol a színészek csak egymásnak, sőt azon belül is egyes csoportok tagjai is csak saját csoportjuknak játszanak.)

Ezért joggal vitatható az a (Philip Johnson után szabadon) "pöttyintett műemlékvédelem", ami a műemlék környezetétől nem egy harmonikus összefüggésrendszert követel meg, hanem mindössze arra megkövetelésére korlátozódik, hogy a környezetben megjelenő új épületek minden áron és lehetőleg hisztérikusan különbözzenek a műemléktől.

A hatvanas évekre viszont én történetesen nem úgy emlékszem, mintha a világtól vasfüggönnyel elzárt magyar építészet annyira részt vett volna abban a bizonyos lüktetésben. Kétségtelenül volt erre igény a szakma (vagy egy része?) részéről, az is igaz, hogy a szakma sokkal inkább benne volt a közéletben, mint a késői Kádár-koszakban és ma, de a világban folyó lüktetésről a vasfüggönyön csak töredékes információk hatoltak keresztül és a hazai kontextusban azok egy része is súlyos jelentéstorzuláson esett át. Általánosságban inkább az volt a jellemző, hogy a magyar fogyasztó a nyugati világ modern építészetének egyfajta "szocmodern" paródiáját kapta. Ezért a Chemolt én inkább az üdítő kivételek közé sorolnám, és az az érzésem, hogy mások is ezért tartják sokra. 

@HI: Kedves István!

A Chemolimpex (elemzendő és) nyilvánvalóan védendő épületének ügyén túl, azaz inkább azon belül nem helyeslem az amatőr fogalomhasználatot: "olyan, hogy modern építészet, modern kor nincs" - írod. Dehogynem van. A "modern", a "modernizmus", a "modernség", illetve a "modernizáció" fogalmai és az ahhoz való viszonyunk mind érzelmileg, mind az alapvető ismeretek híján valóban tisztázatlan, de ezt a tisztázatlanságot a Te bejegyzésed is tükrözi, illetve nem segít tisztázni.

Bevezetőül egy rövid előadás a témában Heller Ágnestől *, melyet számtalan izgalmas, a fogalom tisztázására alkalmas link követhet még, például ez. Mondhatod, hogy az irodalom persze más, de mit tegyünk, ha az irodalomelmélet és a művészetelmélet jócskán előtte jár az építészetelméletnek.(Mit tegyünk: ismerjük meg az alapfogalmak hátterét és használjuk őket pontosan az építészetelméleti szövegekben is.)

* "Bizonyára találkoztak már a modernség másfajta értelmezéseivel, mint amit én itt ki fogok fejteni, ha pedig nem, akkor minden bizonnyal még fognak. De azért van, amiben minden értelmező megegyezik, s ez a filozófiában nem is kicsiség. Például abban, hogy a modernség, mint olyan, létezik, hogy a történelmi lét feltételei lényegesen változtak meg az utóbbi háromszáz-valahány esztendőben, hogy ennek a változásnak az értelmezése önismeretünk szerves része." (Idézet Heller Ágnes előadásából.)Tisztelettel és köszönettel a Böll könyvért (is)!Üdv!mcs 

@Masznyik Csaba:  Kedves Csaba!

Örülök, hogy Heller Ágnest hozod fel, azon szerencsések közé tartozom, aki nála végezhette a filozófia kurzust. Szerintem a leckét jól tanultam meg, de lehet, hogy felületesen fogalmaztam. Azzal, hogy azt mondom, hogy nincs modern építészet és modern kor, arra utaltam, hogy a MODERN nem egy adott kor terméke és az ÉPÍTÉSZET értékei nem egy adott korhoz köthetők csupán. Nem a MODERN létét tagadom, hanem a korhoz kötöttségét  Ezt mondja - gondolom én - a Heller Ágnes írás is. 

"A modernség dinamikája röviden úgy írható le, mint egy adott társadalmi világrend értékeinek, illetve azok érvényességének intézményesített tagadása. Eredete még az időszámításunk előtti korra tehető - hogy pontosan mikorra, az persze vitatható. Én az i.e. 6-5. századot és Athén városát jelölném meg idejének és forráshelyének - és Szókratész (7. ábra) személyében látom megtestesülni."Nem akarok a főtémától elkanyarodni, ezért a Chemol példáját nézve vedd észre, hogy ezt a modern  épületet általában formai elemi alapján közelítik meg és tekintik  modernek, ez tévedés.

Nem tudom, hogy ezen fogalmak körüli párbeszéd mennyire érdekes másoknak és ide valóak-e, engem érdekel, de nem akarom erőlltetni (félek, hogy "kimoderálnak").

Huszti István

@HI:  Szia Csaba!

Nem tudom olvasod-e, ha igen vonj párhuzamot ezen írás alapján a "modern" fogalmával.

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/inmem_tothimre.html

Tisztelettel

Huszti István

@zim: A legújabb fejlemény ezen elöképet illetöen: négy éve három, kultúrális célokat (is) szem elött tartó alapítvány kezébe került a ház. A bank marad bérlöként, viszont az Alvar Aalto-alapítvány (nincs e három között) némi háttérmunka után nyilvánossá tette elképzelését arról, hogy a Márványudvart újra megnyissák a közönségnek, söt, ezt a helyet képzelik el az új Alvar Aalto formatervezési központ kiállítóterének. Helsinki 2012-ben a design fövárosa lesz. Ez kiindulópont még számos hasonló elképzelésnek, amikböl ha csak egy részük valósul is meg, már nyer a város. A Rautatalo / Vasház sorsának szerencsés fordulata részben tehát ennek köszönhetö, részben a kávézók helsinki-i reneszánszának, és annak, hogy az építészeti értékek megörzése, a közönség számára való megnyitása a (pénzéhes, kizsákmányoló) cégek, bankok imázsának kötelezö része. Nem tudom, öszinte-e ez minden esetben, mindenesetre egy trend, amit ciki nem követni. Az is segíti még a Rautatalo-t, hogy az utca (Keskuskatu) a fenti kép készülte óta sétálóutca lett. 

A Márványudvart remények szerint 2012 február 3-án, Aalto születésnapján fogják megnyitni. Link az AA alapítvány közleményéhez: (sajnos csak finnül) http://www.alvaraalto.fi/info/press/10_aamu.htm

Még annyit, hogy erröl írt a legnagyobb finn napilap, föszerkesztöi írásában, a múlt héten, a következö föcímmel: A Márványudart meg kell nyitni a közönségnek. 

Tisztelettel a Chemol-házért harcolóknak, Bajsz Edit